A szövetségek összemosása 2

2020.01.12

A legutóbbi írásomban az ószövetség és az újszövetség viszonyát vizsgáltam a Zsidókhoz írt levél 7-ik és 8-ik fejezete alapján. Ezt a témát fogom most egy kicsit tovább vinni a 9-ik fejezet alapján (egy külön írásban majd a 10-ik alapján). Azt továbbra is hangsúlyozni szeretném, hogy a különbségtétel alapvető fontosságú a keresztény életünk szempontjából. Ha ezt nem látjuk világosan, akkor olyan prédikátorok, akik hatalmat és kontrollt akarnak gyakorolni a gyülekezet felett, elhitetik velünk, hogy Isten úgy bánik az újjászületett hívőkkel, mint az ószövetségben Izrael fiaival. Minden ellenvéleményt lesöpörnek olyan ószövetségi eseményekkel, mint például a Kóré lázadása, amikor a Mózes ellen szólók alatt megnyílt a föld és elevenen szálltak a pokolra. Azonban a Zsidókhoz írt levélből nyilvánvaló, hogy a Biblia Mózes és Jézus közt von párhuzamot, nem pedig Mózes és a gyülekezetvezetők közt. Ennek illusztrálására nézzünk meg a következőt:

Zsidókhoz írt levél 3:1-5. (RÚF 2014)

„Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. Ő ugyanis Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó, mint ahogyan a háznál nagyobb méltósága van a ház építőjének. Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, Isten az. Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.”

A Zsidókhoz írt levél 7-8-ik fejezetében pedig az ároni papságot vonja párhuzamba Jézussal. Tehát az ószövetségi emberi vezetők megfelelője az újszövetségben Jézus, nem pedig a gyülekezeti vezetők. Ha mindenképp szeretnénk a mai gyülekezetvezetőknek megfelelő ószövetségi szereplőket megtalálni, akkor a legjobb megfeleltetés azok az ezredesek, századosok, ötvenedesek és tizedesek, akiket Mózes Jethro javaslatára nevezett ki, hogy ne neki kelljen minden üggyel foglalkozni.

Ezek után folytassuk a 9-ik fejezettel. A levél írója a két szövetségbeli papság összevetése után rátér az istentiszteleti rendre és a sátorra, valamint magukra az áldozatokra.

Zsidókhoz írt levél 9:6-9. (RÚF 2014)

„Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül csak a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja.”

A mózesi sátor, tehát azt mutatta, hogy az út nem nyílt meg a belső szentélybe. Ezt az utat Jézus nyitotta meg. A belső szentély nyitott volta is bizonyítja az újszövetség nagyobb voltát az ószövetséggel szemben.

Nemcsak az istentiszteleti hely mutatja a mérhetetlen különbséget az új és a régi szövetség között, hanem maguk az ajándékok és áldozatok is. A kulcs kifejezés, amire szeretném a figyelmet felhívni, a lelkiismeret. Az ószövetségi áldozatok nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja. Vagyis hiába mutatott be egy ószövetségi bűnös ember bűnért való áldozatot, utána a lelkiismeretéből nem tisztult ki a bűnösség tudata. Erre a kérdésre a levél írója a továbbiakban még visszatér.

Zsidókhoz írt levél 9:11-15. (RÚF 2014)

„Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer és mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha a bakok és bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.”

Tehát az új szövetség nagyobb voltát bizonyítja, hogy mennyei sátoron át jelent meg Jézus, hogy nem állatok vérével, hanem a sajátjával ment be a szentélybe, és nem évente egyszer, hanem egyszer és mindenkorra. Ezzel a tettével pedig nem ideiglenes engesztelést, hanem örök váltságot szerezett. Hangsúlyozni szeretném az örök szót. Sajnos sok prédikátor ezt eltagadja a hívőktől, a vele egyet nem értőkre Isten ítéletét vízionálja, de nem fog jönni ítélet, mert Jézus örök váltságot szerzett. Jézus meghalt az első szövetségben elkövetett bűnök váltságáért (a görög a párábászisz szót használja, ami a törvény megsértését jelenti).

Az örök váltsággal függ össze az új szövetség utolsó klauzulája is, mely háromszor is szerepel a Bibliában. A Zsidó levél kétszer is Idézi Jeremiás prófétát:

Jeremiás 31:34

„Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket és nem gondolok többé vétkeikre.”

Jól látható a szövegből, hogy kicsik és nagyok, mind megismerik az Urat, mert megbocsátja a bűneiket és nem gondol többé vétkeikre. Vagyis ok-okozati összefüggés van Isten megismerése és azon tény között, hogy Isten megbocsátja a bűneinket és nem is gondol többé rájuk. Ezért érthetetlen, amikor keresztények előveszik testvéreik régi bűneit, hogy azzal hiteltelenítsék őket. Ha maga a teremtő Isten nem gondol többé azokra Jézus áldozata miatt, akkor honnan veszik a bátorságot keresztény vezetők ezeket felróni?

A Zsidó levélre visszatérve, ebben a szakaszban újra megjelenik a lelkiismeret megtisztítása. Míg az első szövetség áldozatai a testet (eredeti görögben itt a szárx szó szerepel) tisztítják meg, addig Jézus vére ennél beljebb hatol, és a lelkiismeretünket tisztítja meg a holt cselekedetektől. A lelkiismeret megtisztulásának kérdését a 10-ik fejezetben tovább pontosítja az Ige.

Zsidókhoz írt levél 9:25-28. (RÚF 2014)

„Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogy a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják üdvösségükre.”

Sajnos nincs olyan magyarnyelvű Bibliafordítás, mely igazán jól adná vissza ezt a részt. Az eredeti görög szöveg nem azt jelenti, hogy az egyetlen áldozat eltörölte a bűnt. Az itt szereplő görög szó, az áthetészisz annyit jelent, hogy érvénytelennek nyilvánítás, megszüntetés, hatályvesztés. Vagyis az lett Jézus áldozatának a következménye, hogy a bűnt érvénytelennek nyilvánította. A Jézusban hívő emberek olyan helyzetbe kerültek, hogy ha bűnt követnének is el, az nem érvényes, nem jön rájuk Isten ítélete. Pontosan erről szól az utolsó két versszak. Párhuzamot von az ige a bűnös ember meghalása és ítélete, valamint Krisztus áldozata (halála) és majdani megjelenése közt. Amikor majd megjelenik a bűn hordozása nélkül, nem ítéletet fog hozni, hanem üdvösséget, vagyis megmenekülést, megszabadulást, biztonságot, védelmet, egészséget, épséget. A hívő emberek nem félelemben rettegve várják Jézus Krisztust, hogy milyen ítélettel fogja sújtani őket, mert tudják, hogy Jézus maga áldozta fel saját magát, hogy elvegye a bűneiket. A benne hívők azzal a tudattal várják Jézust, hogy még nagyobb szabadságot fog hozni, a testük megváltását.

Éppen ezért nehéz megérteni azokat a prédikátorokat, akik a velük egyet nem értőket, nem érveléssel, az Ige korrekt értelmezésével próbálják meggyőzni, hanem ítélettel és kárhozattal fenyegetik őket. Jézus áldozata a bikákkal és tulkokkal szemben tökéletes áldozat volt. Aki benne hisz annak az életében a bűn hatályon kívül lett helyezve, az ilyen ember már birtokolja az örök váltságot – tehát nem ideiglenes váltságot. Ne tiporjuk lábbal az Isten Fiát, ne tegyük a szövetség vérét, amellyel megszenteltettünk közönségessé, mint a bikák és tulkok vérét, ne csúfoljuk meg a kegyelem Szellemét! Isten Báránya tökéletes áldozat lett a bűneinkért! Ezért méltó a megöletett bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség, a dicsőség és az áldás!

Jelenések könyve 5:9-10. (RÚF 2014)

„és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből, nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön.”

Nekünk, embereknek egy nagy problémánk van: képtelenek vagyunk felfogni, hogy milyen hatalmas Isten kegyelme. Néhányunk eljut oda, hogy megérti, hogy saját maga esetében tényleg minden bűnét eltörölte Jézus áldozata, és Istennek esze ágába sem jut egyik bűne sem. Azt viszont már nagyon nehezünkre esik nemcsak elfogadni, hanem át is élni, hogy Isten azokkal a testvéreinkkel is ugyanígy bánik, akik bedobtak minket a kútba és eladtak rabszolgának. Mindnyájan szívesen helyezkedünk József helyébe, de képtelenek vagyunk elfogadni, hogy Júda, Rúben, Isszakhár, vagy Zebulon is kegyelmet kapott Istentől. Rájuk sem sújtott le az átok, az ítélet. Jézus áldozata ennyire tökéletes. Akik halált érdemelnének, azok is élnek. Akik halált érdemelnének, azok is örök váltságot kaptak. Ez kivétel nélkül mindenkire vonatkozik, aki hisz Jézus Krisztusban.

– Pacsay Zsolt