Találkozás vs. magyarázat, érvek vs. jelenlét, üzlet vs. kegyelem.

Jób könyve. Nincs benne magyarázat a szenvedésre. A megoldás van benne.
Még két kérdés tisztázódik. Igazságos-e Isten és lehet-e igaz az ember?
Isten a mennyben büszkén mutatja Jóbot a Vádlónak.
„Egyenes, képmutatás nélküli, egész ember. Valódi. Ragaszkodik hozzám”
A vádló azonnal rávágja: „Mert megfizeted.”
Isten megengedi, hogy elvegye Jóbtól a gonosz az áldásait.
Miért engedi? Mert bízik Jóbban. Nem csak érdekből, félelemből követi Teremtőjét.

Aztán a gyermekei, vagyona elvesztése után elmondja a Vádlónak hogy „ok nélkül, indokolatlanul bujtottál fel ellene.”
Maga Isten mondja „Nem volt életében, tetteiben körülhatárolható indoka Jób  szenvedésének.”
Ezután jön a betegség. Isten bízik szolgájában: „Kitart mellettem, ha fizikailag szenved is.”
Ezt a Vádló soha nem volt képes elhinni. „A portestű ember a fizikai gyötrődés egy pontján szükségszerűen Teremtője ellen fordul, főleg ha ő, a Sátán gondoskodik arról, hogy megteljen lázadó, keserű, csalódott érvekkel, gondolatokkal.” – Ez járhatott a fejében. (Jézus kínszenvedésének ez volt az okozója, de esetében szégyenletes vereséget szenvedett.)

A szenvedés tétje;
Képes-e az ember fizetés, érdek nélkül bízni Istenben?
Képes-e üzleti ok nélkül szeretni Őt? Képes-e úgy is ragaszkodni Hozzá, ha rosszat él meg és nem érti miért történik ez vele?
Ha nem, akkor az ember lehet egy szorgos derék alkalmazott, jó béres, munkás, de igaz ember nem.
Ha viszont igen, akkor tényleg olyan, mint Isten, akkor igaz, lehet Isten gyermeke és örököse.
Magára istenre is áll  a tétel:
Ha Isten és az ember egy úr-szolga, főnök-alkalmazott viszonyban van, akkor Isten lehet jó főnök, vagy diktátor, lehet empatikus vagy kegyetlen, de szerető Apa nem.
Ha viszont Isten képes bízni a tökéletlen emberben és tudja az embert érdek nélkül, teljesítményétől függetlenül szeretni, akkor Isten nem egy Cézár, hanem a kegyelem Istene, apai érzésekkel tele.
(Minderre végleges válasz a megváltásban érkezett.)

A Sátán világába, gondolkodásába nem fér bele sem Istenről, sem az emberről az érdek-nélküliség, az üzleten-túliság gondolata. Számára a szeretet, az ajándék, a kegyelem dimenziója nem létezik.
A könyv kulcsmondata: „Ok nélkül.” Nem kiérdemelt Istentől Jób áldott volta, és nem Isten büntetése a szenvedése sem. Földi ok nélküli. Mert Isten világosság, semmi sötét nincs benne.
Ő áldani akar.

Jób leborulva kimondja a veszteség után „Az  Úr adta, az Úr vette el, legyen áldott az Ő neve.”
Szavaival cáfolja a gonosz tételét, miszerint: „Csak a fizetésért hűséges Istenéhez.”

Ámde aztán jön a három barát. Az ő jólfésült teológiájukba sem fér bele az ok-nélküliség,
a kegyelem gondolata.
Mint a legtöbb hívő ma is,  úgy gondolkodnak; „Ha jók vagyunk Isten megáld, ha rosszak megbüntet.”
Jóbbal rossz történt, tehát az ő képletük szerint Jób bizonyosan valami bűnt követett el. Mivel nagyon nagy a baja, nagyon nagy lehetett a bűne is.
Erről győzködik Jóbot, úgy gondolva, hogy ők Isten igazságát védelmezik.
(Valójában egyre jobban felbosszantották Istent.)

Látjuk: A Sátán Istennél Jóbot savazta, Jóbnak pedig Istent savazta a barátain keresztül.
Jób el is keseredik, érzelmei tombolnak az igazságtalanság miatt.
Nem fogadja el ugyan, hogy bűnei miatt történt a csapás, de vitatkozni kezd Istennel. Érteni akarja, hogy akkor miért történt vele  ez a sok baj? Érveket akar, igazságtételt követel.
(Pont ahogy mi szoktunk, amikor rossz dolgok történnek velünk.)

Az egész könyv egyik legmegdöbbentőbb üzenete, hogy mi, az olvasók többet látunk Jób bajainak eredetéből mint ő maga.

Ő sose tudta meg hogy az egész ügy egy mennyei beszélgetéssel kezdődött.
Az elkeseredett Jóbnak nem magyarázkodott Isten. Nem érvelt.

Megjelent. A jelenlétét adta. Randevúzott vele. Tanította, mint az Édenben Ádámot.

A teremtett világ dolgaiból mutatott rá Isten önnön identitására.
Amit a szenvedő ember a titkos bűn, az átok a bujkáló démon keresésben nem ért el, a megbékélést, a megnyugvást, a szombatot elhozta az Úr jelenléte, látogatása.
Még a három vallásos barátért is neki kellett imádkozni, hogy az Úr ne kalapálja el őket azért, mert nem mondtak igazat az ő személyéről. Isten többre tartotta Jób „szemtelen” őszinteségét, mint a bűnvadász barátok jól nevelt, vallásos erkölcsét.

Jóbnak a találkozásban, a jelenlétben nyílt meg az ajtó a megoldásra gyógyulásra helyreállításra. Nem az okok feltárásában.
Bár az elvesztett gyermekeit nem lehetett pótolni, de Istennel átlépett egy kapun:
Új kezdet nyílt a számára.
Bajainak okát azonban soha nem tudta meg földi életében.

Bár zsigerből én magam is újra meg újra „miértezek”, ha valami rossz történik az életemben,
a Biblia mégis azt tanítja, hogy nem az okokat kell kutatnunk.
A kárpit meghasadt. A jelenlét, a randevú Jézusban mindig elérhető a számunkra.
Ott, a randin Ővele elfogynak a kérdések. Csak a válasz van: Ö maga, Jézus Krisztus.
Ott a találkozásban tudjuk, hogy Isten az édesapánk, ott a jelenlétében tudjuk, hogy igaz emberek vagyunk, mert ragaszkodunk hozzá. Ott, vele tudjuk, hogy a Vádlót nem az igazság érdekli, hanem a gyűlölet vezeti. Hogy minden vádja hazug. Ott, a boldog Isten, a kegyelem Istene szárnyainak árnyékában megértés nélkül is elkezdünk meggyógyulni.