KINCSEINK

Mt. 6.19-21.Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Az Egyszerű Fordításban:

„Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol elpusztítja a moly, a rozsda, vagy ellopják a tolvajok és a betörők! Inkább a Mennyben gyűjtsetek kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre, sem a tolvajok nem lopják el!
Mert ahol az értékeid vannak, oda húz a szíved.

Jézus azt mondta nekünk, hogy ne ezen a földön gyűjtsünk kincseket, ne itt akarjunk értékeket halmozni, hanem nála raktározzuk a vagyonunkat.
Mert a szívünk mindig a kincsünk után megy.
Ha ezek a világban, a dolgok jelenlegi, sátán által összekuszált rendszerében vannak, akkor a szívünk a látható dolgokhoz tapad, az emberek véleményét követjük.
Más a világ, a föld értékrendje és más az Istené.
Mert ezek az igék az érték-, a prioritás-rendünkről szólnak.

Tudatosan, vagy emberi befolyások nyomására látensen működő értékrendünk irányítja a szívünk mozgását.
Ha ez a látható dolgokra (pénz, hatalom, karrier, siker, befolyás, kényelem, testi élvezetek) irányul és értékeink sorrendjét a tradíció, a korszellem határozza meg, akkor nemcsak a kincseink kerülnek veszélybe, hanem a hozzájuk tapadó szívünk is.
Mert a szívünk a kincseinkhez van nőve.
Nem csak a kincsünket lopja el a tolvaj, emészti meg a rozsda, ha emberi értékrendhez igazodunk, hanem a szívünket is, azzal együtt ellopja a tolvaj az Úrtól, és alattomosan megemészti a szívünket a rozsda, a romlás.
Megromlik a szív.

Ésaiás 33. 6.-ban írja a próféta, hogy az igazi kincsünk a békesség, a shalom szövetségében az Úr félelme lesz:

És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.

Az Úr félelme nem fóbiás rettegés Isten szentségétől és a jogos büntetéstől. Nem is görcsös igazodás, megfelelni akarás Apa elvárásainak, hanem az istenfélelem az a mi Istenünk tisztelete, maga a Vele való közösség együttlét.
Vele vagyunk, és Ő velünk van.
Nincs többé Én és Ő hanem MI vagyunk.
Örömünket, bánatunkat, „szentséges, dicső nagy tetteinkkel”, de hibáinkkal, bűneinkkel is Hozzá megyünk. Vele vagyunk és a legnagyobb érték az életünkben, hogy Vele lehetünk mindig, mindenkor, mindenben, mindenhol.
Ezt éljük a mindennapi gyakorlatban. Vele ébredünk, Vele dolgozunk, Vele sétálunk, Vele beszélgetünk belül folyton. Neki sírunk, Vele örülünk.
Ez a kincs.
Ezért adta az életét Jézus. Hogy az ember újra Istennel lehessen. Már itt a földön.
Azt gondolom, a hívő értékrendben ez az örök Első Helyezett, örök Number One.
A legfontosabb értékünk és kincsünk.