Anna becsúszik kegyelembe. 1 Sámuel 1. fejezet.

(Képeslap Izraelből 6. Silo)

Valójában kegyelemben élt, de nem vette észre.

Hitt, férje szerette, de hiányban élt és e hiányra fókuszált. Szomorú, frusztrált volt.

Különösen, ha elmentek a gyülibe, a silói szövetség sátrához.

Ott érezte magát igazán terméketlennek. Peninna, a termékeny tesó (Elkána másodfelesége, vetélytársa), folyamatosan bántotta, ingerelte, őt. Anna ugyanis meddő volt. Élete egy fontos és nagyon transzparens részén nem tudott gyümölcsöt

teremni. Pedig mennyire akart! Férje vígasztalni próbálta, de hitet, bizalmat Isten kegyelmében nem épített benne. Peninna meg az Anna számára jelenleg teljesíthetetlen

elvárással kínozta, ítélgette, törte össze önbecsülésését.

Ugye, milyen ismerős?

„Nem vagyok elég szent, elég engedelmes, nem termek olyan húsos látható gyümölcsöket, mint XY tesó, vezető…Holott tudom, hogy kéne, mert annyit mondják, de nem megy…”

„Biztos Isten is csalódott bennem…képtelen vagyok egy területen teremni…Már tulajdonképpen haragszom is Istenre…

Kitolt velem…”

Megmondom most én neked Anna, innen Izraelből, hogy

XY vezető tesó ugyan termett látható gyümölcsöt, de van sok terméketlenség is benne. Eldugva, titokban.

Ahogy benned is van Anna rengeteg, Istennek kedves és szép gyümölcsteremő vidék , amit nem tudsz a színpadra felvinni.

Isten azonban benned is, XY tesóban is a jót, a lehetőséget nézi. Nem hajlandó a szekírozó szemével látni téged.

Akkor sem, ha a tulajdon lelked vált saját szekálóddá.

Ő bízik benned.

E bizalmának valós, tényszerű okai vannak.

Szóval, Anna úgy belekeseredett a hiány fájdalmába, hogy folyton sírt, haragos és bánatos volt.

Nem is evett. Nem akart már prédikációt hallgatni, Bibliát olvasni, gyülibe menni.”

Ez is ismerős?

Addig tartott ez a kínlódás, míg el nem sírta-mondta-duzzogta bánatát, keserűségét,

haragját őszintén, egyenesen Istennek.

Kiöntötte szívét neki.

Mert már csak benne tudott bízni. Tudott benne bízni.

Imájából látjuk, hogy a kérésére érkező válaszhoz már a kérése elmondásakor úgy állt hozzà, hogy az áldás nem csak az övé. Bízni, hittel kérni ezt jelenti.

A válasz, az áldás az én hiányomat tölti ugyan be, de annyi belőle az Úré, amennyit Ő elkér.

Ha az egészet elkéri akkor is az enyém marad. Közös tulajdon az Úrral.

Anna már a kérésekor tudta ezt.

Ahogy végre őszintén sírdogált az Úr előtt, közben

belegyalogolt a kegyelembe, a személyes Isten-ismeretbe.

Meg is nyugodott. Nem tudta őt felheccelni már Peninna. Vidáman, odaadóan viszontszerette férjét, és egy gyertyafényes vacsora után megfogant Sámuel.

Anna kapott egy kisfiút, Isten pedig olyan szolgát, aki nemzedékekre „célra állította” Isten népét.

Egy frusztrált, keserű asszony képmutatás nélküli őszinteségének az Úr előtt lett ilyen gyümölcse.

Ne várj tovább! Őszintén, egyszerűen öntsd ki a szíved a mennyei Édesapád előtt!

Képek;

1 Jeshiva a Silói Szt Sátor területén.

2 Szamaria. Ez már a Palesztin hatóság területe.

3 Omri és Akháb palotájának romjai Szamariában

4 Uitt az agora, ahol Filep hird. az ev. Simon mágussal itt volt az affér.