Honnan származnak az átkok?

Ebben a részben arra a kérdésre keressük a választ, hogy honnan származnak az átkok. Miután elértük azt az állapotot, hogy nincs rajtunk átok, hogyan tudjuk ezt megőrizni?
Mi van, ha az ördög akar ránk átkot helyezni?Az ördög soha nem tett senkire átkot. Semmilyen Bibliai példa nem utal erre.
Talán egyedül Jóbot lehetne felhozni, bár átok ott sem szerepel, de mindenesetre totális pusztulás jött Jób életére.
Azonban mindezt Isten engedélyével tette az ördög.
Isten pedig azért engedte ezt meg, hogy bebizonyítsa, hogy Jób igaz ember, aki hűséges marad Istenéhez a legnagyobb bajban is.
Bármilyen furcsán hangzik is, azt kell megállapítanunk, hogy a Biblia alapján Isten az, aki átkot helyez a szövetség megszegőire.
Így történt ez az Édenben a bűnbeesés eredményeképpen a föld megátkozásakor; így történt Káin gyilkossága után, mikor Isten megátkozta Káint (a félreértések elkerülése végett fontos megjegyezni, hogy nem azzal átkozta meg, hogy legyenek gyilkosok a leszármazottjai, vagyis Lámekh nem ezért ölt, hanem az átok arról szólt, hogy a föld többé nem fogja neki a termőerejét adni).
Az Ebál-hegyen Isten utasítására mondták ki az átkot a szövetség megszegőire. Ez utóbbi a törvény átka, amitől Jézus megszabadította a benne hívőket.
Ma ezekből az ősi átkokból egyetlen egy sújtja a keresztényeket: a föld átkozott volta. Ezt mindenki, aki mezőgazdasággal foglalkozik, vagy akinek csak egy kis kertje is van folyamatosan tapasztalja. Ez az átok, akkor fog megszűnni, amikor Isten új földet teremt (Jel. 22:3).
Itt ismét vissza kell térnünk arra, hogy maga Isten sem vonja vissza, vagy töri meg a saját maga által kimondott átkot. Ugyanis az megmarad örökké. Éppen ezért kellett Jézusnak átokká lenni a golgotai kereszten ahhoz, hogy valóságos szabadulást tudjon hozni a törvény átkából.
Ő sem tudta megtörni az átkot. Ne dőljünk be az átoktörőknek.
Keresztényeken valójában egy átok lehet, amit Pál apostol helyezett a hamis evangélium hirdetőire a Galatákhoz írt levél elején.
Az eredeti szöveg a görög anathéma szót használja, ami megsemmisítő átkot jelent. Pál ebben a levélben hamis tanítók ellen érvelt, akik nem tartották elégségesnek Jézus Krisztus keresztáldozatát, hanem a mózesi törvény megtartásának szükségességét is hirdették. Ez a harc azóta is zajlik.
A Biblia a hit harcának nevezi.

„Nem tudom elhinni, hogy a szeretet Istene átkot helyez emberekre. Nem csak kijelenti, hogy átok van valakin?”

Ez egy nagyon fontos kérdés. Teológusok vitatkoznak azon, hogy a törvény igéi felszólítások-e egyáltalán, vagy csak jövő idejű kijelentések. Erre az ad okot, hogy az eredetiben a parancsolatok jövő idejű kijelentő mondatok. Vajon nem lehetséges, hogy az ebál-hegyi átok is csak megállapítja, hogy átkozott lesz, aki bizonyos bűnöket követ el? Ez lehetséges.
Azonban ebből az is következik, hogy az átok automatikusan kapcsolódik a bűnhöz, vagyis törvényszerűen működik.
Ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy vajon ki hozta létre ezt a törvényt: Isten vagy a sátán. Amennyiben azt gondoljuk, hogy a sátán, akkor nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy az 5 Mózes 28-ban leírt átkok felsorolásakor többször úgy fogalmaz az Ige, hogy „megver téged az Úr” (pl. 5 Mózes 28:35-36, 48-49.).
Akkor itt Isten együttműködik a sátánnal?
Dehogyis! Meg kell értenünk, hogy Isten jó okkal szankcionálja azokat, akik a vele kötött szövetséget megszegik. Mindez része a Krisztushoz való elvezetésnek. Ha pedig az átok Istentől van, akkor hogyan gondolhatjuk, hogy az újszövetségbe belépett, hitben járó gyermekein rajta hagyná őket?

„Ez világos, de mi történik, ha egy keresztény mondjuk letérdel egy bálvány előtt? Nem fogja Isten megbüntetni a harmadik vagy negyedik generációig?”

Ez is egy nagyon jó kérdés, mert rávilágít két a keresztények körében nagyon elterjedt elképzelésre, és a választ is ebből a két szempontból lehet megközelíteni.
Az egyik az, hogy azt képzelik, hogy a törvény erkölcsi parancsait a keresztényeknek tételesen be kell tartaniuk. Ez egyfelől érthető, hiszen az érzékeink már gyakorlottak a jó és a rossz közötti különbségtételre, és érezzük, tudjuk, hogy keresztényként nem méltó bűnöket elkövetnünk. Valószínűleg így gondolhatták a jeruzsálemi zsidó keresztények is, ezért hirdették a pogányoknak, hogy a Jézusba vetett hitük mellett a törvényt is meg kell tartaniuk. Ezzel hatalmas vitát hoztak létre, melyet végül az apostolok jeruzsálemi gyűlésén hozott ítélet zárt le:

ApCsel 15:28-31. (RÚF 2011) Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, akik élőszóval is tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok ezeken a feltétlenül szükséges dolgokon felül: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől őrizkedtek. Legyetek egészségben! Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet. Amikor felolvasták, örültek a bátorításnak.

Vagyis az itt leírt négy szabályon túl, nincs más parancs, amit meg kellene tartaniuk. Ez önmagában eléggé megdöbbentő. Most inkább arra szeretnék rámutatni, hogy ha olyan bűnök elkövetése – például a szobrok előtti leborulás, vagy a lopás – amiket az ószövetség átokkal szankcionált, az újszövetségben is átkot eredményezne, akkor a jeruzsálemi döntés eléggé nehéz helyzetbe hozta a pogány keresztényeket.
Hiszen így tudtukon kívül is átok alá kerülhettek. Számomra ebből teljesen világos, hogy ha egy Jézusban hívő ember – lehet például katolikus hívő is – letérdel egy szobor előtt, attól nem fog átok jönni sem rá, sem az utódaira. Egyébként azoknak, akik megértették az újszövetséget és nem tévelyítik el őket hamis tanítók eszükbe sem jut szobrok előtt térdepelni.
Visszatérve az eredeti kérdésre, a másik problémás elképzelés az, hogy az újjászületett ember ugyanúgy hajlamos a bűnökre, mint egy bűnös ember. Ez az elképzelés jól mutatja, hogy milyen zavar van az egyházon belül is az evangélium megértésében.
Az újszövetségi hívő kegyelem alatt van, így a bűn rajta nem uralkodik többé (Róma 6:14.). Maga a vízben való alámerítés is arról szól, hogy meghalunk a bűnnek, és az óember halálával megerőtlenül a bűn teste.
Ha néha el is esik egy keresztény, nincs már szüksége a törvény külső kényszerére, hiszen a szeretet belső parancsa vezeti. Ezért tetszett a Szent Szellemnek is, hogy ne tegyék a törvény kényszerét a nemzetekből megtért hívőkre.

„Mindez elméletben nagyon jól hangzik, és úgy tűnik, hogy a Biblia alá is támasztja. De a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon sok újjászületett keresztény élete is tele van borzalmas dolgokkal: betegségekkel, szegénységgel, rossz házassággal, családon belüli rossz kapcsolatokkal, munkahelyi problémákkal. Ezek egészen úgy néznek ki, mintha átkok eredményei lennének.”

Itt két lehetőségünk van: ezek vagy átkok és akkor nem igaz a Biblia, vagy igaz a Biblia, de akkor máshol kell keresnünk az okokat. Kicsit leegyszerűsítve látásban járunk, vagy pedig hitben.
Amikor baj van, akkor a test számára kapóra jönnek a szellemi magyarázatok: nem az ember a hibás, hanem az átkok, a démonok, és mások varázslása. Sajnos erre csak egy válasz lehetséges: fel kell nőni. A kereszténység a felnőttségről is szól. Az ószövetség a gyermekkor, amikor mindenféle testi szabályokkal kellett megvédeni az Izrael fiait a bűn hatásaitól. A hit eljöttével vége van ennek az időszaknak, mi Isten nagykorú gyermekei vagyunk.
Oliver Cromwell, aki amellett, hogy az angol forradalom vezér alakja, protestáns hívő is volt, nagyon jól megfogalmazta egy hívő felelős hozzáállását az élethez: Bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport!

A bajokból így lehet kijönni. Bízunk Istenben, rátámaszkodunk arra, amit Jézus elvégzett a kereszten, imádkozunk, és segítségünkre vannak a testvéreink is a nekik adott ajándéknak megfelelően.
Emellett elvégezzük azokat a természetes dolgokat, amik szintén szükségesek: ha kell tanulunk, sokat dolgozunk, a szeretet-kapcsolatainkban alárendeljük az érdekeinket a másikénak, ha kell kompromisszumokat kötünk, elengedünk dolgokat, amiket korábban fontosnak tartottunk, igyekszünk egészséges módon élni, vagy más dolgokat teszünk.
Mindez együtt a segítségünkre lesz, hogy kijöjjünk a bajokból. Azonban mindig emlékezzünk Pálra: lesz egy csomó baj, amit nem tudunk kikerülni. A földi élet a bűn és a bűnös emberek miatt, sajnos ilyen.
Ezzel szembe kell néznünk.

Pacsay Zsolt alias Ben