Az evangélium miatt minden ember, vagy csak azok akik el is hiszik? (Dilemmák az üdvösséggel kapcsolatban)
Amikor öt hat éve megismertem a kegyelem evangéliumát, ez egy második megtérés- élmény volt számomra.
Jó pár hónap alatt a fejemben is rend lett, a bensőmben nyugalom, mert a Bibliából is világosan, rendszerré formálódni láttam azt, hogy a hívő ember, aki a bizalmát Jézus Krisztus áldozatába veti, biztonságban van az üdvösségét illetően.
Nem fogja elveszíteni amíg él benne a bizalom.
Nem nagyon látok lehetőséget az ige alapján arra, hogy ezt a bizalmat, hitet elveszíthesse a hívő ember.
Azaz hiszek a hívők örök biztonságában.
(Képzett, vagy személyes kijelentések alapján szolgáló írásmagyarázó nem vagyok, de az Isten igazságát komolyan törekszem megismerni. Ezért agyalok, gondolkodom, kérdezem az Urat, keresek és persze gyakran tévedek is.)
Mostanában az a tanítás, amely szerint „Jézus Krisztus áldozata miatt minden ember biztosan üdvözül, még ha nem is hisz az evangéliumban”, nem akar el rendeződni a fejemben. Nem mondom, hogy biztosan hamis. Vannak bibliai versek amelyek mellette szólnak, és vannak amelyek ellene.
Azon túl vagyok, hogy bármiféle vitában győzni akarjak.
A vita, az érvelés számomra addig értelmes, amíg a vitatkozók, a tőlük független valóságot, igazságot keresik. Nem a magukét erőltetik mindenáron.
Isten igazságát, a valóságot.
Ha pedig feltűnik az Ő igazsága, képesek elengedni saját elméleteiket, meggyőződésüket is. Hajlékonyak a fejükben.
Ehhez szükség van vizsgálódásra, gondolkodásra, arra is, hogy ne csak az adott álláspontot alátámasztó igéket keressem és parittyázzam, hanem foglalkozzak a meggyőződésemmel ellenkező tartalmú igékkel is. Ha előbbieket meggyőzően alá tudom támasztani, továbbá az utóbbiak ellentétes értelmezését meggyőzően cáfolni tudom, belül pedig békességem van, akkor valóságot találtam. Mélyre ástam a kőszikláig. Építkezhetek.
Ez megtörtént bennem a „kegyelemből vs. törvényből, teljesítményből, tettekből” kérdéskör esetében.
Az egyetemes, hitet sem feltételező üdvösség vonatkozásában sem pro sem kontra viszont nem történt meg. Várok és keresek.
Nem foglalok állást.
Sajnálatos tapasztalatom az, hogy ha a tekintély-követő és kiragadott versekkel sokak előtt érvelő hívő egyszer kimondta, hogy: „Ez így van, és nem pedig úgy!” akkor vége a dialógusnak. Furcsa szokása ez a hívőknek.
Kérded: „Miért biztos úgy?”
Válasz: „Mert itt ez van írva!”
Mondod: „De hát ott meg az ellenkezője van írva! Akkor miért?”
És jön az ősi felelet: „Mert. Csak!”
Aztán ha a tesó kimondta a „csakot”, onnan már reménytelenebb a dolog, mint Brüsszelben megszavaztatni az EU-bürokrácia létszám-, vagy fizetés-csökkentését.
Még hervasztóbb a helyzet, ha a tesó vezető, tekintély is, netán tekintélyes vezető.
Régóta vívódnak bennem igék az univerzális üdvösség, a személyes hit nélküli, vagy csak az ítéletkor elnyert hit tanításával kapcsolatban.
Megértést megnyugvást azonban nem találok jelenleg a Biblia alapján ezt a kérdést illetően.
Az alábbiakban szeretnék állásfoglalás nélkül csak néhány igét idézni a teljesség igénye nélkül, hátha másokat is keresésre ösztönöz.
Amiket csak az elmúlt napokban vizsgáltam, a legfrissebbeket.
Pro és kontra, mellette és ellene alapon.
A téma tehát: Üdvözül-e minden ember automatikusan Jézus áldozata miatt, akár hit nélkül, vagy azzal a hittel, amit a Trón előtti térdhajlítás és megvallás demonstrál az ítéletkor?
(Az igéket az írás végére illesztettem.)
I. Az 1. Korintusi levél szisztematikusan különbséget tesz hívő és hitetlen között Pereskedés kérdésében, felemás igában, házasságkötés dolgában. 1 Kor 6. 6-7 és 14. Ezekből az igékből az látszik, hogy Isten különbséget lát hívő ember, benne bízó ember és nem hívő, nem benne bízó ember között.
Ugyanakkor ott van Isten kijelentett vágya, akarata, hogy mindenkit üdvözüljön 1.Tim 2.4 és nem jelent számára örömöt, elégtételt a büntető ítélet. A 135-ös zsoltár meg azt mondja, hogy Ő az akaratát véghezviszi, a 33-as zsoltár pedig, hogy az Ő terve, szándéka, tanácsa meg fog valósulni.
- Róma 11.20: Izrael esetében hitetlenség miatt törtek le az ágak, mi pedig hitben állunk meg. Figyelmeztet, hogy ne fuvalkodjunk fel, mert mi is letörethetünk, de Izrael és a még hitetlen emberek is beolthatóakká válhatnak a szelíd olajfába.
Ezzel ellenkezni látszik a 11. 32 vers ugyanebben a fejezetben, mely szerint Isten mindenkit engedetlenségbe zárt be, de azért, hogy mindenki könyörülhessen.
Könyörül és megment a végső büntetéstől, vagy az a könyörület gesztusa, hogy odaadta Jézust, ami a személyes döntés felelősségével jár?
2. Kor. 4.34. Bizonyos emberek számára el van takarva az evangélium és ők elvesznek.(tönkremennek, elpusztulnak). Ők a nem hívők közül valók.
Ugyanakkor jelentős ellenérv az, hogy maga Isten Fia halt meg a világért. Tehát kárba veszne egy ember esetében is az Ő áldozata?
Aztán, hogy több könyvet nyitnak meg az örök ítéletkor, amikor a hívők már régen biztonságban vannak. Vannak, akik cselekedetek (valószínűleg hitből származó tetteik?) miatt kerülnek be az életbe, valamint aki se nem hitt, sem nagyon jó cselekedetei nincsenek, még be lehet írva az élet könyvébe és akkor neki is kinyílik az élet ajtaja?
Azonban a Jelenések könyvében 21.8-ban olvassuk, hogy a gyávák hitetlenek paráznák hazugok a tüzes tóba kerülnek. A hitetlen, a nem hívő is szerepel a felsorolásban
Ami ez ellen szól az a lehetőség, hogy itt nem emberekről van szó. Esetleg olyan emberbőrben létezett ördögi lényekről, akik csak a földi létükben látszottak embernek, valójában nem Isten képmásai.
Ezzel ellenkezni látszik a 2 Kor. 5. 19-21 nevezetesen, hogy Isten megbékéltette magával Krisztusban a világot, hogy egyoldalúan letette a fegyvert, azáltal hogy nem tulajdonítja az embereknek és a világnak a bűneiket. Akkor miért kerülne bárki büntető ítéletre?
De vajon azonos-e a világ és az emberiség? Aztán miért folytatódik úgy az ige pár verssel arrébb, hogy ránk bízta a békéltetés igéjét, ami az evangélium? Ez már ellentmond annak hogy örökre, végérvényesen lezárta a bűn és a hitetlenség kérdését. Mert miért kell akkor kérni, sőt könyörögni az embereknek, hogy béküljenek meg az Istennel az evangélium által?
Aztán éles különbséget is tesz emberek között Pál. Azt mondja MI akikre a békéltetés igéje van bízva és MI akik Isten igazsága vagyunk. Ezt nagyon nehéz az egész emberiségre érteni. Inkább mi, hívők vagyunk ez a MI, Isten igazsága.
Mégsem az egész emberiség igaz?
Jézus maga is sokszor mondta aki hisz, ha meghal is él, aki hisz soha el nem kárhozik, aki nem hisz benne az immár büntető ítélet alatt van. Nagyon éles különbséget tett ő is hívő és nem hívő között.
Ez az támasztja alá hogy a hit mégiscsak egy nagyon lényeges kérdés a végső megmenekülést illetően.
1. Tim. 4. 10 viszont azt mondja, hogy Isten minden egyes ember megtartója kiváltképpen a hívőké. Vajon itt a földi életről, vagy az ÉLETRŐL van szó?
Mondják az egyetemes üdvösség hirdetői, hogy a hit az maga is munka, ám a megtartás nem cselekedetekből van, a hit viszont maga is cselekedet. Elfogadni valóban egyfajta tett.
Ezzel szemben áll az Ef. 2.8-ban, hogykegyelemből tartottatok meg, hit által, ez nem tőletek van, Isten ajándéka. Nem cselekedetekből. Tehát itt a cselekedet szembe van állítva a hittel, azaz nem lehet azonos a kettő. A hit nem cselekedet.
2. Pét 1.1 azt mondja, hogy velük együtt drága hitet nyertünk. Ajándékba kaptuk, illetve a szó másik értelme: sorsvetés által kaptuk a hitet.
Kisorsolásnak és az ajándéknak semmi köze a munkához, a cselekedethez. A hit úgy látom ajándék, csakúgy, mint a kegyelem.
Végül a Róma levél 5. fejezete. Azt olvassuk, hogy ahogyan Ádám bűnesete által a halál és a bűn minden emberre, (emberebe, emberhez) eljutott, viszont éppúgy az élet megigazulása is minden embert érint.
Minden emberhez elérkezett.
Ezt is lehet úgy értelmezni, hogy Jézus Krisztusban az emberi élet igazzá vált, minden ember igaz Isten előtt, tehát üdvözül.
De akkor miért folytatódik itt is úgy az ige, hogy a halálnak ebben az életben tapasztalt uralkodásánál sokkal jobban uralkodnak azok az emberek, akik a kegyelmet és a kegyelem ajándékát ELFOGADTÁK?
Hangsúlyosan szerepel a görög szó: „elfogadni, átvenni, megérteni”. Nem kizárt az az értelmezés tehát, hogy van különbség az üdvösség kérdésében hívő és nem hívő között. Mégsem jelenti a kereszt az emberiség megmenekülését automatikusan? Hiszen a kérdés is automatikusan merül fel: Akkor mi van azokkal akik nem fogadták el a kegyelem ajándékát?
Ezeken gondolkodom, keresem a megoldást és leírtam, hogy érzékeljék mások is hogy itt azért egy bonyolultabb kérdésről van szó mint a kegyelem evangéliuma kontra törvény esetében. Vagy csak mi észleljük bonyolultabbnak jelenleg.
Végezetül még néhány érv amivel találkoztam az elmúlt hónapokban.
Azt mondják az egyetemes üdvösség hirdetői közül néhányan, hogy a szívünkre figyeljünk, az Írás másodlagos, hiszen az első egyháznak sem volt Bibliája. Igen, lehet, hogy fejnehezek lettünk.
Azonban most már van teljes Biblia, nem véletlenül van, és maga az Újszövetség mond mást magáról.
2. Pét 1. 20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.(értelmezésből) 21 Mert sohasem ember akaratából (vágy, akarat, elhatározás) származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
2.Tim 3.16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, 17 Hogy tökéletes (felkészült, nem merev, hajlítható, hajlandó) legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
A szívünkben élő kijelentés akkor valóságos és akkor van az Úrtól biztosan szerintem, akkor az Ő üzenete, ha ezt a Biblia is igazolja zűrzavar és komolyabb ellentmondások nélkül.
Ez persze hosszú időbe is telhet, de várjuk ki, ne bölcselkedjünk feljebb a hitnél!
Aztán nagyon fontos és elgondolkodtató érv szerintem az egyetemes üdvösség mellett, hogy választás nélkül, automatikusan születtünk bűnösnek, ezért vajon igazságos-e Istentől, hogy az igazzá válás kérdésében elvárja a választást, a hit a bizalom, az evangélium elfogadását? Mert a „halál evangéliumát” sem hallottuk, el sem fogadtuk anyánk méhében.
Mert ami nem igazságos az nem lehet Tőle, hiszen Ő az igazság.
Ezen is rágódom.
Aztán szeretném felhívni a figyelmet arra hogy az időn túli ítélet örök jogon Istené. Jézus is mondta hogy „ne ítéljetek!” A felmentő ítélet is ítélet bizony.
Ha hirdetjük, hogy „nyugi minden rendben van bármit teszel végül úgyis üdvözülsz” vajon nem bitoroljuk Isten örök jogkörét?
Hát jobbak vagyunk nála?
Nem bízhatjuk a szerető gondviselő irgalmas Istenre az emberek végső dolgát?
Nem lesz ő irgalmasabb, mint mi valaha tudnánk lenni?
Vajon véletlen, hogy nem jutunk, (én legalábbis egyelőre nem jutok) szilárd megértésre, bibliai alapokra, sem az egyetemes üdvösség sem annak a tagadása kérdésében?
Nem Istentől van ez a bizonytalanság?
Mert persze szeretnénk, mi is az Úrral együtt, hogy minden ember üdvözüljön!
De mégsem találom, hogy egyértelmű kijelentés volna ez a Bibliában.
Talán maga Isten rejtette el előlünk, és talán azért, hogy ne üssük bele az orrunkat az ítélet dolgába, hanem bízzunk csak az irgalmas, kegyelmes Istenben, aki jóval felülhaladja mindig az ő kegyelmében a mi várakozásainkat.
Könnyen lehet, hogy elég erről beszélgetni, nem kell ezt a kérdést nekünk itt a földön eldönteni. Lehet, hogy el kéne lazulni, csak tisztelni a másikat és együtt szolgálni az Urat abban, amit már bizonyosan megmutatott.
Az említett versek:
- 1 Kor. 6.6
Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt?
1. Kor 7. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.
13 És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.
14 Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.
2. Kor 6.14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
Ezekkel szemben:
1. Tim. 2. 4 Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.
Zsolt 33
10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
11 Az Úr tanácsa (terve, szándéka, vágya) megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
Zsolt 135
6 Mind megteszi az Úr, amit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben
II.
Róm. 11. 20 Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21 Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd neked sem kedvez.
Ezzel szemben
Róm. 11. 30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt:
31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
III.
3 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek:
4 Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.
Ezzel szemben
- Ján. 2 És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. Jel. 20. 12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek [könyve]; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
- Jel. 21. 8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek (apisztosz), és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban [lesz], ami a második halál.
Ezzel szemben:
2. Kor. 5. 18 Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát;
19 Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét.
20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
V.
24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Ezzel szemben
1. Tim 4. 10 Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, kiváltképpen a hívőknek.
VI.
Gyakran hallott érv: „A hit maga is cselekedet. Cselekedetek, érdemek miatt nem üdvözül senki. Az élet viszont ajándék. Az is megkapja, aki itt a földön nem hisz az evangéliumban.”
Ezzel szemben:
Ef. 2 . 8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
- Pét. 1.1.
1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: VII.
Róm. 5. 12 Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; 13 Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. 14 Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.
15 De a kegyelmi ajándék nem úgy [van], mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre [elhatott] az életnek megigazulása.
19 Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
Ezzel szemben ugyanitt:
Róm 5.17. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. (elfogadták, befogadták, megértették, megkapták, elvették)