LMBTQ, vagy keresztény fasizmus?

Olvastam egy történetet, arról, hogy az USA-ban, a hatvanas években, amikor a déli államokban folyt a polgárjogi mozgalom a feketék egyenjogúsítása érdekében, egy északon tanult, liberális gondolkodású lelkész, Will Campbell csatlakozott ehhez a polgárjogi mozgalomhoz.
Akkori szövetségesei északi liberális gondolkodású fehérek és a helyi feketék voltak.
Legjobb barátja egy fekete fiatalember, a Harvard Egyetem egyik hallgatója volt.
Egy tüntetés után ezt a fiatalembert a helyi sheriff helyettes egy boltban, üdítőzés közben, több lövéssel kivégezte.
Will Campbell felháborodásában, fájdalmában újságírók, ügyvédek előtt, akik hívására érkeztek oda, ahol a gyilkosság történt, elmondta az ügyet az igazságszolgáltatás megcsúfolásának, a törvényes rend teljes összeomlásának. Olyan szavakat használt, hogy „paraszt, bunkó, őrült, déli rasszista, agyatlan ku-kluxos”.
Ekkor egy újságíró kegyetlenül nekiszegezte a kérdést a lelkésznek, hogy melyiket szereti akkor jobban Isten, hisz mindkettő bűnös ember?
A gyilkost, vagy az áldozatot?

A képzet teológus és gyakorló lelkész ekkor ismerte fel, hogy az ingyen kegyelem, az evangélium miatt, nem csak azoknak jár, akik nem érdemlik meg, hanem azoknak is, akik az ellenkezőjét érdemlik.

Nem sokkal később lemondott a tisztségeiről és ezek után nemcsak feketék, liberálisok, északiak, hanem ugyanolyan gyakran fordult meg és szolgált ku-kluxosok, és a hamis igemagyarázat miatt rasszistává lett keresztények között is.
Ugyanis rájött, hogy az évek során az evangélium alapjáról átcsúszott egy magasabb erkölcsiségűnek tartott gondolkodásmód, esetében az északi liberalizmus talajára.
Ezzel szolgálatában működésképtelenné tette az evangéliumot, pedig Jézus Krisztus akkor halt meg értünk, amikor mindnyájan bűnösök voltunk. Mi, liberálisok és mi, konzervatívak, egyaránt.Ez a veszély nem csak fenyeget bennünket, hanem vastagon bent van ma az egyházban.
Ma Magyarországon, amikor a konzervativizmus talajáról engesztelhetetlenül megvetjük, lenézzük és ellenségnek látjuk a liberálisokat, az ellenzéki politikusokat, vagy az LMBTQ-aktivistákat.
A másik oldal, a liberális gondolkodás alapján álló hívőként pedig fasisztának, „déli bunkónak” látjuk az evangéliummal, kereszténységgel takarózó, pénz- és hatalommániás képmutatókat.
Pedig egyaránt elsősorban bűnös emberek ők is, és segíteni akkor tudunk, ha nem mozdulunk el a kősziklánkról, az evangéliumról.
Nem mellesleg, ezért is kaptuk ajándékba az aranynál becsesebb drága hitet.
Nem „társadalom és politika-formálásra”. Hanem, hogy ha engedi, akkor segítsünk a konzervatív és a liberális embertárson is az evangélium hirdetésével.
Mert nincs magasabb rendű és erkölcsiségű bírói székünk. Az evangélium van, amit ma csak mi tudunk hirdetni. A liberalizmus és a politikai kereszténység erre képtelen.
Sose felejtsük el, hogy mi Jézushoz, nem ideológiai és politikai platformokhoz tartozunk.
Az evangélium miatt és ahhoz a Jézushoz, aki szereti a képmutató vallásosokat, és a liberálisokat, de még a szexuális vágyaikat modern vallássá szublimáló LMBTQ-aktivistákat is.

ui.: Miután közzétettem a fenti gondolatokat többen kérték, hogy juttassam el minél szélesebb közönséghez. Egy barátom még ezt tette hozzá az elmondottakhoz:
„Szerintem Jézus azért nem bízta magát az emberre János evangéliuma alapján, mert mi emberek mindig valahova le akarjuk tenni a voksunkat és meg akarunk felelni emberi elvárásoknak! De Ő, aki nem bízott az emberben mert tudta, hogy mi lakik az emberben mégis az életét adta érte!
Nekünk is csak ezt lehet képviselni! Jelenleg is rettenetesen megosztott a kereszténység. Teológiai elvek, személyes sérelmek, pénz és hatalmi ambíciók, zsarolhatóság, becsvágyak és megalkuvások miatt.
Ha ezt még politikai és ideológiai szinten tovább osztjuk, ahogy az ma egyre jobban kiteljesedik, akkor biztos, hogy lecsúsztunk a Kőszikláról.”
Új korszaknak kell eljönnie.