Elvárás és ellátás,  Evangélium,  Hitéleti írások

Mi az örökségünk?

Pál azt állítja a Kolosseiekhez írt levelében, hogy Isten alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre (Kol. 1:12.). De mit jelent, hogy alkalmasak vagyunk? Azt jelenti vajon, hogy alkalmasak vagyunk valamit elvégezni, és birtokba kell venni ezt az örökséget, vagy valami mást? És mi ez az örökség egyáltalán? Tegyünk egy gyors utazást az evangéliumban; hogy megértsük azt a csodálatos örökséget, amit a Szent Szellem kijelent nekünk; hogy örülni tudjunk és megnyugodjunk Isten végeérhetetlen szeretetében és jóindulatában; hogy megmártózzunk abban a szeretetben, amellyel bennünket mindig is szeretett, mégpedig annyira, hogy az egyszülött Fiát értünk odaadta akkor, amikor még bűnösök voltunk.

Kolosse 1:9-14. (Csia)„Ezért attól a naptól fogva, hogy ezt meghallottuk, mi sem szűnünk meg imádkozni értetek, és kérni, hadd töltsön be titeket az ő akaratának megismerése mindenféle Szellem adta bölcsességgel és belátással, hogy az Úrhoz méltón járhassatok az ő teljes tetszésére, mindenféle jótettnek gyümölcsét megteremjétek és az Isten megismerésében növekedjetek. Az Ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít, úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben. Ő a sötétség fennhatóságából is kiragadott minket, és áthelyezett szeretett Fia királyságába, aki által a megváltás és a vétkek bocsánata is birtokunkká lett.”

Miről van itt szó? Pál imádkozik a hívőkért, hogy megismerjék Isten akaratát, és ezáltal mindenféle jótettet hajtsanak végre, valamint növekedjenek Isten megismerésében. Ez azért nem hiábavaló ima, mert Isten felruház bennünket minden képességgel, hogy legyen erőnk arra, hogy mindezt állhatatosan és hosszan tűrve végezzük. Ekkor fogunk hálát adni, hogy Isten elégségesnek (vagy alkalmasnak is lehet fordítani) ítélt bennünket, hogy a szenteknek szánt örökségben részt kapjunk a világosságban.

Akkor tehát igyekeznünk kell világosságba kerülni és ott maradni, hogy az örökség a miénk legyen?

Ez teljesen hiábavaló próbálkozás lenne. Maga Isten volt az, aki kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fia királyságába. Hol vagyunk most? Jézus Krisztus királyságában. Vagyis a világosságban vagyunk, ott, ahol az örökségünk van. De nemcsak az örökségünk, hanem a megváltás és a vétkek bocsánata is a birtokunkba került. Ez nem egy ígéret, hanem egy tény megállapítása. A megváltás és a vétkek bocsánata a birtokunkban van.
Ez nagyon elméletinek hangzik. Attól, hogy jogilag így van, még nem feltétlenül a mienk. Nem kéne ezt valóságosan is birtokba venni?
Próbáld meg birtokba venni. Találd ki hogyan fogsz hozzá és készíts akciótervet rá. Aztán vedd birtokba. Ha esetleg mégsem megy, akkor olvass tovább. A Biblia nem egy jogi könyv, hanem az Isten szava, aki maga is Isten, Jézus Krisztus. A Kolosse levél pedig a továbbiakban megállapítja, hogy Jézus Krisztus mindennek a kezdete és a vége; őbenne áll fenn minden; miatta teremtette Isten a mindenséget; mindent ő tart fenn; mindenekelőtt való; ő az eklézsia, mint test feje, vezetője; ő az első, aki feltámadt a halottak közül; elsőszülött, aki mindenben elöl jár;
Isten azt látta helyesnek, hogy minden Jézusban lakozzon, ami a teremtést betölti. Hát hogyan lenne csupán egy jogi könyv a Biblia? Hogyan lenne elmélet, amit Pál mond? Hogyan akarjuk birtokba venni azt, amit az az Isten, aki ezt a Fiút szülte, már a birtokunkba adott? Ez nem elmélet, hanem valóság. Mienk a megváltás és mienk a vétkek bocsánata.

Jó, de az örökséget akkor is birtokba kell venni. Meg kell szabadulnunk az átkoktól, hogy az áldásokat át tudjuk venni.

Ne gondold, hogy az örökség, amiről itt szó van, az egy kis zseton a bankszámládon! Nem képzelhetjük komolyan azt, hogy ez a hatalmas Isten ilyen örökséget ad nekünk! Ha te se gondolod komolyan, akkor olvass tovább! Pál ezután (Kol. 1:23-25) elmondja, hogy minden erejét bevetve igyekszik az eklézsiának elmondani, azt a fantasztikus titkot, amit az Isten rábízott; azt a titkot, ami a mi örökségünk is.

Kol. 1:26-27. (Csia)“Isten szavát arról a titokról, mely, mióta korok és nemzedékek vannak, el volt rejtve, most azonban láthatóvá lett az Isten szentjei számára. Isten szentjeivel akarta ugyanis megismertetni, hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Felkentnek dicső gazdagsága a nemzetek között, ő a mi dicső reménységünk.”

A Krisztus a mi örökségünk, aki bennünk lakik. Ez egy olyan titok, ami el volt rejtve, de most Isten szentjeinek, az Isten számára különválasztott embereknek ki lett hirdetve. Pál ezért küzdött, hogy mindez nyilvánvalóvá váljék a pogányok számára; hogy a szívünk felbátorodjon, ne legyünk lenyomva, ne féljünk többé; hogy Jézus Krisztus szeretete kössön minket össze (hogy végre abbahagyjuk a ki a nagyobb játékot); hogy eljussunk a teljességre fejlett belátás gazdagságára; hogy megismerjük az Isten titkát, a Felkentet, akiben a bölcsességnek és az ismeretnek az összes kincse el van rejtve (Kol. 2:1-3). És ez a Felkent bennetek lakik.
Éppen ezért tudjuk végrehajtani a jó cselekedeteket, amelyekben felismerjük, hogy a Felkent bennünk lakik, és így hálát adunk Istennek.De miért fontos erről beszélni? Azért, hogy ne tudjon senki okoskodásokkal és rábeszélő szavakkal félrevezetni. Azért kell erről beszélni, hogy Jézus Krisztus legyen nagy előtted és ne emberek; hogy többé ne a magad és mások dicsőségét keresd, hanem Jézus Krisztusét. Ezért mondja Pál, hogy ahogyan elfogadtátok Jézust, úgy járjatok benne. Jézusba gyökerezzetek bele, rá épüljetek. A hit nem egy elméleti dolog, hanem valóságosan működik. Azért kell ezeket a beszédeket olvasni és hallgatni, hogy mindig megújuljon a hit és megszilárdítson bennünket a Krisztusban.

Na jó, de azt honnan tudhatjuk, hogy valaki csak okoskodik és félre akar vezetni?

Ezt nem nehéz felismerni. Figyeld meg, hogy amikor hallgatod a beszédét, Jézus lesz nagy, vagy az ember; Krisztus ismeretében növekszel, vagy valami nagyon szelleminek tűnő tudományban? Pál világosan beszél:

Kol. 2:8 (Csia)“Vigyázzatok, hogy valaki a tudományon keresztül üres, félrevezető szavakon át zsákmányul ne ejtsen titeket az emberi hagyományokhoz, a világ elemeihez tartva magát, és nem a Felkenthez.”

Akik félrevezetnek, azok az emberi hagyományokhoz és a világ elemeihez (görögül sztoikheion) ragaszkodnak. Az emberi hagyományok azok a dolgok, amiknek semmilyen bibliai alapját nem találjuk, mint például az átkok megtörése, vagy az egyházi esküvő szükségessége, a lespricceléssel való megkeresztelés (bemerítés), az úrvacsora áldozati jellege, stb. De mik ezek a világ elemeinek nevezett dolgok? A Galatákhoz írt levél negyedik fejezete alapján ezek a mózesi törvény előírásai, melyhez a törvényeskedő keresztények vissza akartak térni. Amikor valaki a világ elemeihez tarja magát, akkor általában a Törvény rendeléseiből akar levonni következtetéseket napokkal, újholdakkal kapcsolatban, evéssel kapcsolatban, átkokkal, öröklődő (familiáris) átkokkal, generációs átkokkal kapcsolatban, vagy éppen azt tanítja, hogy mit nem szabad megérinteni, hova nem szabad menni, nehogy tisztátalanok legyünk. Aki ilyeneket tanít, az nem a Felkenthez tartja magát.

Hmm… és mit tanít az, aki nem vezet félre?

Aki nem vezet félre, azt tanítja, amit Pál mond a következőkben. Vagyis azt, hogy Jézus Krisztusban lakik minden, ami az Istent betölti és Jézus tölt meg minket – tehát bennünk van az, ami az istenséget betölti -; hogy Jézus minden fejedelemnek és hatalmasságnak is a feje; hogy benne körül lettünk metélve, miután a bemerítéskor el lettünk vele együtt temetve, és Jézussal együtt fel is támadtunk, mégpedig nem valami elmélet és okoskodás által, hanem Isten azon munkájába vetett hit által, mellyel Isten a Felkentet a halottak közül feltámasztotta; hogy minket, akiket halottá tettek a bűneink és a húsunk körülmetéletlen volta, Jézussal együtt megelevenített miután minden elesésünket megbocsátotta (tehát nem majd megbocsátja, hanem már megtette – ezt ízlelgesd addig, amíg be nem tölt Isten szeretete és öröme); hogy az ellenünk szóló írást Jézus félretette az útból azzal, hogy a fára szegezte; hogy lefegyverezte a fejedelemségeket, és nyilvánosan kipellengérezte őket, sőt diadalmenetben meghurcolta. Ezek az Isten egészséges beszédei. Ez az evangélium, az örömhír, amit Pál hirdetett.

De nem túl sok ez a szeretet és kegyelem? Nekem úgy tűnik, hogy túltolod a kegyelmet.

Amennyiben sokat hallgattál olyan prédikátorokat, akik emberi hagyományokhoz és a világ elemeihez tartották magukat, akkor érthető, hogy miért gondolod, hogy ez már túl sok a jóból. Bár ez esetben nem velem, hanem Pállal vitatkozol. Sőt igazából azt állítod, hogy maga Jézus tolja túl a kegyelmet, amely valójában jóindulatot jelent. Vagyis szerinted Isten nem lehet ennyire jóindulatú. Már pedig a Biblia azt állítja, hogy igen.

És nem lesz ennek az a következménye, hogy mindenki bűnökben fog élni, ha Isten ennyire jóindulatú?

Nem. Pál is úgy folytatja a harmadik fejezetben, hogy ha már mindez a mienk, akkor a fent levőkkel törődjünk, azon járjon az eszünk, hisz az életünk el van rejtve Jézussal együtt. Ezért öljük meg a földön levő tagjainkat, és dobjuk félre az óember szokásait, és öltözzük fel az újat. Ez az új pedig minduntalan megújul annak képére és megismerésére, aki azt teremtette. Vagyis az új emberünk Jézus megismerésére és képére folyamatosan újul. Ezért nem kell annyit izgulni a bűnök miatt, hanem hirdetni kell az igazságot. Az új emberben nincs magyar, sem roma, sem szlovák, sem román, sem német, mert mindenki és mindenkiben a Felkent van. Ezért vegyük magunkra az irgalom gerjedezését, jóságosságot, törekedjünk az alázatosságra, legyünk szelídek és hosszútűrők. Ahogyan Isten kegyelmet adott nekünk, úgy kegyelmezzünk másoknak mi is. Pál ebben a mederben folytatja tovább a tanácsait nemcsak a kolossei hívők, hanem a mi számunkra is.Szeretett Testvéreim! A Felkent bennünk van. Ő a mi örökségünk. Erre emlékeztessük magunkat minden napon.

Pacsay Zsolt,alias Ben

Egy hozzászólás

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.