ÉN, meg Ő, vagy MI, együtt?

János 14:10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül.11Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van!  Uez János 10:38

Az isteni egység az ember számára elképzelhetetlen megjelenési formája, hogy Isten külön személyei egymásban léteznek, teljesen egyek, olyan módon, hogy mégis megőrzik egyediségüket, identitásukat.
A Fiú, Fiú marad úgy, hogy teljesen egy az Atyával. Az Atya is Atya marad, miközben teljesen egy a Fiúval és a testté válás után a Fiú Jézus maradt, ember is maradt, úgy, hogy egy az Atyával.
Egy olyan szobát képzeljünk el amelyben benne vagyunk, miközben a szoba is bennünk van.
Próbálhatjuk, de nem tudjuk elképzelni a mi dimenzióinkban.

A fantasztikus az, hogy ez az újjászületett hívők és Jézus esetében is így van.

János 17 21 23
20Atyám, nem csak őértük imádkozom, hanem mindazokért is, akik majd az ő szavukra fognak hinni bennem.21Mindannyiukért kérlek, hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél engem! Uez: János 6:56 János 14,20 János 15 4-6

Itt pedig egyszerre két olyan szobában vagyunk amelyek egymásban és bennünk is vannak, miközben mi egyszerre, mindkettőben vagyunk.
Nem csodálom, ha most rázod a fejed. Én is azt teszem, mégis ez van.
Úgy válunk eggyé Istennel, hogy közben Ő is, mi is őrizzük a megismételhetetlen egyediségünket. Ez az új szövetség egysége a hívő és Isten között.
A Szellem pedig bennünk lakik és velünk marad, velünk van.

János 14 17
17Ő az Igazság Szelleme, akit a hitetlenek világa nem tud befogadni, mert ők nem látják, és nem ismerik fel. Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd.

Máté 28. 18:20
18Jézus közel lépett hozzájuk, és ezt mondta: „Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön.19Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe!20Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!”

Jézus is velünk van, mindegy hogy tudjuk, vagy érezzük-e.
Az a legszebb, hogy azért van velünk, mert eggyé akar válni velünk.
Először is, mert szeret, másodszor meg, hogy a személyiségünk Istentől származó egyediségének megőrzése mellett krisztusi emberekké váljunk. Mert az Apa-Isten akar egy krisztusi Katalint, egy krisztusi Mihályt, egy krisztusi Bencét, stb.
Mert Katalin, Mihály, Bence akkor a legboldogabbak, legszabadabbak,
leginkább sikeresek, ha krisztusiak és szeretik Istenünket. Így kedves Neki, így elégedett, ha a gyermekei vele vannak, ha együtt van a család.
Ezért vagyunk Őbenne, és Ő ezért van mibennünk.

Isten, amikor önmagáról beszél, akár az ószövetségi írásokban, ezt akkor is az emberrel való közössége érdekében, és a közösségre nézve teszi.
Ő nem alanyi költő.

A célja nem az önkifejezés, az „én”, hanem a „mi”, a Vele való kapcsolat létrehozása, vagy javítása.

Nincs tehát többé olyan hogy „én és a távoli Isten”! Ez a gondolkodás, ez a paradigma az új szövetségben a hívők számára megszűnt.
„MI” vagyunk. Én és Isten együtt. Te és Isten együtt.
Az Ő problémája a mi problémánk, ezért hirdetjük az evangéliumot.
A mi személyes problémáink, nehézségeink, botladozásaink, pedig az Ő problémáivá is váltak.
Így a falakkal, a Góliátokkal, a nagy hegyekkel nem te és a hited, meg a jellemed néz farkasszemet. „Ha elég nagy a hited és elég jó is vagy, akkor az Úr segít.”
Így gondoltuk régen.
De nem.
A te bajod már az Ő baja is. A te fájdalmad az Ő fájdalma. Terhed az Ő terhe is. És Ő jobban akarja a megoldást, jobban is tudja és mindent meg is tud tenni.
Meg is te teszi, hiszen már az életét is odaadta érted, demonstrálva a teljes elkötelezettségét irántad.
Mélyen és mindig együtt érez veled, de úgy teszi, hogy Ő világosan látja a megoldást ezért vezet felé, te meg közben változol. Ez általában szenvedéssel is jár a hívő számára. Így nevel, korrigál.
Ez az új szövetségi felállás. A „mi, együtt Istennel” paradigmája.

János 17:23
Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. Ennek láttán majd az egész világ felismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem.

Az egység a szeretet bizonyítéka és ezt az emberi elmével felfoghatatlan mégis létező egységet, együtt létezést, ez a szeretetet hozza létre.
Nem mi hozzuk létre ezt az egységet, ezt a krisztusi karaktert, még csak nem is egyedül Isten. Hanem az, hogy elfogadjuk, hogy Ő szeret, és mi viszont szeretjük Őt. Ez a viszony valahogy egymásba forgat, egymásba gyúr bennünket.

Nincs többé magányos ego. Nincs többé tragikus kétségbeesés és magány és feladás, mert Ő ott van bennünk, mi pedig Őbenne vagyunk. Ahogy ez egyre inkább tudatosul, úgy erősödik bennünk a remény, a hit, a bizalom és a szeretet. Így közeledünk a nehézség megoldása felé.
Mert számára nincsen lehetetlen. Ha benne bízunk, számunkra sincs.
Te és Isten olyan csapat vagytok, amely mindenre képes, minden betegségen, bajon, nyomorúságon átmegy győztesen és megváltoztatja a láthatót az érzékelhetőt.
Ha Ő velünk van – és velünk van, ha ő bennünk van – és bennünk van, ha mi benne vagyunk akkor mindig van megoldás és mindig jó sül ki a dologból, a problémából.
A Góliátok elterülnek, a hegyek sétaúttá válnak, a gödrökből kimászunk, a betegségből meggyógyulunk, a megtört kapcsolatok helyreállnak.
Mert Ő bennünk van, mi pedig Őbenne vagyunk.
És ez már nem egy szakrális kapcsolat, hanem a hétköznapok a mindennapok része. Mert maga Isten akarta így.
Nem csak a gyülekezetben, nem csak a szent imaóráinkban működik ez, hanem velünk van amikor sétálunk, amikor autót vezetünk, gyerekeinkkel vagyunk, dolgozunk.
Beszélgethetünk egymással, szólhatunk Hozzá és válaszol. Mindig tudatában lehetünk, hogy most Ő itt van velünk, még a nem túl magasztos dolgaink közben is. Velünk van, bennünk van, mi pedig benne vagyunk.
Ő maga döntött így, mert szeret.
Isten a „mi”- paradigmájában gondolkodik.
Együtt, szövetségben az emberrel. Mi is tegyük ezt.