A fal adja a másikat.

Ma már másodszor ülök le Jeuzsálemben a Falnál, a női és férfi szakaszt elválasztó kerítés árnyékában. Néhány órája voltam itt, akkor meglepően elevenen szólt hozzám Jézus. Valószínűleg nem tudja, hogy ő még nem nagyon kívánatos ezen a helyen, ezért kéretlenül is itt van. Most csak pihenni ültem le. Nincsenek magasztos szellemi céljaim és nagyon nem is várom hogy kapjak új kijelentést, megértést. Bambulok. Bojársüveges, nagy kabátos, kaftános emberek izzadnak a forró napon. Mondják amit kell. Barmicvós társaság örvendezik a kerítés mellett, a túloldalról a női rokonság jó kemény csokikat dobál az ünnepelt fejéhez, aki próbál fedezékbe húzódni, imakönyvet használva feje védelmére.Fiatalember ordítva telefonál 10 méterre a Kóteltől. Főnök lehet és idegesen utasít, fenyeget, számon kér. Aztán odasétál a falhoz és hajlongani kezd. Fehér-fekete forgatagnak tűnik ez a Nyugati fal előtti tér. Emberi, néhol nevetséges. Nem kevésbé meghökkentő, mint a Szent Sír Bazilikában követ csókolgató hívők hada. Persze úgy írom mindezt, hogy tudom; annak az ideálisnak a látószögéből, ami lehetne, amilyennek lennünk kellene és amilyenek leszünk is, a mi Istenkeresésünk is esetlen, bizarr erőlködésnek tűnik sokszor.

És ekkor hirtelen a fal adja a másikat. Az az ismert hang szól a szívemben.

– Látod ezt a falat látod ezeket az embereket?

– Hát persze, hogy látom.

– Próbáld meg elképzelni milyen lehetett az Isten keresése Salamon Templomának korában!

– Hát sokkal látványosabb sokkal kevésbé furcsa mint most.

– Látod ezt a faldarabot? Szerinted hogy viszonyul ez a Salamon Templomához?

– Makó és Jeruzsálem jut eszembe.

– Ilyen a lelketek.Ilyen az emberi lélek. Pompában, szépségben, erősnek fenségesnek alkottam. Mint Salamon a Templomot. Aztán jöttek a hadak .

A bizalmatlanság a bűn, a gonosz, így a halál ismerete, és rombolták és rombolják az emberi lelket.

Olyanná vált a lelketek az évezredek során mint ez a faldarab. Az eredetihez képest. Így az Isten keresése is idétlenné válik gyakran.

De mit érzel? Itt vagyok?

– Határozottan itt vagy Uram. Alig tudok ülni ezen a műanyag széken.

– Na így vagyok ott a ti lelketekben. Nem vetem meg a romokat, sem a botladozó Isten-kereséseket hanem felépítem a lelketeket, az életeteket. Ahogyan Izraelt is. Olyan lesz mint az öntözött kert a lelketek. Szebb, fényesebb, méltóságosabb, örömtelibb, mint Salamon Temploma fénykorában.

-Ámen így legyen.