KINCSEINK
Mt. 6.19-21.Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Az Egyszerű Fordításban:
„Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol elpusztítja a moly, a rozsda, vagy ellopják a tolvajok és a betörők! Inkább a Mennyben gyűjtsetek kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre, sem a tolvajok nem lopják el!
Mert ahol az értékeid vannak, oda húz a szíved.
Jézus azt mondta nekünk, hogy ne ezen a földön gyűjtsünk kincseket, ne itt akarjunk értékeket halmozni, hanem nála raktározzuk a vagyonunkat.
Mert a szívünk mindig a kincsünk után megy.
Ha ezek a világban, a dolgok jelenlegi, sátán által összekuszált rendszerében vannak, akkor a szívünk a látható dolgokhoz tapad, az emberek véleményét követjük.
Más a világ, a föld értékrendje és más az Istené.
Mert ezek az igék az érték-, a prioritás-rendünkről szólnak.
Tudatosan, vagy emberi befolyások nyomására, látensen működő értékrendünk irányítja a szívünk mozgását.
Ha ez a látható dolgokra (pénz, hatalom, karrier, siker, befolyás, kényelem, testi élvezetek) irányul és értékeink sorrendjét a tradíció, a korszellem határozza meg, akkor nemcsak a kincseink kerülnek veszélybe, hanem a hozzájuk tapadó szívünk is.
Mert a szívünk a kincseinkhez van nőve. Hívő közösségekben, gyülekezetekben, egyházakban is uralkodik a jelenlegi korszak értékrendje a bibliai helyett. Sőt ezeket a látható értékeket használják annak bizonyítékául, hogy Isten az ő (néha “csak az ő”) oldalukon áll, ők az “igazi egyház”. A létszám, az intézményrendszer, a vagyon, a franchise-, és egyéb megszervezettség, a befolyás, az ismertség. Ezek segíthetik az evangélium hirdetését, de egyik sem bibliai bizonyíték, feltétlen érték.
Így ha ezekkel mérjük magunkat, nem csak a kincsünket lopja el a tolvaj, emészti meg a rozsda, hanem a szívünket is mindezekkel együtt ellopja a tolvaj az Úrtól, és alattomosan megemészti a szívünket a rozsda, a romlás.
Megromlik a szív.
Ésaiás 33. 6.-ban írja a próféta, hogy az igazi kincsünk a békesség, a shalom szövetségében az Úr félelme lesz:
És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
Az Úr félelme nem fóbiás rettegés Isten szentségétől és a jogos büntetéstől. Nem is görcsös igazodás, megfelelni akarás Apa elvárásainak, hanem az istenfélelem az a mi Istenünk tisztelete, maga a Vele való közösség együttlét.
Vele vagyunk, és Ő velünk van.
Nincs többé “Én” és “Ő”, hanem “MI” vagyunk. A távolból figyelő, folyton hibát kereső Isten és a tőle távol erőlködő, figyelméért, szeretetéért robotoló ember paradigmáját Jézus keresztre feszítette. Együtt vagytok. Te és az Isten.
A “mi együtt” paradigmáját hozta el a kegyelem evangéliuma.
Örömünket, bánatunkat, „szentséges, dicső nagy tetteinkkel”, de hibáinkkal, bűneinkkel is Hozzá megyünk. Vele vagyunk és a legnagyobb érték az életünkben, hogy Vele lehetünk mindig, mindenkor, mindenben, mindenhol.
Ezt éljük a mindennapi gyakorlatban. Vele ébredünk, Vele dolgozunk, Vele sétálunk, Vele beszélgetünk belül folyton. Neki sírunk, Vele örülünk.
Ez a kincs. Ő maga. Jézus Krisztus. Ezt a kincset senki nem veheti el. Ez nem romlik meg.
Ezért adta az életét Jézus. Hogy az ember újra Istennel lehessen. Már itt a földön.
Azt gondolom, a hívő értékrendben Ő az örök Első Helyezett, örök Number One.
Ő maga a legfontosabb értékünk és kincsünk.