Úrvacsora és vízkeresztség.(Kenyér és bor, száraz és vizes ember.)

„Fil.2.5 Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki

6 öröktől fogva isteni természetű,
    mégsem ragaszkodott ahhoz,
    hogy Istennel egyenlő.
7 Önként mondott le minden dicsőségéről,
    vállalta, hogy szolgává legyen,
    és emberré lett.
8 Szolgai formában élve a földön,
    még jobban megalázta magát,
    engedelmes volt egészen a kereszthalálig!
9 Isten ezért mindenek fölé emelte,
    s olyan nevet adott neki,
    amely minden névnél hatalmasabb.
10 Térdet hajt minden teremtmény
    Jézus nevére
    Mennnyen, Földön és föld alatt,
11 s minden nyelv megvallja,
    hogy Jézus Krisztus az Úr,
    az Atya Isten dicsőségére!” (EFO)

Fenti ige arról szól, hogy Isten utánunk jött, emberré vált,  azonosult az emberrel.
Ehhez önmagát kiürítette az isteni természetből, mindenhatóságából, hatalmából, mindentudásából stb.
A szeretetét hozta magával, mert az nem tulajdonsága, hanem Ő maga.
A mindenható Isten ember lett. Úgy hívták; Jézus. Jeshua.
Nem is palotában, istállóban jött be a világba. Utánunk jött hogy megmentsen azonosulása által.
Ő akarta, ő kezdeményezte.
Emberként is teljes bizalma volt Istenben, Apjában. A teljes bizalma teljes engedelmességéből tükröződött.
Rabszolgai forma volt számára ez, különösen a mennyei létezési formájához képest.
Ebben a rabszolgai formában is megmaradt alázatban. Hitben, bizalomban maradt egészen a halálig, a kínhalálig, a kereszt haláláig. A bizalmat, a hitet Ő vitte győzelemre, hogy adjon ebből nekünk, igazzá tegyen minket. Mindezt nem a mi érdemeink miatt. Ingyen. Szeretetéből.
Kegyelemből, mert hiányoztunk neki.
Az Isten pedig felemelte Jézust és jobb keze felől a trónra ültette. Mindent hatalmába adott. Mindenki, mindenhol engedelmeskedik ennek az emberi névnek Jézus nevének. Most, vagy később, de mindenki, minden, mindenhol. A világegyetem jelenleg egy  isteni természetű ember kormányzása alatt van. Aki még várja az embereket magához. Ezért várakozik.
Ő dicsőséges emberi testben uralkodik. Ugyanaz, akit az evangéliumok elénk tárnak, ugyanaz a lelke.
Ő Jézus, a názáreti.
Jelenleg egy ember mindennek a főnöke.
Benne az emberiség oda jutott, ahova Isten rendelte. Az Ő örököse lett az ember.

A Róm. 6. arról beszél, hogy a vízkeresztségben, a bemerítkezésben hit által azonosulunk Jézus Krisztussal.

„Hogyan élhetnénk továbbra is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára? 3 Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele? 4 A bemerítkezéskor vele együtt minket is eltemettek a halálba, hogy azután – ugyanúgy, ahogyan az Atya-Isten dicsőséges hatalma feltámasztotta Krisztust a halálból – mi is új életre keljünk. 5 Mert ha eggyé váltunk Krisztussal a halálában, akkor egyesülni fogunk vele a feltámadásában is. 6 Tudjuk, hogy a régi emberi természetünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettünk, és többé ne legyünk a bűn rabszolgái. 7 Aki ugyanis meghalt, az felszabadult a bűn hatalma alól.

8 Mivel Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. 9 Hiszen tudjuk, hogy mivel Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg soha, és a Halálnak nincs hatalma felette. 10 Mert Krisztus azért halt meg, hogy egyszer és mindenkorra legyőzze a bűn hatalmát. Mióta viszont feltámadt és él, Istennek él. 11 Hasonlóképpen ti is tekintsétek magatokat halottnak a bűn számára, ugyanakkor pedig élőnek Isten számára – Jézus Krisztusban.” (EFO)

Mi nem felülről indulunk, hanem alulról. Eggyé válunk halálával és ezzel tanúskodunk emberek és a teljes szellemvilág előtt, hogy szükségünk van a megváltásra. Tanúskodunk, hogy elhisszük az evangéliumot. 
Látszólag semmi lényeges nem történik: egy száraz  ember  vízbe megy, egy másik imádkozik és vízbe nyomja, utána kijön a vizes ember.
A valóságban azonban  Jézus halálával eltemetésével feltámadásával, az (Ef.2. 6. alapján) trónra ültetésével válunk eggyé, azonosulunk vele.
Jogi pecsét ez mely igazolja a teljes szellemvilág és emberek előtt, hogy isteni természet született meg bennünk amelyen többé nem úr a bűn és a halál. Az a természet, amelyen uralkodott a halál, a bűn, meghalt Jézussal együtt. A szabadság jogi pecsétje ezért a vízkeresztség.
Új természet született meg bennünk, Isten természete. Akkor is ez a valóság, ha még sokáig nem nyilvánvaló a jellemünkből és a cselekedeteinkből.

A bemerítkezés mellett az új szövetség másik rituális cselekedete az úrvacsora.
Szintén végtelenül egyszerű. Ez sem igényel mély megértést, hanem csak bizalommal tenni kell.
És működik.
Az Isten ember lett. Törékeny testben jött el, ahogy törékeny a kenyér.
Meg is fogták Jézust, össze is törték ahogy mi  a kenyeret.
Az úrvacsorában külön van a kenyér és a bor.
Jézus testéből kifolyt a vér, azaz teljesen, tökéletesen meghalt. A vér a lélek, az élet.
Ha külön van valaki teste a vérétől, az az ember halott.
Amikor isszuk a bort, hit által Jézus Krisztus lelkével, életével válunk eggyé.
Nem a kenyér változik Jézus testévé, nem a bor változik a vérévé.
Hiszünk, megáldjuk a bort, a kenyeret. Megesszük, megisszuk és ez hit által Jézus vérével, testével von minket közösségbe. 1. Kor 10. 16.
Nem a holttestével, nem a földi életével, lelkével hanem Jézus győztes, egészséges testével,
hibátlanul nemes emberi és isteni természetű lelkével.
Ezért meggyógyulunk és megváltozunk.
A  mondás azt tartja; „Az vagy amit megeszel.”
A látható világban a legnagyobb bizalom egyik jele ha valamit megeszik egy ember.
Mi bort iszunk, kenyeret eszünk, Jézus Krisztusba vetett hitünkből és ami a földön ketté vált, létrehozva, és bizonyítva, hogy Jézus valóban meghalt, ez a két dolog bennünk újra eggyé válik.
A vér és test, a bor és a kenyér révén. Bizalom, hit által.
Így tesszük működövé, aktuálisan jelenvalóvá Jézus áldozatát és felemelését a saját és szeretteink életében. 1 Kor 11. 26.

Mindkét rituális cselekedet, a vízkeresztség és az úrvacsora is abszolút egyszerű.
Nem igényelnek mély ismeretet, képzést.
Néhány kellék szükséges, és a hit az evangéliumban, aztán alkalmazhatóak.
Mindkettő lényegi tartalma az azonosulás Jézussal.
Azért, hogy működjön az evangélium és dicsérhessük Istent az Ő kegyelméért.