Mi a helyzet azzal, hogy ha fát, szalmát, szénát építünk, meg fog égni, amit csináltunk?

Sokszor kapnak a hívők figyelmeztetést a pulpitusról, hogy vigyázzanak, mit építenek az alapra, mert majd az Úr napján tűz fogja megpróbálni az építményt, és ha nem jót építünk, megég, mi pedig nem kapunk jutalmat. Vajon így van-e ez?

1 Kor 3:4-7 Csia Lajos fordítás

Mert ha ezt mondja az egyik: én Pálé vagyok, s a másik: én Apollósé, nem emberek vagytok-e? Micsoda Apollós és micsoda Pál? Szolgák, akiken keresztül hívőkké lettetek, ki-ki úgy, ahogy az Úr adta neki! Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten növesztett, úgyhogy semmi az ültető, semmi az öntöző: csak az Isten valami, aki a növekedést adja.

Itt Pál azt a kérdést taglalja, hogy miért veszekednek a hívők azon, hogy ki melyik prédikátort kedveli. A válasz egyszerű: a prédikátorokat Isten, különböző feladatokra adta, különböző ajándékok működnek rajtuk, ezért nem szabad sem szembe állítani őket egymással, sem ájuldozni egyiktől-másiktól, hisz a lényegi munkát, a növesztést Isten végzi.

Azért hogy azonnal világos legyen, miről szólnak a következő versek érdemes megnézni a téma lezárását a következő fejezetben.

1 Kor 4:6 Csia Lajos fordítás

Ezeket testvéreim, csak példázatképpen alkalmaztam magamra és Apollósra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad az eszeteket feljebb járatni annál, ami írva van; hogy senki kedvéért ne fuvalkodjatok fel a másik ellen.

Vagyis ami csak a 3:7 és a 4:6 között írva van, az a példázat része, tehát a prédikátorokról szól. Abban a pillanatban, hogy így kezdjük el olvasni egyszerű értelmet nyer a szöveg, lehullik a vallásos, fenyegető  értelmezés.

1 Kor 3:8-9 Csia Lajos fordítás

Az ültető és az öntöző egyek, mindenki meg fogja kapni a maga bérét, ki-ki a saját fáradozásának mértékében. Mi Isten munkatársai vagyunk, ti Isten szántóföldje, Isten építkezése vagytok.

Már itt is látszik, hogy a prédikátorok kapják a bért, mégpedig a munkájuknak megfelelően. Árulkodó az a kifejezés is, hogy „Isten építkezése vagytok”.

Innen Pál elmondja, hogy mit tett ő, és más prédikátorok munkájáról hogyan válik el, hogy az megfelelő volt-e.

1 Kor 3:10-15 Csia Lajos fordítás

Az Isten nekem adott kegyelméhez képest bölcs építőmesterként vetettem meg az alapot, de más épít rá. Ki-ki nézzen utána, hogy hogyan épít. Más alapot ugyan senki sem képes vetni, mint ami már megvan, s az a Felkent Jézus. Ha valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít is: mindenkinek a munkája láthatóvá válik majd, mert ama nap világosságra hozza, mivel tűzben lehull róla a lepel. És akkor a tűz próbára fogja tenni mindenkinek a munkáját, hogy milyen volt. Ha valakinek a munkája, amit az alapra épített, megmarad, az olyan megkapja bérét, az, akinek munkája megég, kárt fog vallani; ő maga ugyan meg fog menekülni, de úgy mintha tűzön menne által.

Vagyis világos, hogy Pál lefektette az alapot, a Krisztust, és más építők (prédikátorok) építenek erre. Nem mi, hiszen mi maga vagyunk az építkezés. Amit pedig az egyes prédikátorok építenek, az Jézus eljövetelekor lesz megpróbálva. Ott fog kiderülni, hogy a valóságot tükrözte a tanítás, vagy pedig nem. Ha nem megég, ha igen, akkor a prédikátor fog bért is kapni. Szóval lesz fizetségünk is a mennyben – hogy mi, azt elképzelni sem tudom.

1 Kor 3:16-20 Csia Lajos fordítás

Nem tudjátok, hogy az Isten temploma vagytok, és Isten szelleme lakik bennetek? Ha valaki Isten templomát megrontja, azt meg fogja rontani az Isten! Mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. Senki se csalja meg magát! Ha közületek valaki úgy véli magáról, hogy ebben a korban ő is bölcs, legyen ostobává, hogy bölccsé lehessen! Mert ennek a világnak bölcsessége Istennél ostobaság, hiszen írva áll: „Megfogja a bölcseket ravaszkodásaikban!” Majd megint: „Az Isten ismeri a bölcsek fontolgatásait, tudja, hogy hiábavalók.”

Itt teszi Pál világossá, hogy mi fog elégni: a tévtanítások – amik a világ bölcsességéből táplálkoznak. Ezekkel meg lehet rontani a szent templomot, vagyis minket. Akik ilyeneket tanítanak, azokat megrontja Isten – jelentsen ez bármit is (phtheiró – tönkretesz, elpusztít, lerombol, feldúl). Látszik, hogy a világ szerinti bölcsesség nem ér semmit, mi a világ szerint ostobává válunk, amikor isten szerint bölcsek leszünk.

1 Kor 3:21-4:2 Csia Lajos fordítás

Így hát emberekkel se dicsekedjék senki. Hisz minden a tiétek, akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezők; mind a tiétek, ti pedig a Felkentéi vagytok; a Felkent pedig Istené. Így számoljon velünk mindenki, mint a Felkent szolgáival, mint Isten titkainak sáfáraival! Mást egyébként nem kell keresni a sáfárokban, mint hogy hívnek bizonyuljanak.

Ezért nem szabad emberekkel dicsekedni. Az ilyenek, hogy én XY pásztort hallgatom, mert akkora kenet van rajta, stb. nem igei hozzáállások. Minden a mienk. A prédikátorok, pedig az Isten szolgái. Csak arra kell figyelnünk, hogy hűek legyenek az Úrhoz és a gyülekezethez. Ez a mérőzsinórjuk. Itt buknak el sokan.

1 Kor. 4:3-5. Csia Lajos fordítás

Nekem aztán a legkisebbet jelenti az, hogy vizsgálgattok engem, vagy valami emberektől kitűzött napnak a vizsgálata alá esem. Sőt magam sem vizsgálgatom magamat; hisz semmit sem tudok magamra vonatkozólag, de nem ez igazol engem; akinek ugyanis a vizsgálata alá tartozom, az az Úr! Így hát semmiben ne ítéljetek idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki majd világosságra fogja hozni a sötétség rejtelmeit, és láthatókká teszi a szívek szándékait! Akkor majd mindenki az Istentől kapja magasztalását!

Tehát Pált nem érdekelte, hogy ki mit mond a tanítására – tudta, hogy azt az Úrtól kapta. De nem is az igazolta, hogy tudta magáról, hogy hűséges sáfár, hanem az Úr igazolta őt. Minket is az Úr igazol, és nem kell kétségbeesni amiatt, ha embereknek nem tetszik, amiket beszélünk.

Végül pedig kiderül, hogy a prédikátor dicsérete az Úrtól lesz, nem emberektől. Nem kell idő előtt magasztalni az embereket, ahogyan sajnos a testvéreknek ez szokásuk. Még JP-t sem kell magasztalni, mert ő is csak sáfár, mindössze arra kell figyelni, hogy hűséges-e.

Visszatérve a probléma felvetésre: nem mi építünk az alapra, nem a mi felelősségünk, hogy mi épül fel, hanem a prédikátoroké. Ez lesz megpróbálva a tűz által, ez fog megmaradni, vagy elégni. Ami bennünk épül, a hit, az hallásból származik, ezért nagy a prédikátorok felelőssége. A hallgatóké maximum annyi, hogy észre kell venni, ha nem illeszkedik arra az alapra, amit Pál vetett.