Kategórizálatlan

Politikai hatalom és gyülekezet.

Lukács 4-ben olvassuk, hogy Jézust próbára tette a gonosz:

A Sátán ezután egy pillanat alatt megmutatta Jézusnak a földkerekség összes királyságát, majd ezt mondta: „Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mindez az enyém, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát engem imádsz, mindez a tiéd lesz.”
Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és őt szolgáld!«


Nem tagadta, hogy ő Isten Fia, hanem csak saját logikájából értelmezte.
„Oké ha Isten Fia vagy, akkor  mi az neked hogy a követ  kenyérré változtatod, vagy leugrasz a templomról?”
A harmadik próbánál sem akarta Jézus kizárólagos szolgálatát megszerezni. Csak üzletet ajánlott;
„Ha meghajolsz előttem is, ha elismersz engem is, akkor pénzelem, támogatom a te nagy küldetésedet hatalommal, dicsőséggel,  anyagiakkal.”
Földi fülnek nem is hangzott rossz üzletnek.
Pedig velejéig gonosz volt.
Jézabel királynő asztaláról, állami pénzekből több száz élt, akik nem biztos hogy mind elkötelezett Asera- és Bál-imádók voltak. Sokuknak lehetett valódi, Istentől származó prófétai ajándéka, de amire Jézus nemet mondott, arra a kísértésre ők igent. (1. Kir 18.)


Bálámnak valódi Istentől származó prófétai, szellemi ajándéka volt. ( Júd, 4 Móz.22)
Bizonytalanságát, eltévedésre való hajlamát használta ki a gonosz és a próféta zsoldért, bérért, juttatásokért engedte, hogy elsodorja őt az ár. Beállt az aktuális politikai hatalom szolgálatába.
Ő is magyarázhatta így; „Megteszem amit kér a Bálák, elteszem a pénzt és az Úr szolgálatára fordítom, hogy menjen az Isten munkája.”
Aztán sem ő, sem Jézabel két urat szolgálni megpróbáló prófétái nem tudtak megállni a korrumpálódás lejtőjén.


Mindkét név (Bálám, Jézabel) előjön a Jelenések könyvében is. (Jel. 2. fej.)
Jézabel neve, prófétálása egy olyan gyülekezet, a thiatirai esetében, amelyben kihűlt a kezdeti lángolás, az Isten iránti szeretet lángja, de már megvoltak a nagy intézmények, szervezetek, programok és úgy érezték ennek mennie kell akkor is ha a belső források nem elegendőek már.
Elfogadták Jézabel, az állam támogatását, pénzét.
Ám az állam akkor sem ad ingyen semmit ha magát kereszténynek definiálja.
Cserébe az ő ideológiáját is kellett hirdetni képviselni Thiatirában, az evangélium mellett.
Jó szándékból történt az egész. Egy kis kompromisszum, zsarolásnak vagy megvesztegetésnek engedve, csak hogy „menjen az Isten munkája.”


Persze kérdés, vajon fenn kell-e tartani olyan, nem állami feladatot átvállaló, hanem evangéliumi programokat, minisztryket, szervezeteket, intézményeket amiket már csak állami pénzből lehet, mert a hitből táplálkozó belső források kimerültek a gyülekezetben?
Kell-e állami, jogi védelem keresztény erkölcsöknek?
Jót tesz-e az állami támogatás keresztény szolgálatoknak, mozgalmaknak?
Nem ugyanaz a kísértés húzódik-e meg ezek háttérben amit Jézus visszautasított?
Egy kis meghajlás, egy kis tisztelet, egy kis csók a hatalom, a javak aktuális elosztójának, népszerűségért, pénzért, hatalomért, befolyásért cserébe?
Még ha az állam természetesen nem is maga az ördög
A vele való üzletelés akkor is korrumpálja  a hitet és kiszereli a gyújtószerkezetet az evangéliumból, amit hirdetnek.

A korszakban, a láthatóban birtokolt vagyon, nagyság, befolyás, ismertség nem bibliai értékek. Nem mennyei kincsek. Nem bizonyítékok arra nézve, hogy „ez biztos Istentől van.” Viszont létrehozhat elitizmust, és öncsalást.

„Gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs semmire szükségem…” „Biztos van más is aki jó, de a legjobbak mi vagyunk…” Jézus véleménye erről a laodiceai gyülekezetről pont az énképük ellenkezője. (Jel. 3. fej)


A Jelenések könyvében Jézus figyelmezteti a gyülekezeteket, hogy elveszíthetik a küldetésüket, fényüket emiatt. Ugyanígy elhívott szolgálatra rendelt emberek is.
Stagnáló, vallásos szervezetté válhat egy hajdan eleven közösség, programvezérelt, haknizó fellépővé az Isten egykor tüzes embere.


Egy másik fontos tanulság e bibliai történetekből az, hogy az Isten elhívott szolgáit és a gyülekezeteket kísértő, pénzzel, befolyással, zsarolással korrumpáló hatalom napjai meg vannak számlálva.


A gyülekezeteket Jézus tartja a kezében. Nem vezetőkön, nem intézményeken, programokon múlik a stabilitás. Jézus építi az egyházat (az Ekklésziát és az ekklésziákat) Ő teszi olyanná, hogy a Hádész kapui sem vesznek azon diadalmat.
Jobb Őbenne bízni mint emberi segítségben, politikai hatalmat gyakorló emberekben reménykedni. 

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük