Rába Zoltán: A függöny előtt és mögött – 3. rész

Vajon mit írhat Isten a szívünkbe?

Zsid 8:7 ;10-12
Mert ha az az első kifogástalan/teljesen tökéletes/hiányosság nélküli lett volna, nem kerestek volna helyet a másodiknak. (…)
Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával. Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így sem a társát, sem a testvérét: „Ismerd meg az Urat”, mert mindnyájan ismerni fognak engem kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és bűneikről nem emlékezem többé.

Gal 4:23-26 De a szolgálótól való test szerint született, a szabadtól való pedig az ígéret által. Ennek jelképes értelme van, mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik, az egyik a Sínai-hegyről való, szolgaságra szülő: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában – ez pedig megfelel a mostani Jeruzsálemnek –, mert fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunk anyja.

Nem test szerint születtünk és nem vagyunk sem a Sínai-, sem nem vagyunk Jézus feltámadása után még mindig az ószövetségi áldozatokkal szolgáló Jeruzsálem gyermekei.
Ezért az elménkbe és a szívünkbe sem a Sínairól kihirdetett Tízparancsolatot írja Isten.
A Krisztusban újjászületett új teremtés szívének „vésetei” ennél magasztosabbak. Jézus arcának keresése az olajlángok fényében, szeretetének megtalálása, a benne való hitre, annak egyre teljesebbé válására, a megnyugvásra és az abból származó tettekre irányul.
A szent néppé, királyi papsággá válással a hálaadás és imádás füstje száll fel a Szentek Szentje előtt: az elhúzott függönynél.
Erről szólnak Isten szavai a 4.Mózes hetedik fejezetében. Arról, hogy az előkép gyakorlása után eljön majd ennek a teljessége.
Ha szigorúan keressük az újszövetségi parancsolatokat akkor ezeket találjuk:

Ján 13:34 Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.

Ezt csak akkor kezdjük kapisgálni ha először elkezdjük befogadni, elhinne majd megélni azt, ahogy, amennyire szeret bennünket Isten.

1Ján 4:10-11 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
Efézus 3:16-19 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben, hogy Krisztus lakjon hit által a szívetekben a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy képesek legyetek megérteni minden szenttel együtt, hogy mi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy így beteljesedjetek az Isten egész teljességéig.
1János 3:23 Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.

A hívő ember elsődleges, fő munkája amelyet „Istenért”, Istennek munkálkodva tesz, az hogy törekszik a megismerésére, a hitre jutás és abban való növekedéssel.
A bizalomban való növekvés nyitja meg a kaput a szeretetének elfogadására A szeretett tanítvány – János ebben példa.
A feltámadást megelőző időszak Pétere pedig az ellenpélda.
Péter hangsúlyozta hogy ő mennyire szereti Jézust és mégis elfutott és hazudott. János pedig Jézus kebelére hajolva itta az isteni szeretetet.
Ő azt hangsúlyozta hogy Jézus mennyire szeret.
Nem Pétert, hanem őt ott találjuk még a keresztfa alatt is. Őrá bízta Jézus Máriát.
Miért tudta ezt megtenni? Ő nem abban bízott, amire ő volt képes.
Hanem abban hogy Isten Őt nagyon szereti és vele van. Nem dicsekvés hogy Ő a szeretett tanítvány, bármennyire is így hangzik egy mai fülnek.
Hanem annak kiáltványa hogy te is fogadd el ezt. Ez a János tudta aztán később leírni a Tízparancsolat és az új parancsolat viszonyát amint azt a levelében is olvassuk a harmadik és negyedik fejezetben.
Azt írta, hogy nem abban van a szeretetet hogy mi mennyire szerettük előbb Istent, hanem abban hogy ő szeretett.
Ez pont szemben áll a Tízparancsolat Istenre vonatkozó parancsaival, ahol a hangsúly az ember tettén áll – a szankciókkal együtt.
A hangsúly minden fontos dologban az Újszövetség megalapításában azt beszéli hogy Isten mit tett és mit tesz.

A második fázis az, hogy amikor már egyre inkább átéljük Isten szeretetét akkor tudjuk a egymást is szeretni : agapéval!
Honnan szerez az ember agapé-szeretet hogy adhasson másnak?
Ezt nem lehet kitermelni, kiböjtölni, ki(szellemi)harcolni, kikutatni írások magolásával és mantrázó megvallásával. Ezt át kell élni.
Ez az új parancs van tehát beleírva a szívünkbe a Szellem által.
Hogy keressük arcát és vele időzzünk.
A ”bizalmába férkőzés” nem neki okoz nehézséget, hanem nekünk.
A világ nem úgy működik mint Isten országa. Az érdekegyezések, számítások vagy ellentétek mentén az emberek nem úgy viszonyulnak egymáshoz mint a szerető Isten. Nehéz ettől elszakadni és ezt ráadásul vallásos istenképek nehezítik.
A csecsemőnek nem a szülei tulajdonságait kell memorizálnia, amire valaki más próbálja tanítani.
Akkor mégis miért van az, hogy hitre jutott embereknek isten-képek tanításait kell magolnia, hogy megismerjék Istent?
Nem jobb lenne rátelepedés nélkül biztatni a Vele való személyes és közvetlen közösség keresésére?
Erre egyetlen őszinte hitre jutó embert sem kell túlzottan tanítani.
Ez belül van, ez ösztönszerűen jön, az ember egyszerűen vágyik rá.
Persze kívülről ezt sok minden meg tudja zavarni és el tudja nyomni. Minden zavar és botlás észrevevésére készek a parancsolatok őrzői és a Szülőnél is jobban tudják hogy mit kellene tenni a (más) gyerekével.

Az új parancs az aranytükrök által fokozott isteni szeretet fényében mozog az ember szívében, valahol ott az illatáldozati oltár környékén, az elhúzott függöny előtt…

Látható-e a kegyelem fedelének világossága ma?

A salamoni templomban már tíz menóra volt[1]. Hetven mécs fénye világított. A sátornál nagyobb teret kellett bevilágítaniuk.
A hét Isten tökéletességének száma.
Megvilágította például a kenyereket – Jézus teste, amely tökéletes egészség számunkra az úrvacsorában és rémája, amely teljes eledel.
De a tíz menóra a Szentek Szentjét viszont nem világította meg a függöny miatt. Odabenn persze nem lehetett sötétség, mert Isten a Fény[2].
A jelenlétének dicsősége ragyogott ott bent, de a papok nem láthatták.
A Jelenések könyvének nyitányakor, az első képsoraiban hasonlót látunk Jézussal- akiből hatalmas fény árad. Ő nincs függöny mögött!
Elérhető, szól, ahogy a Kegyelem fedele fölül hangzottak szavak.
Ebben a jelentben láthatunk hét mécstartót is.

Jel 1:12-13 Megfordultam azért, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt, és amint megfordultam, hét arany mécstartót láttam, és a mécstartók között az Emberfiához hasonlót, aki bokáig érő ruhában volt, mellénél aranyövvel körülövezve.
1:19-20: Írd meg, amiket láttál, és amik vannak, és amik ezek után történnek: Jel 1:20 a hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét mécstartó pedig a hét gyülekezet.
2:1: Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki a jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany mécstartó között jár

Negyvenkilenc mécs fénye világított ott. A megnyílt Szenthelyet is megvilágítja a Szent Szellem olaja által égő gyülekezet.
De nincs önmagunkban fényünk!  Jézus áldozata és feltámadása ok, lehetőség és forrás mindenre. Forrás, mert megtörtént a mennybemenetele, majd a sátorba való belépése – számunkra való útnyitása a teste által. Papként a Kegyelem fedeléhez vitt vér által.
A Szentek Szentjét Isten dicsősége világítja meg, immár függöny nélkül is láthatóan.
A második Templom idejében a függöny mögött már nem volt ott a láda. Isten jelenléte viszont igen. Jézus maga is Atyja házának nevezte[3].
A mennyei templomba – ahova viszont bejárásunk lehet –  ott van az igazi a Jelenések könyve 11:19 szerint.
A Jelenlét fénye szemünkben tükröződhet és megértést, életet találhatunk ott.

Az ötvenedik fény

Az ötvenedik fény forrása maga Isten dicsősége, amely a kerubok között a Kegyelem fedele felett „lebegett”.
Negyvenklienc „fényév” után jön a jubileumi shalom-év.
A nyugalom a sahlom számunkra Krisztus.
A Szentek szentje előtt ott állt az illatáldozati oltár. Ide a papok parázsló illatszereket hoztak.

Mindezek mellett az illat füstölőszerének is volt egy kicsi fénye[4].

2Móz 30:1-10[5] Készíts oltárt a füstölőszerek elfüstölögtetésére is. Akáciafából (sittimfából) készítsd. Egy könyök hosszú, egy könyök széles, négyszögű és két könyök magas legyen. Vele egy darabból legyenek a szarvai is. Borítsd be tiszta arannyal a tetejét és az oldalait körös-körül és a szarvait is. Aranyszegélyt is csinálj hozzá körös-körül. A szegélye alá a két oldalán két aranykarikát is készíts hozzá. Mindkét oldalára készítsd, hogy rúdtartókul legyenek, és azokon hordozzák az oltárt. A rudakat akáciafából készítsd, és borítsd be arannyal. Tedd a függöny elé, amely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele előtt van, ahol megjelenek neked. Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölőszert. Akkor füstölögtesse, amikor a mécseket rendbe teszi. Úgyszintén, amikor Áron este fölteszi a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen illatáldozat legyen ez az ÚR előtt nemzedékről nemzedékre. Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal, és italáldozatot se öntsetek rá[6]! Végezzen Áron engesztelést annak szarvainál évente egyszer az engesztelő napi áldozat véréből. Évenként egyszer végezzen engesztelést azon, nemzedékről nemzedékre. Szentségek szentsége ez az Úrnak.

Az illatáldozat elsősorban füstölt, talán csak sejtelmesen fel-felizzott benne egy-egy anyagszál, szikra. A parázslást a hetven olajmécs aranyfalakon visszatükröződő fényében alig lehetett észrevenni.
De Isten látta.
A Jóm-kippukor ennél az oltárnál is kellett évente egyszer vérrel hinteni, mielőtt a Szentek Szentjébe belépett[7]. A füstje be kellett borítsa a függöny megnyílásakor a Szenteke Szentjébe helyezett szövetségládát Mózesnek adott rendelkezés szerint.

Jézus út nyitójául ment az igazi Templomban, hogy aztán mi is kövessük.
A felhasított mellkasa, amelyből víz és vér jött ki, maga volt a függöny az emberi bűnös világ és a mennyei tiszta örökkévaló lét, Isten jelenléte között. Jézus a feltámadása után Atyjához ment fel.
Melkicedek rendjének főpapjaként pedig az eredeti Templomba ment be (nem a másolatba[8]).
Megállt talán az illatáldozati oltárnál. Ott állt az emberekért Főpapként a tulajdon vérével.
Aztán megnyílt a mennyei templom függönye is. A megváltás fináléja.
A tökéletes mű tökéletes befejezésének utolsó lépése.
Isten dicsőségében a vér. A cél, az ember megváltása megtörtént.
Az út nyitva!

Negyvenkilenc „fényév” majd a shalom-jubileum

Tehát Ő a függöny teste, a vére által megnyitotta az utat az illatáldozati oltárhoz és azon túl is a számunkra. Jézusban mi is jóillat tudunk lenni Isten előtt. Ott vagyunk a ládával szemben, közel. Látva a kegyelem királyi székét ötvenedikként, ami mellett világit a 49 mécs és ott parázslik velünk a „füstölőszer”.

Ez az ötvenedik fény ma is ragyog. Megvan az Isten népének a sabbatja, amely az örökre eltörölt bűnök és megnyert mennyei élet alapján él bennünk.
Nem a kövekre vésett parancs másolata vezérel minket, ami a hússzívbe lenne írva. Bennünket az isteni agapé szeretet akart, szült és tartja fenn bennünk az életet. Ez van a szívünkben és a vele való békesség miatt nem kell hogy félreértsük, nem kell hogy káini útra lépjünk a kiválóságunk bizonyításával.
Arany vesz körül bennünket, amely tükrözi a Fényt.
A befogadott agapé, a hetedik láng ereje, a Kegyelem székén trónoló Fenséges előtt létezünk.
Ezzel az élettel szolgálunk aztán egymásnak és azoknak is, akik még nem ismerik Őt.
Az Ő közelsége, hatása annál nagyobb, minél inkább megismerjük az Ő gondoskodó, örökkévaló szeretetét. Emiatt és erre nézve hitbizalom épül bennünk!
A láda, a megnyílt függöny, a menórák fénye, az illatáldozati oltár is mind ezt súgja a szívünknek. A kegyelem trónján ülő tekintete mint a tűzláng, de mindig segítség.

Jel 1:16-18 (…) Az arca olyan volt, mint mikor a nap teljes erejében fénylik. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő pedig rám tette jobb kezét, és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó és az élő, pedig halott voltam, és íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai.

És még egyszer zárszóul:

Zsid 4:14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk (Jézusban való) hit megvallásához. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal/nyíltan a kegyelem trónjához, hogy megértést/irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk amikor csak szükségünk van rá.

---

[1] 1Kir 7:48 Elkészíttetett Salamon minden egyéb fölszerelést is, amely szükséges volt az ÚR házához: az aranyoltárt, az aranyasztalt, melyen a szent kenyerek álltak, színarany mécsestartókat, ötöt jobb felől és ötöt bal felől a szentek szentje elé

[2] 1Ján 1:5 Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ján 8:12 Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

[3]   János 2:16 A galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká!

[4] A hitünk gyümölcse és manifesztációja, az Isten akaratából – nem üdvösségért, hanem szabadon szeretből  származó tetteink: Fil 4:17 Nem mintha kívánnám az ajándékot, hanem kívánom azt a gyümölcsöt, amely sokasodik a ti javatokra

Mindent megkaptam, sőt feleslegem van. Bővölködöm azóta, hogy Epafroditosztól átvettem, amit küldtetek, mint kedves, jó illatot, kellemes, Istennek tetsző áldozatot.

[5] és még 3.Móz 16. A Jóm -Kippúri áldozatról részletesen

[6]  Az életbe kerülés vagy az életben-maradás, csak a Krisztus megváltására vezető úton lehetséges Isten előtt. 1. Nádáb és Abihu hiába voltak Áron fiai, meghaltak, mert nem Isten kegyelméből származó Jézusra mutató áldozattal. hanem a magaválasztotta erőfeszítés-produktum istentisztelettel mentek Isten elé (3.Móz 10:1). Nem Isten szeretetének emésztő tüzéből, hanem emberi tűzből származó illattal. A készséges, önkéntes (Nádáb, az elsőszülött) és Ő az én Atyám (Abíhú) meghalt ott a sátornál. 3. Uzziás a templomban az illatáldozati oltárnál végzett áldozatot és leprás lett (1. Krón 26:16)
2. Hasonló történt Kóré (aki levita volt) csapatával, 250 emberrel akik a sátor nyílásánál végeztek illatáldozatot (4.Móz 16)

[7] Kivéve ha felkent pap vétke miatti áldozatot kellett bemutatni (lásd 2 Mózes 4.)

[8] Jel 11:19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett az ő szövetségének ládája

Ha van szövetségláda, akkor valószínűleg a többi tárgy is van. A kegyelemhez való hozzáférés, a láthatóvá válás Isten népének adatott. A 24 vén imája után maga Isten teszi hangsúlyosan láthatóvá ebben hangsúlyos, történelmi pillanatban– minimum a mennyben tartózkodó lények számára.