Hitéleti írások

Tenni, vagy nem tenni?
(A megtisztulásról, az életmód-változásról.)

Az Újszövetségben sok felszólítást olvasunk arra nézve, hogy a Krisztushoz méltó módon éljünk: A test illegális vágyait a szellemmel öljük meg és szánjuk oda a testünket, gondolkodásmódunkat Isten számára.
A keresztény felfogás hagyományosan negatív oldalról közelíti meg ezt:
Mi az, amit el kell hagyni, nem szabad tenni? Hogy szentek legyünk életmódunkban és Isten elégedett legyen velünk.
A válasz erre első körben az, hogy higgyünk abban, akit az Isten küldött, Jézus Krisztusban. Ez a hit választ el, szentel meg Isten céljaira, és ugyanez a bizalom tesz kedvessé előtte.
A második dolog: Nem az a kérdés, hogy mit ne tegyünk, hanem elsősorban az, hogy mit tegyünk. A Krisztushoz méltó életmód, magatartás, az Istennek való odaszántság ugyanis nem negatívum: Mit nem szabad? Sokkal inkább pozitívum: Mi az, amit tegyünk?


Képtelenek vagyunk szeretetből „csak” nem tenni valamit. Csak úgy tudunk nem tenni valamit szeretetből, ha helyette teszünk valamit, ami a szeretetünk kifejeződése.
Félelemből képes az ember ideig-óráig nem tenni bűnt. De hamar áttörik a gát, ha nincs a bűn helyett valami, ami jobb, ami szebb, ami nagyobb kielégülést hoz mint a bűn rövid gyönyöre.
Az evangélium történeteiből is ezt látjuk. Zakeus úgy vált kedvessé Jézus előtt, hogy hitt benne és adott az összeharácsolt pénzéből a megkárosítottaknak.
Ezt tette képessé, hogy többet ne félemlítse meg hatalmával anyagi javakért az embereket.
A parázna nő Simon házában az illatszert Jézus lábára öntötte.
Nem kidobta „csak”, hogy magára kenve az illatszert ne manipulálja többé illatával a férfiakat.
Péter megtagadta Jézust. A Genezáreti tónál a helyreállítás része volt, hogy “menj és legeltesd a bárányaimat.”
Rögtön emlékeztette Pétert a szívében élő elhívásra, küldetésre. Üzenve, hogy elesése miatt abba ne hagyja azt a cselekvést, amire az Úr bízta, hanem tegye még jobban.
Enélkül Péter talán ott se lett volna pünkösdkor a Szent Szellem kitöltésénél.


Furcsa hogy az egyházban amikor bűnbe esik egy szolgáló, függetlenül a bűnbánatától, gyakran megbélyegzik, megvonják tőle a bizalmat és sokszor a fegyelmezés részeként évekig nem szolgálhat.
Az éneklésre kiválasztott nem énekelhet, a prédikátor nem prédikálhat.
Így nagyon nehéz azon a helyen hitben helyreállnia.
Sokszor a kegyelem evangéliuma nevében nagyon kegyetlenek tudunk lenni.
Mint a karikatúrában;
Jézus a jó pásztor a nyakában hozza a kis leharcolt nyájtól elkóborolt báránykát.
Az engedelmes 99 pedig szemrehányóan mondja neki:
“Miért hozod őt vissza?
Ő nem eltévedt! Őt mi zavartuk el!”


Persze Jézus jobb, mint az ő egyháza.
Sok embert, testvért látok kínlódni szenvedélyek láncai között.
Alkohol, drogok, szexfüggőség, pénzmánia, sokféletelhetetlenség, ilyesmik.
Némelyik már önbecsülése utolsó morzsáit fogyasztja.
Abba akar hagyni valamit úgy, hogy a helyére nem tesz mást.
Ki akarja vinni a régi rossz szagú ágyát a szemétbe, úgy, hogy nincs helyére új.
A háza régi ronda gerendáját akarja kicibálni, de nincs még jobb és szebb, ami tarthatná a födémet.
Ez így nem működik.
Még úgy sem, ha betöltekezünk rendszeresen Szent Szellemmel.
Átéljük ugyan Isten szeretetét elfogadását. De ha ez a hit nem válik cselekedetté, nem állunk be a küldetésünkbe, nem hirdetjük az evangéliumot, vagy tesszük azt kicsiben, aztán később nagyobban azt amire az úr küldött, amiről tudjuk, hogy feladatunk, akkor vissza fogunk zuhanni.
Ne csak azt kérdezzük az Úrtól: Mit ne tegyünk? Bár ezt kérdeznénk se kell, hiszen tanításaink nagy része erről szól; „Engedetlenségek, bűnök, a törvény szerint, tekintélyek szerint, gyülekezeti szabályaink alapján.”
Kérdezzük inkább mi az, amit tegyek a piálás helyett? Mi az, amit tegyek a promiszkuitás, vagy a pornófilmek nézése helyett, mit tegyek a drogozás, a kényszeres pörgés, hajszoltság helyett? Hol vannak az én mennyei kincseim, amit megáldanak, boldoggá tesznek, megelégítenek?
Hogy végre ne az őseim értékrendjét, életmódját, a kor szellemét kövessem, hanem amit te adsz nekem Jézus?
Ha így kérdezzük keressük a kiutat, akkor az első, amit megértünk az a halál.
Hogy meghaltunk.
Sztálint, Hitlert nem vonták bíróságon felelősségre rémtetteik miatt. Miért? Mert meghaltak.
Ugyanez történt velünk is. Meghaltunk a bűnnek és a büntetésnek.
Meghalni tudatosan csak úgy érdemes, ha tudjuk, hogy utána új életet kapunk, ami már nem a régi folytatása. Vadi új.
Ez történt velünk is. Ez az a fundamentum, amelyről kiindulva tehetünk olyan Istentől rendelt cselekedeteket, feladatokat, amelyek örömet jelentenek, megelégedést hoznak, és kipöckölik a régi rutinokat, függőségeket.
Ez működik minden esetben. A tiédben is. Lehet, hogy a mókuskerékből való kiszálláshoz, a függőségből való fellélegzéshez kell emberi, orvosi segítség. Elvonó, terápia, stb.
Nincs baj ezekkel.
Időt nyersz, hogy a szíved-lelked kiszabaduljon az irdatlan teher alól és átkapaszkodj Jézusba, átvedd az új ágyat, az életed új tartóoszlopát.
Ne mondd, hogy rólad elfeledkezett, az Úr benned csalódott, téged már nem hív.
Isten azt akarja, hogy minden ember örök életet nyerjen. Így te is.
Sokszor az önsajnálat, a mártírkodás tart fogva a tétlenségben és áldozatnak állít be a saját szemedben.
Te nem vagy az. Nem vagy áldozat. Jézus volt az áldozat.
Ott van benned a mustármagnyi hit. Minden lehetséges neked.
Kelj fel indulj el!
Ne azért küzdj, hogy végre ne tegyél valamit, hanem hogy azt tedd amire Isten kitalált.

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.