A hitről 2.

Ábrahám nem olvasott K. Hagint, nem hallgatott hit-tanitókat, nem volt képben a hit teológiai tartalmát illetően. Bízott Istenben, mint egy gyerek „apuban”. Mára a hit a hívők fejében gyakran teológiai fogalom lett, és így nem működik.  A hit elszakadt a személytől, cél és feltétel lett, de Ábrahám csak rácsodálkozott Istenre, és „hopp!”, ott is volt az bizalom benne, ami a hit atyjává tette.
A mi Istenünk ugyanis olyan személyiség, akivel ha találkozunk, könnyű, magától értetődő dolog megbízni benne.

Ebben a gyermeki bizalomban ott van a feltámadásban való hit csírája is, annak pontos tudása, megvallása nélkül is, hiszen a körülmények, az érzékelés, a tapasztalati valóság üzenete ellenére bízik Isten ígéretének a beteljesedésében. E bizalomnak a kifejlett végső gyümölcse az emberi test feltámadása a temetők kiürülése is, mert Istenben is ott e bizalom.

Ő maga is bízik bennünk.
Krisztus miatt bízik az emberiségben, aktuális állapotunk ellenére. Tudja, hogy Krisztusban új emberiség született, amely szeretetben él majd.
Az Ő igéje, kegyelme, Szelleme viszi ezt végbe.
Benned is testvérem, aki talán lemondtál már magadról. Ő bízik benned. Látja, akivé kegyelme által válni fogsz, és nem hitetlenkedik veled kapcsolatban tökéletlenségeid, bukásaid miatt.
Hát ezért fogsz megszabadulni attól, ami most gyötör. Lényegileg minden gyógyulás, minden probléma, nyomorgató gond, ígéret alapján történő megoldódása és minden szabadulás is, ezt tartalmazza. 
Ábrahám és Sára fizikailag már alkalmatlanok voltak, hogy gyermekük szülessen, Ábrahám mégis bízott Isten ígéretében, és meglett az, amiben bízott. Hitében-bizalmában ott volt a feltámadásba vetett hit magja.

Ugyanezt a nettó bizalmat látjuk a hit más hőseinél a Zsidó levél 11. fejezetében, Jézusnál, az apostoloknál.
Ez a gyermeki bizalom annyira kedves Istennek, olyan nagy jelentőségű szemében ennek a megszületése, hogy ez adja, az ember Isten előtti igazságát, ez tartja is meg az üdvösségben. Miért?
Mert a bizalom a szeretet előszobája, csírája.

A szeretet, a szerelem, nagyon erős szenvedély. Istent a Biblia tűzzel azonosítja.

Zsid 12. 29.  Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
más helyen pedig azt mondja, hogy ő az agapé-szeretet
1. Ján. 4. 8. …mert az Isten szeretet.

 Ő ez a szenvedélyes, tüzes szerelem, szeretet. A szenvedélyes szeretet képes fel is emészteni a szeretete tárgyát, de önmagát is. Isten szeretetében is ott van ez az indulat, viszont velünk kapcsolatban nem így működik.
Ég ez a szeretet, mint a csipkebokor Mózes szemei előtt, világít és melegít, de nem pusztítja el azt, akiért, és akiben lángol.
A hit, a bizalom az az elem, ami a lángoló, szenvedélyes szeretetet meg tudja szelídíteni, élhetővé tudja tenni, és közösséget képes létrehozni hosszútávon is a két fél között. Amikor az emberben megszületik az Isten iránti bizalom, ezzel tanújelét adja, hogy megvan benne ennek a szeretetnek a csírája. Képes Istennel szövetséges viszonyba lépni, és bizalma képes megtartani e szövetségben.
Mégis mindez Isten kegyelmi döntése, nem önmagában a hit, a bizalom teszi ezt valami csodaszerként.

Egy másik igazság, hogy akiben bízik az ember, azt el is kezdi megszeretni. Talán ezért válunk hit által igazzá. Az evangélium hallgatása során, a szívben Isten iránt megszülető bizalom azt jelzi, hogy rokonra talált az Úr.
A hitre jutó ember Isten elkóborolt gyermeke. Továbbá ez a szívben élő bizalom a szeretet első zsengéje, mely igazolja, hogy a hívő később is Isten gyermeke.
Aktuális morális állapotától függetlenül képes az Isten szeretetét hordozni, és teljessé is lesz benne ez az agapé-szeretet, ugyanis Isten maga is bízik gyermekében. A király lánya, a király fia akkor is a király gyermeke, ha a pocsolyába fekszik. De miért tenné? Örökösnek született.

A bizalom, a hit, tehát nem az áldások elvételének eszköze csak, nem is azok ellenértéke.
Sokkal közelebb van Isten lényegéhez, szívéhez.
Az agapénak, a feltétel nélküli teljes szeretetnek az első jele.
Gyümölcs-kezdemény, amely reménység is, hogy az beérik, teljessé lesz bennünk, még ha most csak alig, vagy nem is látszik.

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. 1. Kor 13. 13.