Jöhet-e valami jó Názáretből? Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.
Soha nem látott. A színekről csak képzetei voltak. Vaknak született.
Egyszer egy különös rabbi lépett oda hozzá, bekente sárral azt a helyet, ahol a szemeinek kellett volna lenniük.
Hagyta. Valami megmagyarázhatatlant érzett. Hangjában, érintésében.
Az a furcsa ember adott is neki egy feladatot; Menjen el megmosakodni.
Lemosta a sarat az arcáról. Már látott. A színeket, mindent.
Boldogan mondta el az embereknek. Sokan vele is örültek, csak a szellemi elitklub tagjai, a VIP-ek gyanakodtak, kérdezősködtek, aztán kijelentették; Ők tudják, hogy az aki meggyógyította, az egy bűnös, gonosz ember.
Az egykori vak meg csak annyit tudott, hogy nem látott, de most már lát.
A vallási elitet nem hozta lázba amit az a különös rabbi tett. Nem azt vizsgálták, nem is akarták megismerni megérteni. Erősek voltak.
A tények, ezek a buta apróságok hogyan is befolyásolhatták volna szilárd bibliai meggyőződésüket!
Köreikben, gyülekezeteinkben gyorsan bélyeget nyomtak a gyógyító rabbi neve mellé: „A bűnös, a hitető, gonosz, eretnek ember.” „Bűnösök barátja!”
Így hát azt kezdték zárt körben tanítani, hogy aki tisztán akarja magát tartani az jobban teszi, ha nem is érintkezik vele, nem foglalkozik a tanításaival, meg se hallgatja, el se olvassa, mert fertőz még a gondolkodása is.
Hogy gyógyít? Hogy ember úgy még nem beszélt, mint ez a Jézus nevű?
Hogy még beszédében sem vétkezik? Idétlen, szemtelen tények! Ne foglalkozzon senki ezekkel! Fertőznek még ezek is! „Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös!” (Jn.9.) Slusszpassz! Vagyis ámen!
Dél-Afrika egyik nyomortelepén született egy kislány a múlt században.
Ébenfekete bőrrel, analfabéta közegben.
A számokkal viszont csodálatos barátságban állt.
Hosszú számokat szorzott-osztott hibátlanul. Fejben.
Valami csoda folytán megtanult olvasni, matematikai könyvekhez jutott, és az elméleti fizikában, meg a matekban einsteini magasságokba is.
Közben pucolta a latrinát, mosta fehérbőrű urai szennyesét – padlóját.
Soha életében még nem lakott igazán jól sem.
Hívő gazdáit nem érdekelte tehetsége.
Ők tudták, hogy Isten ítélete van rajta Noé óta és ennek világos jele fekete bőre. Alsóbbrendű. Bűnös magból, átkozottan született. A Biblia tanítja ezt. Így tanulták.
Tudták róla, hogy bűnös.
Hogy apró, alázatos félmondataival cégeket, projekteket ránt felmosás közben a válságból a prosperálásba? Hogy az eszével logikájával az egész országát fehér-feketéstől egy fantasztikus jólét felé lökhetné? Ki a fenét érdekel?
Aki nem akar beszennyeződni, az ne foglalkozzon egy ilyen ember gondolataival! Vagy ne mondja el, hogy az alsóbbrendű lánytól hallotta! Ne beszéljen vele, ne is találkozzanak, nézze mindenki levegőnek. Mert ez így illik köreinkben! Mert bűnös, gonosz fajzatból származik az a Hogyishívják nevű!
(Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni c.regénye alapján)
A Biblia kétezer éve leírta azt a jelenséget, amit a szociálpszichológia visszhangkamrának nevez.
A visszhangkamra olyan közösségekben működik, amelyeknek a vezetői nem akarnak konkurrenciát. Uralkodni akarnak az emberek lelke felett.
Azért visszhangkamra, mert a közösségen belüli kommunikációban kizárólag a véleményformáló vezető vagy vezetőség gondolatai, látásai visszhangoznak a fejekben, a párbeszédben, és a belső fórumokon is.
Abszolút igazságokként, még ha nem is nevezik abszolút igazságoknak.
De azért tudják, hogy igazából azok. Mert a nagy ember nem téved.
A visszhangkamraként működő közösséget napjainkban már nem lehet lezárni kívülről érkező információk elől.
Ezért egy csalafinta, sötét módszert alkalmaz a kamra elitje. Nem gonoszságból, már rutinból.
Céljuk állításaik megkérdőjelezhetetlenségének, és tekintélyüknek fenntartása a közösségben, a közösség tagjainak a gondolkodásában. A teljes, feltétel nélküli lojalitás megtartása.
Mert kívülről jöhetnek információk, amelyek feketén-fehéren bizonyítják, hogy a közösség elitjének bizonyos dolgokban nincs igaza, bizonyos dolgokban téved, más dolgokban meg az igazsággal homlokegyenesen ellenkező állításokat plántál be a tagok szívébe-elméjébe. Igazságról, mozgalmakról, emberekről stb.
Ezt tudják a közösség vezetői. Az elit egy része mindenképp.
Ezért nem korrekt módon vitatkozni kezdenek az övéikkel ellentétes állításokkal. Nem bizonyítani akarják lojális követőik előtt a saját állításaik igazát. Nem is érvekkel cáfolni a másokét. Valószínűleg gyanítják, hogy ez nem sikerülhet.
A tények csak megzavarnák az elfogadtatott értelmezések békességét.
Veszélyesek a közösség kohéziójára! Ki kell iktatni őket. Meg se nézzék a közösség tagjai. Önkéntesen fordítsanak hátat az emberekről, igazságról, más közösségekről szóló tényeknek. Magyarán a tapasztalatnak, a megismerésnek, az átgondolásnak. Ne nézz! Ne hallj! Ne gondolkozz!
Mert a shownak menni kell tovább! Az intézményeket, a presztízst, a szervezetet fenn kell tartani, ehhez pedig a közösséghez tartozó embereket meg kell akadályozni abban, hogy komolyan vizsgáljanak más felfogásokat más értelmezéseket.
A probléma azonban, hogy ezek a közösségi médián, találkozásokon keresztül eljutnak mindenkihez. Gordiuszi csomó. Nagy dilemma.
És itt jön a sötét csalafintaság.
Az övéikkel ellentétes állításokkal tehát nem vitába szállnak, hanem bebetonozzák a visszhangkamraként működő közösség tagjaiban, hogy az ellentétes állítások forrásai az emberek, más közösségek bűnösek, gonoszok, eretnekek, fertőzőek.
A velük való bármilyen érintkezés súlyos szellemi, erkölcsi, egészségügyi, anyagi problémákat, átkot eredményez. A lábad be ne tedd oda, ha jót akarsz!
El ne olvasd, amit írt! Meg ne hallgasd, amit mondott! Hogy az apád, anyád, gyermeked, házastársad az? Akkor se! Ne is találkozz vele. Még megbetegszik a saját gyereked! A szellemi jóléted függ attól, hogy megszakítsd a másik közösséghez csatlakozóval az érintkezést!
(Itt már Jézus Krisztusban hívők közösségeiről beszélek)
Így már nem kell foglalkozni azzal, amit a másképpen gondolkodó állít, tesz.
Azzal sem, amit elér, amilyen értéket bemutat, hiszen, ha most még sikeres is, az úgyis csak átmeneti. A vége ítélet és pusztulás lesz. „Mert mi tudjuk, hogy az az ember (közösség) gonosz!” Ami tőle jön az fertőz.
Tegyük fel, hogy igazuk van. Vétkeznek és bűnösek a másképp gondolkodók, az árulóvá lett közösséghez csatlakozók. Zord bűnösök és jól hiszed. Tegyük csak fel.
Hogy az a Jézus, akiben hisznek a visszhangkamrások, aki legyőzte értük a halált, aki ezeregy szellemi fertőzéstől óvta már meg őket, szóval, hogy Ő miért ne tudná megoltalmazni egy „zordbűnös” rokontól ismerőstől, miért kellene karanténba zárni őt, vagy magukat; fel sem merül.
Pedig milliószor hallották már a bibliai érvelés egyik fundamentális állítását: „Mennyivel inkább!” Jézus megmentett az ítélettől, a haláltól is. Mennyivel inkább egy olyan bűnöstől, aki szeret? Itt mondana csődöt?
Ha feltesszük, hogy vétkeztek, akik ellentmondanak a visszhangkamra-közösség tekintélyeinek, esetleg ott is hagyták a közösséget, netán árulónak titulált csoporthoz csatlakoztak, akkor is logikátlan a hívők elzárkózása mögött lappangó kondicionált és nem racionális, nem is magyarázható félelem.
Ha ez a félelem beépült a visszhangkamra tagjaiba: „Vigyázz, el ne menj, meg ne hallgasd, el ne olvasd hiszen a gonoszság eszköze a gondolata, a beszéde még ha ő maga nem is velejéig gonosz” – akkor ezek a tagok szellemi, erkölcsi jólétük, tisztaságuk, egészségük, biztonságuk megőrzése miatt elzárkóznak a velük nem megegyezően gondolkodó embertársuktól. Önkéntesen. Nem kell megparancsolni. Csak aggódva óvni őket…”Nehogy baj érjen, vagy a szeretteidet!” Milyen szép is ez!
„Ne fogd meg, meg se kóstold ne is érintsd”- írja a Kolossze-levél pont a testi gőgöt igazoló álságosan aggódó érvelés leleplezéseként.
Krisztus óta a hívő ember szenteli meg a környezetét, nem a bűnös környezet fertőzi meg őt. HÍVŐ emberről beszélek.
Olyan szélsőségig jutnak ezek a dolgok amikor szülőket gyerekektől, házastársakat egymástól választ el a visszhangkamra-közösség kegyetlen mechanizmusa.
Gyerekek úgy néznek a szüleikre mint a gonosz potenciális eszközére, „mert nem a mi közösségünkhöz tartozik, mert olyan emberekkel tart kapcsolatot, akiket a mi tekintélyeink gonosznak mondanak és nekik igazuk van. Sőt nekik VAN igazuk. Ez tuti. Nem beszélek a szülővel, nem beszélek a gyerekkel, nem találkozom vele, nehogy megbetegedjek, nehogy a saját gyerekem megbetegedjen, nehogy tönkre menjen az életem!”
Hát mi van emögött?
Az evangélium? Hogy „mert úgy szerette Isten…” ???
Mi lett volna a visszhangkamra elitjével, ha Jézus Krisztus a szellemi integritását, erkölcsi tisztaságát, szentségét, szellemi jólétét óvta volna ezen a földön?
Szóba állt volna Zakeussal? Mária Magdolnával? Szóba állt volna a farizeus Nikodémosszal? Helyre lökte volna a dühöngő Sault?
Adott volna kegyelmet, örök életet a visszhangkamraként működő keresztény gyülekezetek vezetőinek?
A visszhangkamrák leggonoszabbika a vallásos visszhangkamra.
Mert a közösség vezetőinek állításai, értelmezései Isten igazságaként jelennek meg. Ez bilincs a lelkiismereten. Keresztre feszítik az empátiát önmagukban.
Amikor küzdelemre, ellenállásra hívják az embereket a gonosz vírushordózói, emberek, hívők, exbarátok, rokonok ellen, akkor úgy érzik az Istent tisztelik.
A kirekesztéssel, az Istentől adott kapcsolatok megtaposásával szétszaggatásával.
Istenfélőnek érzik magukat.
Gyakran még csak rossz érzésük sincs. Az „igazam van” teljes tudatában csinálják a legkegyetlenebb dolgokat. Mert a lelkiismeretük ezen területét felülírták, kiégették.
Visszhangkamra működött a történelemben is nemegyszer. Az apartheid rendszerekben, a totális rendszerekben, az USA déli részén, ahol keresztények a rabszolgaság okát a fekete emberek alacsonyabb rendűségének magyarázatát a Bibliában vélték megtalálni.
És ez működik ma is politikában és gyülekezetekben is, olyan embereket nevezve ki gonosznak, enyhébb ítélettel fertőzőnek, vírushordozónak, akik semmi más nem akarnak csak mélyebben megismerni az evangélium, a kegyelem igazságait, közelebb kerülni Jézushoz.
Felháborító és botrányos ez. Különösen az egyházban.
Ugyanis visszhangkamrások, és szabadságot keresők, Jézusból többet akaró egyszerű hívők és elitcsapatos testvérek, testvérek vagyunk. Isten gyermekei.
Isten pedig nem fogja megrugdosni a családját.
Az elitistákat sem, és a tévedésben levőket sem, hanem vezet és védelmez mert annyira szeret bennünket, hogy a Fiát adta oda értünk.
Nekünk kéne szeretni, védeni a szabadságot. A magunkét és a másokét is.