Hitéleti írások

Sült galambra vársz? /aggódás vs. békesség/

                                                       

A héten egy beszélgetés során testvérem említette a Filippi 4. 6-7-et.

6  Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7  És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Hozzátette, hogy az Isten olyan békességet ad, ami felülírja az emberi gondolatokat, értelmet, elvárásokat.
Valóban. Ezért mondja Pál, hogy semmi felől ne aggódjatok. mert előtte beszél arról, hogy vannak ugyan, akik mindig a földiekkel törődnek és állandóan a földi, látható dolgokkal foglalkoznak. Ám a mi királyságunk nem itt van a földön. Nem ide tartozunk. Aztán, ez a Királyság el is fog jönni, sőt a testünk is olyan lesz, amelyben el tudjuk látni azokat a feladatokat, amelyek az örökkévalóságban várnak ránk, és tökéletesen élvezni azt az életet, amibe átlép a testünk is.
Ha levesszük a szemünket láthatókról, és a Valóságra nézünk, akkor van esélye annak, hogy ez a békesség és nyugalom valóban ráárad a szívünkre és a lelkünkre. Az Isten nyugalma, az Isten békessége, shalom-ja.
Viszont ez nem a megoldott problémák, a kifizetett számlák, az anyagi biztonság, a tökéletes egészség békessége.
Mert nem is a földi dolgoktól, emberektől, vagy a körülmények változásától várja a hívő.
Olyan békesség ez, ami túlhaladja a földieket a láthatót.


Lehet, hogy nincs megoldva az anyagi életed, nincsenek százmillióid a bankszámlán.
Lehet, hogy nagyon nagy nehézséggel nézel éppen szembe. Nem tudod, hol fogsz lakni a következő időben.
Lehet, hogy nem tudod, megoldódik az a kapcsolati krízis, ami a családodra rátört. Az is lehet, hogy végleg elhagynak fontos emberek.
Ráadásul nem is jelent meg álomban, vagy a nappaliban egy angyal, aki elmondta, hogy „nyugi ez lesz meg az lesz”. Azt tudod a legjobban; valószínű nem úgy lesz, ahogyan az elméd mondja, és ahogy a dolgok megoldódni szoktak a tapasztalat szerint. Nem az emberi rutin, szokás elvárás szerint.
De mégis az lesz amit Isten akar, és az neked jó lesz.
A szíved ért be a kikötőbe, nyugalomba. Vége számodra a viharnak. Szélcsend van és süt a nap.
A saját eszed, elméd se érti, hogy „Miért vagy te nyugodt?
Miért nem idegeskedsz, kapkodsz, miért nem teszel-veszel, robotolsz, loholsz fűhöz-fához?
Miért nem szedsz Xanaxot? Nem látsz, nem érzed, hogy mekkora a gáz?”
Nem érti az agyad és nem érti a környezeted sem.
Lehet, hogy azt mondják rád: „Felelőtlen vagy, benned nem lehet bízni, lúzer, vesztes vagy, túl laza vagy, esetleg egyszerűen lusta vagy.


Mert kívülről ilyesminek látszik. Azok számára, akiket a tapasztalat a látható és a szokások rutinja vezet.
Te sem vagy ám különb náluk és megértheted aggódásaikat, felháborodásukat. Ami más benned az csak, hogy szólt neked az Úr és el is hitted. Nem lettél kiválóbb másoknál, csak villanyt kapcsolt benned a Szellem. Látsz. Kegyelemből. Mert kaptál világosságot. Nem te „termelted”
Ezért a szívedben tudod, hogy rendben lesz a dolog. Mert bízol a mennyei Apádban és persze megteszed azt, amit Ő mond, de szorongás, stressz, pánik, és kapkodás nélkül.
Hogy milyen módszerrel jössz ki a nehéz helyzetből, hát azt nem tudod.
Mert felülírta, felülhaladta az emberi aggódást is, a szokásos megoldási terveket is, a töprengést, félelmeket, agyalásokat is a békesség áradása. Felülírta az összes tradíciót, szokásokat, ahogy a családodban, a környezetben láttad, megtanultad a megoldási módszereket.  Felülhaladta ez a békesség azt is, ahogy te régen reagáltál ezekre a nehézségekre.
Egy láthatatlan cunami indult el a szívedben. A békesség szökőárja és elborította a lelkedet.
Nem felelőtlen vagy, nem lusta vagy, nem idióta lúzer vagy, hanem nyugodt vagy.
Az Isten nyugalma rád talált. És nem tudod megindokolni, hogy miért vagy békességben.
Megkérdezik néha vádlóan, felelősségre vonó módon:


“Azt gondolod hogy nem csinálsz semmit és mégis rendben lesznek a körülmények? Hogy majd jön a sült galamb és berepül a szádba?

E kérdés mögött az  a felelősségre vonó igyekezet van, hogy:
„Miért nem a látható világ módszerei szerint igyekszel megoldani a válságot, előállítani valami biztonságot? Teljesen mást csinálsz és mégis azt hiszed, hogy meg fog oldódni a dolog? Ezt gondolod?
Hogy mered ezt gondolni?
Felelőtlen vagy! Megbízhatatlan. Esetleg szimplán lúzer vagy”
– Mondják ki az ítéletet.
És te nem tudod elmagyarázni az okokat, mert az egész egy titok.
Felfele nézel és tudod, hogy az Úr veled van. Biztonságban érzed magad, nyugalomban. Magadat is meg azokat is, akiket szeretsz.
A körülményektől, a látható dolgok fenyegetésétől függetlenül.
Felülmúlja, felülírja az emberi gondolkodást az Isten békessége.


De ez a felülhaladás, felülírás ez nagyon személyes. Egy titok és nem tudod logikusan elmagyarázni, mégis valóságos.
Ahogyan nem tudom Jézust úgy bemutatni annak, akinek bizonyságot teszek, hogy;
“Na, itt is van. Nézd meg kezeit, lábait, a szegek helyét, aztán igyatok együtt egy kávét.”
Csak azt tudom mondani, amit a szívembe rajzolt Róla a Szent Szellem. Így van ez a békesség is. 
Ez a békesség őrzi meg az ember gondolatait, szívét Jézus Krisztusban.
A kapkodás, az aggódás, a félelem, a rettegés, szorongás, és a tanult, látható minták, módszerek automatikus másolása viszont kitépi a lelket a Krisztus nyugalmából, öleléséből.

Azt kívánom mindenkinek, minden nehéz helyzetben, problémában, tragédiában, bajban:
Ismerje meg az Isten békességének ezt az erejét és személyességet!

3 hozzászólás

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.