Egy nő, aki vétkezett.

Jn. 8. „Jézus felment az Olajfák hegyére, 2 de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket. 3 A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították, 4 és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. 5 Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?” 6 Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. 7 Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” 8 Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.9 Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. 10 Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”11 „Senki, Uram” — felelte az asszony.Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”

Inflagranti kapták rajta. Ráégett a szégyen a nőre. A hős-szerelmes pasi meg sehol sem volt. Mintha nem vett volna részt benne. Az asszony társa csak a szégyen maradt. A történetből kiderül hogy az egész per koncepciós jellegű volt.Az asszony vádlóit nem a szent törvény érdekelte, nem is az asszony, nem is a nép tisztasága, hanem a saját érdekeik.Jézus szolgálata miatt ugyanis veszélybe került a tekintélyük, ami egyben népszerűségüket, hatalmukat, befolyásukat, anyagi javaikat, tanításaikelfogadottságát, kizárólagosságát veszélyeztette.
Még kiderül, hogy nincs mindenben igazuk még kiderül, hogy nem karizmatikus félistenek!
De azt nem engedhetik! Ezért próbálták Jézust tőrbe csalni, olyan helyzetet teremteni, amelyben az ő tekintélye, elfogadottsága, népszerűsége járatódik le. Ez ma is így működik sok felekezetben, gyülekezetben.
A vezetők tekintélye bebetonozódik, a nagy ember a többiek fölé emelkedik. Nem azért első, mert mindenkinek a szolgája, hanem a tanításait, személyét hibátlanra, megkérdőjelezhetetlenre sminkelő és a közösségben alaptanítássá szilárduló ideológia miatt. Kvázi klérus alakul ki.
Az igazán rossz a közösség szemében az lesz, aki megkérdőjelezi ezt a helyzetet, a vezetők abszolút hatalmát, tanításaik abszolút mozdíthatatlan igazságát. Ha ott is hagyja a közösséget valaki az már menthetetlenné avanzsál sokak szemében.
Szóval ez volt a forgatókönyv, ennek alapján épült fel a díszlet a János 8.-ban.

A történetnek még egy mozzanatát szeretném kiemelni.
Kétszer is említi a rövid sztori, hogy Jézus lehajolva ujjával írt a porba, a földre. A por, a föld szó a görög szövegben ugyanaz mint amivel az LXX a teremtés történetében a földet, az ember teremtésének anyagát fordítja héberből görögre. A por tehát az ember szimbóluma, jelölője itt is.
Jézus lehajol a porhoz, ujjával érinti, sőt ír a földre, a talajba. Az arca is közel kerül és lehellete érinti a port. Azt a port, azt a földet, amin taposnak, járnak az emberek. Azt a földet, port, aminek nem tulajdonítunk értéket, nem nagyon törődünk vele. Lehajolt a porhoz. Nem azért, hogy eltörölje, vagy megítélje.
Ír bele. Ahogy Jeremiásnál mondja; „új szövetséget kötök Izraellel. Törvényemet a szívükbe írom be.”Azért hajol le, hogy felemelje a port, hogy értéket helyezzen bele. Magát megalázza, a por pedig értékes lesz. Az ujja, a lehelete által érintett por üzenetet hordoz ezentúl. Olyat, ami megváltoztatja az embert és a környezetét.
Az evangélium ez az üzenet. Az, hogy Isten szereti a porból való embert és fel akarja emelni és fel is tudja emelni. Ebből a nézőpontból teljesen mindegy hogy mit írt Jézus a porba. Azt jelezte, hogy ő a Teremtő, aki a teremtéskor lehajolt a porhoz és embert formált abból, most is ugyanezt teszi. Eljött, megalázza magát, hozzánk hajol, mi pedig megváltozunk. Új teremtés.
És láss csodát! Ahogy írogatott a porba mintha a körülálló emberek szívébe írogatott volna.
A kövezőbizottság tagjai kezéből sorra kipotyogtak a féltéglák. Jézus amikor a porba írt, a szívekbe is írt. Hogy szereti az embert. A vádlottat és a vádlót is.
A házasságtörő nő szívébe beleírta, hogy ne féljen, ő nem vádolja tettéért és képes úgy élni, hogy többé ne kövesse el a házasságtörést. Mert írt a szívébe Isten ujja, mert felemelte azt, akit értéktelennek tartottak, arra a helyre arra az értékre, ami valójában megillette.
A szégyen a nőt abból akinek Isten alkotta, azzá deformálta amit tett.
Jézus abból, amit tett azzá szerette, ami valójában volt ez a nő.
Visszaadta az eredeti identitását. Ahogyan a kövezőbizottság tagjainak is az üzenet akkor és ott megváltoztatta a szívét.
Jézus porba írt üzenete, szívünkbe írt üzenete nem csak új jövőt nyit a számunkra hanem új múltat is ad. Érteni kezdjük honnan jövünk, hogy értékesek vagyunk és ez kiemel a bűntudatból és kiemel a szégyenből.
Ő ma is ilyen, ma is ugyanaz, ma is ezt teszi.