A szövetségek összemosása 3
2020.01.12
Ebben a részben a Zsidó levél 10 alapján nézzük meg, hogy mekkora különbség van a régi szövetség és az új között. Ez a rész kimondottan az áldozatra fókuszál. A régi szövetség alatt bemutatott áldozatok és az új szövetség áldozata közötti hatalmas különbség hatással van a két szövetségben résztvevő emberekre is. Ha ezzel nem vagyunk tisztában, a lélekkufárok könnyen bevezetnek a vádlás és a kárhoztatás bozótjába, ahol ki leszünk szolgáltatva a sötétség erőinek.
Zsidó 10:1-4. (RÚF 2014)
„Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.”
Az ószövetségi törvény a jövendő valóságnak csupán az árnyéka, ami azt is okozza, hogy a régi szövetség alatt bemutatott áldozatok nem tették tökéletessé az áldozókat. Ez a tökéletesség pedig a lelkiismeretet érintetette. A bikák és a bakok vére nem volt képes eltörölni a bűnöket, hiába ismételték őket, az ismétlésekkel csak azt érték el, hogy azok mindig a bűnös állapotukra emlékeztetették az áldozókat. Vagyis a bűntudatuk megmaradt. Ha sikerült volna olyan áldozatot bemutatni, ami eltörli a bűnöket, ezzel megtisztítva az odajárulókat, akkor megszűnt volna az áldozás, a korábbi áldozatot bemutatók pedig nem éreztek volna többé bűntudatot. Az előző fejezetben már pedzegette ezt a kérdést a levél írója, de itt végkifejletre viszi: ha a lelkiismeret megtisztul, tökéletes lesz, akkor nincs több bűntudat.
Ez szinte ijesztően hangzik a mai evangéliumi gyülekezetekben szocializálódott hívők számára. Eddig fel se fogtuk az értelmét. De gondoljuk végig, mert ez egy lényegi tulajdonsága az újszövetségnek. Amennyiben megfordítjuk a levél érvelését, akkor azt mondja az Ige, hogy amennyiben sikerül találni olyan áldozatot, amely valóságos és nem a valóság árnyéka csupán, amely a bűnöket képes eltörölni, ezért elég egyszer bemutatni, akkor az meg fogja tisztítani az odajárulókat, aminek az lesz az eredménye, hogy nem lesz többé bűntudatuk. Logikusan azt gondolnánk, hogy csak annak nincs bűntudata, aki nem követett el bűnt. Ellenben itt az Ige azt állítja, hogy annak sincs bűntudata, aki ugyan követett el bűnt, de a bűne el lett törölve. Maga ez a gondolat is kiakasztó a legtöbb keresztény számára, pedig érdemes ízlelgetni, gondolkodni rajta, és imádkozni, hogy Isten adjon nekünk világosságot ebben a kérdésben is, mert Jézus ilyen áldozatot mutatott be.
Zsidó 10:5-10. (RÚF 2014)
„Ezért amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved. Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.” Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem kívánsz, nem is kedvelsz” (ezeket a törvény szerint mutatják be), de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer és mindenkorra.”
A fenti szakasz a negyvenedik zsoltárból idéz. Már a negyvenedik zsoltár írja, hogy „a könyvtekercsben írva van rólam”. Vajon hol van korábban megírva, hogy a Fiú jön majd áldozatot bemutatni? Mózes első könyvében, amikor Ábrahámnak nem kellett feláldoznia Izsákot, hanem maga az Isten gondoskodott áldozatról. Ez a történet vetíti előre, hogy maga az Isten fogja elküldeni egyetlen fiát, akit szeret, akiben gyönyörködik. Ez a Fiú lesz az Isten báránya, akit a világért ad, hogy megszabadítsa a teremtményeit a bűneikből.
Miért történik így? Mert a fiú felismeri, hogy ez az Isten akarata. Megszünteti az első áldozati rendszert és újat állít a helyébe. Mi pedig ezzel az akarattal szenteltettünk meg, vagyis Istennek az akarata, hogy a Fia feláldozása által törli el a bűneinket, egyben meg is szentel, azaz elkülönít Isten számára, alkalmassá tesz minket, az Isten tiszteletére. Ez ismét egy nagyon fontos különbség a régi és az új szövetség között. Míg a régi szövetségben csak a papok voltak megszentelve, és nekik is rituális cselekedetekkel kellett magukat megszentelniük, és nagyon oda kellett figyelniük, hogy szentek, elkülönítettek is maradjanak, az új szövetségben ezt az elkülönítést Isten maga tette meg már jó előre minden hívővel. Az újszövetségi hívők már szentek, nem kell dolgozniuk a szentségért. Lehetséges, hogy nem minden cselekedetük tükrözi ezt. Ha viszont úgy tekintenek magukra, hogy ők szentek és igazak, akkor előbb-utóbb a cselekedeteik is fel fognak zárkózni ehhez az identitáshoz. Ellenben, ha folyamatosan a bűneik körül forognak, akkor a tapasztalataik alapján fogják úgy látni, hogy nem szentek és nem igazak, ellentmondva ezzel Istennek. De értsük meg, hogy az igaz ember hitből él és nem a tapasztalatai alapján.
Zsidó 10:11-18 (RÚF 2014)
„Minden pap naponkénti szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek a lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr -: Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom, bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékszem meg.” Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.”
A régi szövetségben a papok folyamatosan szolgáltak, a szolgálatuknak soha nem volt vége. Ez bizonyítja, hogy a bűnre nem tudtak kielégítő megoldást adni. Jézus egyetlen áldozatot mutatott be, és utána leült, ezzel bizonyítva, hogy megoldotta a bűn problémáját. Látjuk mekkora a különbség a két szövetség közt? A régiben a papok, mint Sziszifusz dolgoztak folyamatosan egy olyan cél érdekében, amit nem voltak képesek elérni. A mi főpapunk, Jézus egy áldozattal elérte azt, és tökéletessé tette a megszentelteket. Azokat, akiket az Isten akarata már megszentelt, elválasztott magának, tökéletessé tette. Mivel tette tökéletessé? Azzal, hogy eltörölte a bűneiket.
Ezt tanúsítja a Szent Szellem azzal, hogy Jeremiáson keresztül azt állította, hogy a bűneikre és álnokságaikra többé nem emlékszik Isten. Miért nem emlékszik rá Isten? Mert ezek a bűnök meg lettek bocsátva. Az a tény is, hogy nincs több áldozat, ezt bizonyítja! A bűnök meg lettek bocsátva, és ezt a Szent Szellem maga tanúsítja. Most már csak az a kérdés, hogy miért forognak a keresztények folyamatosan a bűn körül, mintha az lenne a legnagyobb problémájuk. Értsük meg, hogy a bűnt Jézus félretette. Ma az egyház legnagyobb problémája nem a bűn, hanem a vaskos hitetlenség. Pedig az igaz ember hitből él.
Zsidó 10:19-24. (RÚF 2014)
„Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.”
A korábbiak következménye az, hogy bemehetünk a szentélybe. A régi szövetségben az egyszerű emberek csupán az udvarra mehettek be az áldozattal. Az új szövetségben ellenben bemehetünk a szentélybe. Nyugodtan odamehetünk Jézushoz, mert a szívünk igaz, hittel teljes és tiszta a gonosz lelkiismerettől. Halottam olyan igemagyarázatot, amely kiragadta a gonosz lelkiismeretet ebből a szövegből, és úgy állította be, mintha a lelkiismeret attól lenne gonosz, hogy eltorzult és nem ismeri fel a bűnt. Ha viszont figyelembe vesszük a szövegösszefüggést – ne felejtsük el, hogy ez a legalapvetőbb követelmény bármely szöveg, így a Biblia értelmezésekor is –, akkor egészen világos, hogy itt a bűntudattól való megszabadulásról van szó. A bűn elválasztja az embert Istentől, akinek bűntudata van, nem megy az Úrhoz, hanem elbújuk előle, mint Ádám. Miután a szívünk megtisztult a bűntudattól, a vádló lelkiismerettől, csak akkor tudunk szabadon Istenhez közeledni. Bármi is történjen, ragaszkodjunk a reménység hitvallásához, mert aki az ígéretet tette nem ember, hanem maga a teremtő Isten, aki hűséges.
Az ezután következő, és elsőre félelmetesnek tűnő szakaszt egy következő írásban fogom áttekinteni a 11-ik fejezettel együtt.