Az angyal a vizet kavarja. De mit kavar Jézus? /Kavarás és gyógyulás./

János 5.-ben írja a Biblia, hogy a Bethesda-tavánál meggyógyul egy 38 éve béna ember.

1Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. 4Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 7A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. 8Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! 9És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
10A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.

A történetnek egy elhanyagolt aspektusára szeretném felhívni a figyelmet.
Az egész azon alapul, hogy a Menny időnként megmozdul, és mi emberek, pedig szeretünk e mozdulásra rendszert, intézményt, szervezetet építeni hierarchiát létrehozni. Rangsoroljuk az embereket.
A történetből kiderül, hogy feltehetően kialakult „fekvésrend” (ülésrend) volt a tó körül. Aztán egyesek rendelkeztek emberekkel, spanokkal, akik az érdekeiket ambícióikat támogatták, segítették.
Az őszintén vágyakozó emberek távol maradnak ezekben a rendszerekben a Menny mozdulásától. Ilyen a földi szervezetek logikája.

Az egyház évszázadok óta ilyen rendszereket, szervezeteket épít közvetlenül a „Juh-kapuhoz”.
Ezért a Jézust követni igyekvő juhok gyakran hosszú ideig foglyaivá válnak e szervezeteknek, melyekben Jézusból is kapnak többet -kevesebbet, hiszen hirdetik az evangéliumot, így az Úr jelenléte is ott van az összejöveteleiken. A probléma az, hogy emberek becsvágya és az intézmények, a szervezet érdekei a gyakorlatban felülírják az evangélium értékeit.
A prioritásrendben az evangélium „visszacsúszott” az értékek csúcsáról.
De jelen van az evangélium, ezért Jézus is ott van ezekben a közösségekben.
Ám a fő kincs már időnként, csak szavakban az evangélium. A döntéseket, szövetségkötéseket a látható világ a kor értékrendje határozza meg: Gazagság, pénz, hatalom, befolyás, sok követő, hírnév és személyes becsvágyak.
Ezek a döntések valódi motívumai. Mert ezek a gyakorlatban követett fő értékek, a „kincsek”.
És ahol a kincsünk, ott van a szívünk is.
Mégis ott vannak a sóvárgók, mint ez a beteg is. 38 éve már. Mert mondják nekik és ők hiszik is, és igazuk is van, hogy a Menny mozdul közöttünk. Mert igen, ott van köztük is Jézus.
Ám, ők, a valóságosabbra éhesek, valahogy mindig kimaradnak ebből.
Fekszenek, ülnek a hátsó sorokban, nincs emberük a rendszerben, nincs aki szőnyeget terítsen eléjük a Menny igazi mozdulása felé. Lúzernek, elvetettnek, alkalmatlannak érzik magukat. Kisebbrendűségi tudat alakul ki bennük.
Mégis ott vannak, mert szeretik az Urat, akarnak tőle valamit és azt tanulták, hogy ebben a rendszerben jelenik meg az Úr.
Vajon miben bízott ez a 38 éves béna ember? Hiszen nagyobb csoda kellett ahhoz hogy ő odaérhessen, odaférhessen Isten érintéséhez, mozdulásához, mint ahhoz, hogy az angyal leszálljon és felkavarodjon a víz.
Ez utóbbi rendszeresen megtörtént az előbbi 38 éve egyszer sem.
És akkor Jézus, igazi vagány, egyház- és vallás-pukkasztó módon, szabályszegően, rendszer-idegenül maga ment oda a lúzerhez.
Mert a kegyelem a senkiké.
Azoké, akik tudják, nem csak mondják magukról, hogy önmagukban senkik.
Akármennyiük is van pénzben, befolyásban, hatalomban, sikerben.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek a senkinek a világ kincseiből sincs sok.
És hozzá Jézus ment oda nem egy angyal!
Ez rendszeresen megtörténik ma is.
Ekkor, az Úr igazi érintésétől megbomlik a rendszer. Megsértik a szabályokat, a lesajnált, lúzernek, bűnösnek, hitetlennek, átok alatt levőnek elkönyvelt tesó meg rendbe jön.
A kegyelem miatt, Jézus miatt, mert a kegyelem a senkiké.
Utána tovább sérül a rendszer integritása, hiszen ez fekvés-renddel nem törődő, leírt ember, nem csak kilépett a rendszerből, hanem rendbejött.
Merészelt a szervezetből való kilépése, a szervezet szabályainak a megszegése után nem meghalni, merészelt nem tönkremenni, merészelt nem szétesni.
Persze azonnal kezelni kezdték a szervezet a rendszer keretei közt élőkben az eseményt.
Találtak valamit a Bibliában, hogy rásüthessék: Bűnös!!!
Tehát a gyógyulása, a rendbe jövetele, a sikere nem lehet az Úrtól! Pedig, újra mondom: Jézus Krisztus maga ment oda hozzá.
Ezért azt szeretném kérni, tanácsolni, hogy ha az evangélium hirdetésekor megmozdul a Menny, fékezzük meg rendszer- szervezet- hierarchia- építési gerjedelmünket!
Aztán azt, hogy tudatosítsuk: A kegyelem a senkiké.
És még annyit, hogy hagyjuk hozzáférhetővé a kegyelem az irgalom tavát.
A „Bethesda” szóban benne van a héber „heszed”, amely kegyelmet jelent az Ószövetségben.
Azért jó e tanácsokat megfogadni, mert a kegyelem a senkiké és ha mi rendszer-építési indulatunkban ebbe beavatkozunk, akkor Jézus Krisztus fog odamenni ezekhez a senkikhez.
Akkor mi, a rendszer kialakítói, üzemeltetői nem fogjuk felismerni, hogy ahhoz a lesajnált tesóhoz Jézus ment oda, ő látogatta meg.
Nem fogjuk felismerni Jézus Krisztust, hanem egyre merevebb vallásosabb állapotba kerülünk.
A kegyelem által megérintettek felől pedig meggyőzzük magunkat, hogy az egész nem lehet Isten munkája, nem virulhat ki egy ember, aki kilép a szervezetünkből, a rendszerünkből.
Nem lehet az Úrtól az egész.
Miért? Mert mi tudjuk, hogy az az ember bűnös. Jn. 9.
Isten őrizzen meg ettől bennünket az evangélium hirdetőit.
Az angyal csak a vizet keveri fel, a kegyelem viszont az emberi érdekeket, szervezeteket is.
A felkavarás a gyógyulás előfeltétele mindkét esetben.