Gondolkodom, tehát gyerek vagyok. VII.

(Minden gyermekvers megtörtént gyerek-eseményeken és valós gyerek-beszéden és aranyosságokon alapul.)

Violaszínű fantázia.

Ha itt benne laknál a fejemben,
Nyomozó kéne, hogy megkeressen.
Ha értitek, hogy miről beszélek,
Mert magamnak én mindig mesélek.

Nyomozók, és klassz szuperhősök,
és ott bent én vagyok a nagyfőnök.
Kigondolom, és kész is, már él is,
és közöttük élek akkor én is.

Kint is itt vagyok, bent is ott vagyok,
bizony, egy szép országot alkotok.
Laknak benne jó sokan okosok,
Meg buták is laknak ott, de nem sok.

Bizony ám, rögtön jól elszédülnél,
és a popsidra hipp-hopp leülnél,
ha látnád, hány kaland van ott bennem!
Elmesélem majd, hogyha lesz kedvem.

Például, nagy szuperhős is voltam,
okos krokodilon lovagoltam,
megmenteni egy kis elefántot,
Hogy ne bánthassák a rossz buták ott.

Na, most menj el!
Majd folytatom,
ha akarom,
mert most unom.

Lujzika, a négy hónapos.

Helló! Itt vagyok. Köszönök.
Hoztam egy nagy zsák örömöt,
Talicskával vidámságot,
Teljesült a kívánságod.
Megjöttem.

Ha rám nézel, már mosolyogsz.
Ha tovább nézel, vigyorogsz.
Azután meg nevetsz egyet,
Látod máris jó a kedved!
Megjöttem.


Rugdalózóm sokszor százat,
Megrakom a pelenkámat,
Felül pedig jót cumizok,
Sok a dolgom, hűha, de sok!

Közben meg azon agyalok,
Hogy ha majd beszélni fogok,
Mennyi viccet mondhatok!
És ha holnapra már járok,
Mennyi tréfát is csinálok,
Jókedvű nővéreimmel!
Le ne maradj! Hidd ezt csak el!

Mert ahonnan én most jövök,
Onnan hoztam sok örömöt!
Mert Ő, akitől én jövök,
küldött velem nagy örömöt!

Ki érti az anyukámat?

Anya reggel bosszankodott,
Hogy egész éjjel zuhogott,
én meg
Jaj, kint hagytam a papucsot!

Illik megköszönni gyorsan.
Ezért akkor annyit mondtam:
Köszi anya, hogy behoztad
És
Neked Isten, hogy kimostad!

Hát erre meg nem felkapott,
És nagyon megpuszilgatott!

Ha haragszik, miért puszilgat?
Ha puszil, hogy haragudhat?