Különleges műfaj

AMI IGAZÁN FONTOS.

Ma búcsúztatnom kellett egy 45 éves művészt a temetőben.Nagy tömeg volt. Rengeteg őszinte ember, akik kifejezték fájdalmukat, megtörtségüket.A családtagok kétségbeesésüket is.Nem fogták vissza érzelmeiket. Miközben előttük álltam, végig az a gondolat töltötte be az egész bensőm, hogy túl rövid az élet itt a földön.Túl rövid ahhoz, hogy felesleges és nem igazán fontos dolgokkal, meg sérelmekkel, egyébbel töltsük, pazarolva az időt.Egyetlen valóban lényeges van a földi életben; a másik ember.Különösen az, akit az Úr, a Teremtőnk beleszőtt a sorsunkba. A család, barátok, testvérek.Amikor lecsupaszodik minden és állon vág az elmúlás, rájövünk akkor; az Úrral való közösség mellett ők az igazán fontosak. Most úgy érzem, szinte minden egyéb bűn. Különösen az acsarkodás, a sértettség, a harag, az elutasítás.Nincsen erre idő.Ez a két dolog pedig nincs egymás nélkül. Ha szeretjük az Urat, tudjuk szeretni azokat is, akiket mellénk adott az Úr, és ha szeretjük azt, aki mellettünk van, az Urat is szeretjük.Úgy gondolom egy három órásnál is hosszabb temetés után, látva az őszinte fájdalmat, összetörtséget, amit a másik, földi életben történt, végleges elvesztése okoz, hogy ez a hús-testben töltött életünk lényege.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük