Evangélium,  Hit és igazzá válás,  Igazzá válás és kegyelem,  Szégyen és félelem

Az evangélium

Minden Bibliával kapcsolatos írásunk célja segíteni a gondolkodásmód megújulását.
Ezért az evangéliummal kapcsolatban három dolgot szeretnék kiemelni. Olyan területek ezek, amelyekre napjainkban a tradíciók köde ereszkedett.

Az első, hogy az evangélium a kegyelem evangéliuma. A második, hogy az evangélium örökkévaló. A harmadik pedig, hogy a hitre jutás pillanatától az Úr meglátásáig működésének és hatékonyságának feltételeiben nincsen semmi változás.

Az Apostolok cselekedetei 20. 24. tartalmazza, hogy az evangélium, amit Pál hirdetett, az az Isten kegyelmének az evangéliuma.

De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

E könyv 14. 3.-ban, az ikóniumi szolgálattal kapcsolatban nevezi az evangélium hirdetését Isten kegyelmi beszéde prédikálásának, amelyet jelek, csodák követtek.

Ennek ellenére hosszabb időt töltöttek ott, bátran szóltak az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek kezük által.

A Galáciaiakhoz írt levél 1. 6. kijelenti, hogy Krisztus kegyelme hívta össze a gyülekezetet.

Csodálkozom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok

A gyakorlatban ez úgy történt, hogy Pál hirdette az evangéliumot. A kegyelem az evangélium által szólította meg, hívta ki az embereket.

 A valódi evangélium tartalma Isten kegyelme, amelyet az örömhírbe vetett hit, Jézus Krisztusba vetett bizalom szabadít fel, tesz működővé. Ugyanez a levél beszél más evangéliumokról, amelyekre kétszer is anathtémát, átkot mond az apostol.
Mi ez a más evangélium? Melyek a más evangéliumok? Tudjuk, hogy Galáciában ez a más evangélium, a törvénnyel összekevert kegyelem „örömhíre” volt. Azt hirdették egyesek, hogy az üdvösség és az evangélium áldásai nem csak kegyelemből származnak, hanem meg kell tartani Mózes törvényét, illetve annak bizonyos parancsait. Ezzel visszavezették a gyülekezet egy részét az emberi teljesítményen alapuló vallásba, hiábavalónak nyilvánítva ezzel Krisztus áldozatát.

Gal. 2.   21 
Nem teszem érvénytelenné az Isten kegyelmét, mert ha törvény által van az igazság, akkor Krisztus hiába halt meg.

Egy jutalmazó-büntető rendszerbe vitte őket a „más evangélium”, ahol a hívők figyelme Jézus Krisztusról önmagukra, a bizalom által elnyert és fenntartott igaz voltukról a cselekedetekre és a bűnökre irányult.
Bűn- és szabály-centrikus közösség jön létre ma is az ilyen evangélium hirdetése révén. A hívők között hierarchia, kasztok, alkalmatlanság-érzések és képmutatások keletkeznek, egymás ítélgetése, félelem és lenézés, így bizalmatlanság alakul ki a kapcsolatokban.

Napjainkban „más evangélium” még szerintem az anyagi áldás, a sok pénz, a nagy vagyon, a zsíros bankszámla, mint a hívő teljesítmény kiválóságának, és a nagy hitnek a bizonyítéka. A „bővelkedés evangéliuma”. Itt sem Jézus Krisztus és az ő kegyelme áll a központban. A harmadik „más evangélium” pedig a katolikus mintájú evangélium szerintem, ahol a szervezet, az emberi tekintély, befolyás takarja el Jézus Krisztus személyét és kegyelmét. Itt a hit, az áldás bizonyítéka a feszes rend, a nagyság, az intézmények és a pénzügyi, politikai és társadalmi befolyás.

A második tárgyalandó szempont, hogy az evangélium Istennek örök terve és nem a bűneset miatti rögtönzés, vagy „B-projekt”, hanem egy olyan terv, beavatkozás, amely az emberiséget egy, most még elképzelhetetlen „evolúciós” ugrásba vezeti, melyben a krisztusi lélekkel, megdicsőült testtel rendelkező új ember, illetve emberiség, korlátozás nélkül él benne Isten szeretetében és korlátok nélkül tudja képviselni is azt.
Ennek a magját vetette el Isten az időben a Golgotán. Ez a mag él az új szellemünkben. Jelenések 14. 6. az „örökkévaló evangéliumról” beszél.

És egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium volt, és azt hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek

A 13. fejezet 8. verse kijelenti, hogy Isten Báránya a kozmosz alapítása óta megöletett Bárány.

Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta

 Az 1 Péter 1. 19.-20. ugyanerről beszél.

Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek

A szellemvilágban a téren és időn kívül létező áldozat, a Krisztus és az evangélium, az időbe lépve vált elérhetővé az emberiség számára. Kegyelemből adatott üdvösségünk, elhívásunk örök időktől fogva megvolt, elvégzett volt, és az evangélium ezt kézbesítette a számunkra. A 2 Timóteus 1. 9.-10. és az Ef.1. 4.-5. kijelenti, hogy az Istentől újjászületett emberek szintén már a kozmosz megteremtése előtt kiválasztottak voltak.

Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte,
Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által

És:
Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,
Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint

Hatalmas távlatokat nyit meg ez a gondolat, hiszen ebből az következik, hogy minden miértünk is, a Krisztus testéért teremtetett! Az evangélium tehát nem egy válság-terv, hanem vagy az előre tudás miatt már létező terve volt Istennek, vagy pedig azért örök, mert olyan változást, megdicsőülést hoz az emberi természet számára, amelyre egy „bűnbe nem esett emberiségnek” is szüksége lenne. Ez utóbbi persze spekuláció. Leírom mégis, hogy segítse a gondolkodás megváltozását.
Az evangélium tehát olyan ajándéka Istennek, amelynek a hatása messze túlhaladja a bűnbocsánatot, illetve a bűn kezelését. Amikor belépett az evangélium az időbe és a térbe, akkor egy új korszak, új világ, új emberiség született.
Az emberi természet pedig az evangélium elfogadása révén, olyan úton indul el, amelyen járva túlhaladja majd mindazt, amit ma tudunk, ismerünk, vagy el tudunk képzelni az emberről. Ez egy nagyon visszafogott megfogalmazás a témát illetően. Az ember megszédül ezen elmélkedve, és örömében legszívesebben ugrálna!  A Zsidó-levél 2. 5.-8. enged bepillantást abba a jövőbe, amit az örökkévaló evangélium által ajándékozott Isten az emberiségnek.

Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy neki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy neki minden alávettetett

Az evangélium miatt jó embernek lenni és még jobb lesz! Maga a Krisztus is örökre emberré vált. Más helyen Isten örökösének nevezi a hívő embert a Biblia. ( Gal. 4. 1.)

A harmadik dolog, amit az evangélium jellemzőjeként hangsúlyozni szeretnék, az, hogy miután az evangélium hirdetése hitet és bizalmat hozott létre Isten szavával, Jézus Krisztus személyével kapcsolatban, azonnal elnyerjük hitünk által az örök életet, mindenféle cselekedet, erőfeszítés, teljesítés nélkül, ingyen, kegyelemből.
Az egész hívő életünkben így működik az evangélium, nem csak a hitre jutás aktusakor. Ugyanaz a hit, amit az evangélium hallása megszült a szívünkben, ugyanaz tart meg elköltözésünk pillanatáig az üdvösségben.

Sok közösség gyakorlata ezzel ellentétes, akkor is, ha a tételes tanítás nem.
Úgy vélekednek, hogy a kegyelemből, hit által elnyert üdvösség, a megtérés után a keresztény életben erkölcsi, szellemi törvényeknek, más elvárásoknak való megfelelés, szabályok betartása, a személyes teljesítmény is szükséges az üdvösség megtartásához és a kereszt áldásainak megszerzéséhez. A Gal. 3. 2. ezzel ellentétben azt mondja, hogy a Szent Szellem ajándékát sem a törvény megtartása, a szent erkölcsös élet, vagy valamilyen technika révén, hanem kegyelemből, hit által kaptuk meg.

Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket, avagy a hit hallásából?

A Fil. 3. 9. leszögezi, hogy a nagy apostolnak, Pálnak sincs keresztény élete folyamán olyan igazsága olyan teljesítménye, amellyel bármit kiérdemelhetne, hanem csak az evangéliumba, a Krisztusba vetett hite az, ami Isten előtt igaz emberré teszi őt.

És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján

Sem az erkölcsös életmód, sem a szolgálat, sem a gyülekezetbe járás, sem az imaélet ehhez nem tud hozzátenni, de el sem tud belőle venni ezek hiányossága. Ezek mind jók, de más céljuk van, nem az, hogy az embert igazzá tegyék, vagy megtartsák az igazságban. Isten akaratából erre csak az örökkévaló evangéliumban, a kegyelem evangéliumában való hit, bizalom képes. Ez viszont minden körülmények között az Isten ereje arra, hogy igazzá tegyen, hogy üdvözítsen mindenkit, aki csak elhiszi. Róm. 1. 16.

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük