Kategórizálatlan

A bűnök és a kegyelem.

Írásaim, prédikációim mindig aktuális tapsztalatok, az emberekkel való foglalkozás, azaz a gyakorlat bibliai válasz-keresései. Így a démonokról, bűnökről, hívők életmódjáról szólóak is. Nem teoretikus sem a témafelvetés, sem a vizsgálat.
Most is ismerek, látok hívőket, akik a kegyelem-tanítások igazságait mondják, írják, de megkötözöttségekben, súlyos erköcsi bűnökben élik mindennapjaikat és gyötrődnek.
Jó volna segíteni.

Az egyházban évszázadokon át a keresztény életmód gyakorlati részét hangsúlyozták.
“Mit csinálna most egy jó keresztény? Mit tenne a helyemben Jézus?
Milyen példát mutat az erőljáróm?”
Ezekhez hasonló kérdésekkel volt tele a fejünk. (És bizony nagyon sokszor kedvünk lett volna olyat tenni, amit egy jó keresztény sose tenne,… és meg is tettük.)
Mert úgy tudtuk az üdvösségünk függ attól, hogy mit teszünk.
(Ha bűnt követtünk el, azon izgultunk hogy legalább bűnvallást tehessünk mielőtt találkoznunk kell az Úrral.)
Nem volt motíváció, nem volt üzemanyag, nem volt erő ahhoz, hogy Krisztushoz méltóan éljünk. Vagyis volt, csak nem tudtunk róla.
Maradt üzemanyagnak az emberi akaratunk a félelem, a megfelelési kényszer.
Rossz volt az Istenről alkotott képünk.


De a Bibliában az Újszövetségben ott vannak az életvezetési tanácsok, rendeletek.
Kisebb arányban mint a kegyelemről szóló tanítás, de mégis.
Nem is az üdvösség kulcsaként, feltételeiként szerepelnek ezek, hanem a személyes boldogság és hiteles bizonyság tartozékaiként.
Aztán nagyon sokan megismertük az evangéliumban megjelent kegyelmet.
Azt is, hogy a Teremtő édesapánk Jézus Krisztusban.


Olajkutat találtunk. Van bőven motívum, üzemanyag, forrás, hogy tisztábban éljünk.
Tudjuk hogy a hit által ában munkálkodó szeretet az üdvösségünk oka, nem pedig a mi érdemeink, tetteink.
Azt is hogy cselekedetek által el sem veszíthetjük az örök életünket.
Ennek aztán úgy megörültünk, hogy már el is felejtettünk beszélni arról, hogy miért fontos bűnök nélkül, démonok nélkül, pusztító szenvedélyek (hatalomvágy, pénzsóvárgás, népszerűség- és leuralás-mánia, pia, drogok, szexuális szenvedélyek) nélkül élnünk.


Talán ideje lenne erről is beszélni. Látszik ugyanis, hogy kizárólag kegyelem, a jó hír hírdetése nem hozza létre automatikusan a Krisztushoz méltó életvezetést, nem termel automatikusan hiteles hívő életet.
Ehhez kell az ember akarata, kell ismeret, és kell, hogy megfogalmazódjon a vágy: „Akarok tisztán élni”, akkor is, ha az üdvösségem kegyelemből van, hit által van és nem függ közvetlenül a cselekedeteimtől.
Pál levelei a témák arányaiban és tükrözik az Isten jósága, kegyelme és a hívők életmódja közötti fontossági különbséget. Sokkal többet beszél Pál az evangéliumról és a kegyelemről mint a keresztények életmódjáról.


Előbbi a fa, utóbbi a gyümölcs. Ha nincs egy szívbe elültetve a kegyelem fája, ott nem fog megteremni a hiteles, tiszta élet gyümölcse.
De az ember bonyolultabb mint a fa.
Kell a lelkünk is a gyümölcsterméshez.
Ezért ha csak és mindig az evangéliumban megjelent kegyelemről Isten jóságáról türelméről, szeretetéről beszélünk, (bár létrejön érzékenyebb szívekben a gyümölcs), de égig érő, csupa göcsört, élősködöktől gyötört fák is lesznek a kertünkben, amelyek csak árnyékot vetnek, de nem adnak valódi jó ízű, ehető gyümölcsöt az embereknek.


A kegyelem és a tiszta élet nem állnak szemben egymással.
Az egyik az ok, a másik a következmény. Azt szeretném hangsúlyozni most, hogy vágyni, akarni is szükséges a bűnök, kötelékek elhagyását, a szabad életet, ehhez pedig ismeret szükséges.
Ezért vannak bűnkatalógusok figyelmeztetések az Újszövetségben is.
Ne legyen a bűnös, elnyomott életmód akadálya bennünk annak amit az Isten kegyelme rajtunk, bennünk, környezetünkben véghez akar vinni.
Tökéletes tisztaságra ebben a korban nem tudunk eljutni, fogunk vétkezni.
Azonban vannak olyan nyilvánvaló akadályai az életünkben a személyes boldogságnak és a hiteles szolgálatnak, amelyeken hit által túl tudnánk lépni.
Ezekről beszélek és beszélt Pál apostol is szerintem. Ő többet tudott a kegyelemről, mint mi, prédikátorok együttesen.


A fent leírtak után is maradok a kegyelem evangéliumának hírdetője és ellenfele minden meggyötrő, nyomorító törvény- és elvárás-rendszernek.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük