Az üdvösség kegyelemből és kegyelemben.

Ézsaiás 12

Akkor majd így énekelsz:
„Dicsérlek, Örökkévaló, mert bár haragudtál rám,
    de lecsillapult haragod, és megvigasztaltál!
² Nézzétek, Isten a szabadítóm!
    Benne bízom, és nem félek!
Az Örökkévalót,
    csak az Örökkévalót dicsérem!
Róla énekelek,
    mert ő maga lett a szabadítóm!”

 
Isten szabadítóm (Jesuám) lett.
Ezért már nem félek, mert (ismétli) Ő lett Szabadítóm. (Jesuám)
Amikor az ember kijelentést kap szívében arról, hogy Jézus Isten Fia és hogy Ő az én szabadítóm, akkor nem fél többet a szabadítás, az üdvösség elvesztésétől.

Ha fél annak ellenére, hogy hisz Jézusban, az emberi manipuláció eredménye.
Az örök élet elvesztésétől való félelmet minden esetben rossz gondolkodás okozza.  A rossz gondolkodás kiváltója pedig a helytelen igeértelmezés és prédikálás.
A hívők fenyegetése azzal, hogy ha nem tökéletesek elveszítik az üdvösséget és a pokollal történő ijesztgetés tehát a rossz prédikálás és a helytelen igeértelmezés eredménye.
A kijelentett igazság eltorzításának oka pedig az érdek.
Az, hogy a nem evilági evangéliumot és annak értékeit az egyház a történelem folyamán felcserélte nagyon is evilági pénzre, hatalomra, tekintélyre, befolyásra, a mindenkori politikai hatalommal való szövetkezés eredményeképpen.
Ez az opció újra és újra kísértésként ott van minden gyülekezet, közösség és vezető életében.
A befolyás, a tekintély, az uralom, a gazdagság fenntartásához az alárendeltek engedelmessége kell.
Egy embernek, egy rendszernek, egy intézménynek, egy szervezetnek való engedelmességet pedig úgy lehet a legkönnyebben fenntartani, hogy félelmet generálunk az alattvalókban, a vezetettekben. (lásd politika)
A félelemtől űzve és biztonságot védelmet remélve, az adott rendszer, a tekintélyes ember szárnyai alá menekülnek sokan.

De nincs sem üdvözítő szolgálat, sem üdvözítő egyház, sem üdvözítő gyülekezet.
Isten az üdvözítő, aki szabadítóvá, Jesuává lett miattad, aki hiszel, és számodra, aki hiszel.
A hit, a bizalom, ami üdvösséget hoz, egy személyre irányul és az Ő három életeseményére. Arra, hogy Jézus meghalt a bűnökért és annyira meghalt, hogy sírba is helyezték a testét, mert valóban halott volt. Ám ennek ellenére feltámadt a halálból úgy, ahogy az Ószövetség előre jelezte. (1 Korintus 15. 3-4)
Aki ebben hisz, az szívében hordja a hitét alátámasztó bizonyítékot, tanúsítványt. (1.Ján.5.10.) Nem függ a tapasztalható valóságtól, emberek véleményétől.
Ha ez a bizonyíték, bizonyság ott van a szívben akkor örök életed van biztosan.

Az Isten tehát velünk van, Ő maga lett Szabadítónkká, Jesuánkká.
Az Isten akarja az ember üdvözülését, minden ember üdvözülését.
Aki hisz Jesuában, a Szabadítóban az már üdvözült.
Ezt biztosan határozottan, egyértelműen tanítja az Újszövetség ugyanolyan súlyú kijelentés, mint a Jézus feltámadásáról szóló.
Ha tehát annyira akar üdvözíteni, hogy a saját Fiát sem kímélte, nem ostobaság-e feltételezni, hogy ezek után egy hiba, egy bűn miatt szemétbe dob?
Nem ostobaság és manipuláció azt mondani, hogy azért mentett fel a vádak alól, azért igazított meg, hogy azután ő maga vizsgáljon nagyítóval, hogy vádolhasson és hogy elvegye a megigazulásunkat?
Aki annyira akar velünk lenni, hogy az életét is odaadja ezért a kapcsolatért, finnyáskodva ellökne a tökéletlenségünk miatt?
Tőle születtünk, de eldobná a saját gyerekét, mert nem kitűnő magatartásból?
Vagy talán nem ismer minket? Tudja, hogy kik vagyunk. Igy is kellettünk neki.
Hát most csalódna bennünk miután bízunk, hiszünk benne?
Nem.
A félelemkeltés mögött értetlenség van, torz kép az Atyáról, vagy szándékolt manipuláció, aminek egyszerűen hatalomgyakorlás, uralkodása a célja.

Az Isten velünk van, mondja a Róma 8.
Ő őriz bennünket saját hitéből adott hitünk által az üdvösségre.
Ezért őrizzük meg ezt a hitet, ezt a bizalmat mi is.
És hirdessük az evangéliumot, mert aki elhiszi, annak örök élete van.
A többi, nem hívő emberről pedig az Isten, aki jó, igazságosan fog dönteni az Ő irgalma, szeretete mindent-tudása alapján.