Hitéleti írások

A baromfiudvar és a kéklő égbolt.

A Messiás, Jézus híres programbeszéde Lukács 4-ben olvasható.
Azért van rajta az Úr szelleme mondja Jézus, hogy a koldusoknak győzelmi hírt, jó hírt, örömhírt hirdessen.
A szeretet koldusainak azt, hogy van, aki szeret, aki úgy szeret, hogy nem vár el semmit még változást sem, csak úgy, ahogy vagy elfogad.
Aztán ez az elfogadás, ez az elvárások nélküli szeretet változtat meg mégis.
Azért van rajta az Úr szelleme, hogy a nélkülöző koldusoknak megoldást a szegénységre, az erőt koldulóknak, akik kiszolgáltatva, elegendő erő nélkül, erőtlenségekkel küszködve néznek szembe feladataikkal, elhívásukkal, sorsukkal, erőt adjon.
Aztán azért van rajta az Úr szelleme, hogy a teljesen összetört, meggyötört, megkínzott szívű embereket meggyógyítsa, szívműtétet hajtson rajtuk végre.

A sebeket a traumákat meggyógyítsa a szívükben, Jézus Krisztus a nagy szívsebész, a szívgyógyászat legmodernebb eszközével, az evangéliummal.
Aztán azért van rajta az Úr szelleme hogy a háborúban, fegyverrel elfogottakat, a betegeket megszabadítsa a betegség láncaitól, a 21. században „érvényesülésnek, modern életnek” nevezett háború hadifoglyait elengedje, szabadon bocsássa és meg is bocsásson.
Aztán még azért, hogy a megroppant, elgyengült, elűzött, legyengített lelkű embereknek szabadságot, felmentést, elengedést hirdessen.
Ők azok, akiket traumák értek, tragédiák sújtottak le, és képtelen a lelkük, a szívük a sorsuk a trauma után felegyenesedni, helyreállni.
Végül hogy a vakok szemeit megnyissa visszakapják a látást.


Az első csoportba tartozik pl. Mária Magdolna, Zákeus. A másodikba az epilepsziás fiú szülei, Péter az elhívásakor majd az árulása után, a harmadikba pl. a politikai kötelékek, vallási bilincsek foglyai: Nikodémus, Arimateai József, Simon farizeus.
(Az emberi teljesítményen, intézményen, szervezeteken alapuló, ezek érdekei, logikája alapján működő, nem Krisztus és nem is evangélium központú vallás foglyai.
Az ilyen típusú vallás még ha keresztény is, szerves része a világnak. Nem különbözik attól, csak állításaiban, de gondolkodásmódja, értékrendszere ugyanaz,
mint a nem hívők működtette intézményeké, szervezeteké.
Lehet, hogy morálisan szigorúbb, látszólag erkölcsösebb (és általában kegyetlenebb) de ugyanúgy üzleties gondolkodású: “Én teljesítek az Isten pedig fizet.” “Mert megérdemlem.”)
A traumatizáltak: a meggörbült hátul asszony, a vérfolyásos, a béna kezű ember és a sok meggyógyított vak.


Jézus helyreállítani jött. Nem kárpótolni. Helyreállítani.
A kárpótlás az, hogy az illegálisan elvett, vagy önhibából, bűnök miatt elveszített javakat az ember részben, vagy teljesen visszakapja.
A helyreállítás nem jár szükségszerűen az elvett javak, az elveszített értékek visszaadásával.
Mégis ez a végleges, szebb, teljesebb megoldás, amelynek a kárpótlás is része lehet.
Helyre állít Jézus. Éppé tesz szívben, lélekben és testben is.
Egyáltalán nem biztos hogy azon a helyre ahol veszteséget szenvedtél, hanem egy új helyen kapod vissza újra a teljességet, épséget személyiségedben, érzelmeidben.
Egy új helyen leszel szegényből ellátott ember, új kapcsolatban gyógyul meg a lelked, egy új kontextusban, közösségben gyógyul meg az összetört szív, áll helyre a traumákból a meggyötört sebzett lélek és kapja vissza a látását a vak ember, immár nemcsak a látható, de a fontosabb, láthatatlan dolgokról is.


Erről a helyreállításról szól Ésaiás próféta 54. fejezete.
Ismerjük azt a matematikai törvényszerűséget, hogy az 54 az 53 után következik.
Az 53. fejezet pedig a megváltást, az evangéliumot írja le és ezután kezd el beszélni a próféta a helyreállításról.
A helyreállítás, az ember helyreállítása, éppé tétele mindig a Messiás műve és mindig az evangélium által történik.
(Persze tudjuk, hogy Ésaiás nem tagolta fejezetekre a könyvét, sőt ez a Biblia egyik olyan könyve, amelyről úgy tűnik egyetlen nagy lélegzetvétel után, áradó módon ömlött ki a próféta szívéből, szelleméből. Elsődleges címzettje Jeruzsálem és a zsidóság, de mivel a nemzetekre is kiáradt az 53. fej. áldásözöne, így a megváltottakra is vonatkoztatható.)


A meddőség helyreállításával kezdi: Mivel megtörtént a megváltás, az életünk azon területei, ahol eddig terméketlenek voltunk, gyümölcsözővé válthatnak.
Nagyon nagy örömhír, hogy a megváltás még jobban megerősítette Isten egyik ismert és kedves „hobbiját”. Nevezetesen, hogy meddő házaspárokat ajándékoz meg természetfeletti módon kisgyermekkel. (Izsák, Keresztelő János, Sámuel szülei.)
113-as zsoltárban szó szerint értendő, hogy meddőknek gyermeket ad Isten.
De ugyanígy: vegetáló, meddő közösségek, gyülekezetek válnak az evangéliumban megjelent kegyelem felismerése, és a megszülető bizalom nyomán termővé, gyümölcsözővé. (Ezen most egyáltalán nem a létszámot értem.)
Isten itt a próféta üzenetével teret kér a helyreállításra.
Az emberi szívben az ő népének a szívében. Legyen nyitott a többre, a nagyobbra és az újra, a másfélére.
Készítsünk helyett olyan történéseknek, áldásoknak a lelkünkben, amikről talán már régen lemondtuk.
Meddő, terméketlen, sivatagos területnek könyveltük el, és szégyenből vontunk ködöt, homályt rá.


A mostani megszokott helyeink, gondolkodásmód-formáink, istentiszteleti-formáink egyházi szervezeteink, szűkek annak, ami készül, amit Isten akar adni.
A komfortzónánkba nem fér bele Isten tervezett áldása.
Azt kéri, hogy a szív, a lélek e tágításában ne fékezd magad és másokat se a józanság, a megszokás, a rutin nevében.
Valami újat cselekszik az Úr, erre készülj. Sokkal nagyvonalúbbak az Ő tervei a mieinknél, álmai a mi álmainknál, rólunk szóló gondolatai, annál ahogy mi gondolkodunk önmagunkról és az egyházról.
Bennünket lelkünkben kicsinyessé töpörít a korszak, az emberek véleménye, a keserű tapasztalataink, és sokunkat a gonosz szűnni nem akaró vádbeszéde arról, hogy méltatlanok, lúzerek vagyunk. Önképünk többnyire elég kicsinyes.


Erősítsük meg a bibliai alapokat, a kegyelem alapjait, az evangéliumot, mert emeletráépítés következik, új ajándékok várnak, akarnak landolni benned, a gyülekezeteinkben Istentől.
A nemzedékek óta kiüresedett formák, romok, lakatlan, élettelen külsőségek, megszokások, megrepednek, el is tűnnek, vagy lakhatóvá válnak, átalakulnak.
Nem fogunk csalódni a várakozásban, ha elkezdjük a helyet készíteni, mert ott van az 53. fejezet. Ez az alap. Az evangélium.
A személyes és szervezeti, egyházi univerzum tágulása nem a mi érdemeinkre, hanem a megváltásra, Jézus munkájára épül. Ezért nem fogunk csalódni.
Még azokon a területeken sem, ahol talán ifjúságunk óta újra, meg újra sokszor csalódtunk, meghiúsult a várakozásunk, amelyeken teljesen elhagyottnak reménytelennek éreztük magunkat.

Az 53. fejezet arról szól ugyanis, hogy Isten egyoldalúan kilépett feléd.
Kitárta a szívét.
Elküldte a Fiát, megszabadított a láncoktól, a szívet-lelket nyomorító, összetöpörítő, préselő formák, tradíciók, külsőségek, elvárások kalodáiból.
Hogy az lehess, akivé Isten álmodott és alkotott.
Hogy észrevedd önmagadban azokat a képességeket, ajándékokat, amelyek veled együtt léptek ebbe a világba, hogy észrevegyék mások is, és bontogasd végre a szárnyaidat.


Mint az a sasfióka, akit tyúkok költöttek ki és baromfinak képzelte magát, kaparászott a szemétdombon, a baromfiudvarban. Azonban egyszer feltekintett és meglátta egy másik sas szárnyalását.
Akkor ráébred arra, ki ő valójában és szabadon szárnyalni kezdett.
Megértette: az Isten a tágas kék eget is otthonául adta.
Ilyen a te szíved is. Isteni természetből részesültél. Mennyei lény vagy.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük