Olvastam egy történetet, arról, hogy az USA-ban, a déli államokban a feketék egyenjogúsítása érdekében zajló 60-as évekbeli polgárjogi mozgalom idején egy északon tanult, liberális gondolkodású lelkész, Will Campbell csatlakozott ehhez a polgárjogi mozgalomhoz.
Akkori szövetségesei az északi liberális gondolkodású fehérek és a helyi feketék voltak.
Legjobb barátja egy fekete fiatalember, a Harvard Egyetem egyik hallgatója volt.
Egy tüntetés után ezt a fiatalembert a helyi sheriffhelyettes egy boltban, üdítőzés közben, több lövéssel kivégezte.
Will Campbell felháborodásában, fájdalmában az ügyet az igazságszolgáltatás megcsúfolásának, a törvényes rend teljes összeomlásának nevezte újságírók, ügyvédek előtt.
Olyan szavakat használt, hogy „paraszt, bunkó, őrült, déli rasszista, agyatlan ku-kluxos”.
Ekkor egy újságíró kegyetlenül nekiszegezte a kérdést a lelkésznek, hogy melyiket szereti akkor jobban Isten, hiszen mindkettő bűnös ember?
A gyilkost, vagy az áldozatot?

A képzet teológus és gyakorló lelkész ekkor ismerte fel, hogy az ingyen kegyelem, az evangélium miatt, nem csak azoknak jár, akik nem érdemlik meg, hanem azoknak is, akik az ellenkezőjét érdemlik.

Nem sokkal később lemondott a tisztségeiről és ezek után nemcsak feketék, liberálisok, északiak, közösségeiben beszélt, hanem ugyanolyan gyakran fordult meg és szolgált ku-kluxosok, és a hamis igemagyarázatok miatt rasszistává, gyűlölködővé, előíteletessé lett keresztények között is.
Rájött, hogy az évek során az evangélium alapjáról átcsúszott egy magasabb erkölcsiségűnek tartott gondolkodásmód, esetében a humanista északi liberalizmus talajára.

Szolgálatában azzal, hogy nem az evangélium, a kegyelem ismeretén és erején alapult már a gondolkodásmódja, működésképtelenné tette az evangéliumot.
Pedig Jézus Krisztus akkor halt meg értünk, amikor mindnyájan bűnösök voltunk.
Mi, liberálisok és mi, konzervatívak, egyaránt.

Ez a veszély nem csak fenyeget bennünket, hanem vastagon bent van ma az egyházban.
Ma Magyarországon, amikor a konzervativizmus talajáról engesztelhetetlenül megvetjük, lenézzük és ellenségnek látjuk a liberálisokat, az ellenzéki politikusokat, vagy az LMBTQ-aktivistákat.
A másik oldal, a liberális gondolkodás alapján álló hívőként pedig fasisztának, „déli bunkónak” látjuk az evangéliummal, kereszténységgel takarózó, pénz- és hatalommániás hívőket, embereket.

Pedig egyaránt elsősorban bűnös emberek ők is, és segíteni akkor tudunk, ha nem mozdulunk el a kősziklánkról, az evangéliumról.
Nem mellesleg, ezért is kaptuk ajándékba az aranynál becsesebb, drága hitet.
Nem „társadalom- és politika-formálásra.
Hanem, hogy segítsünk a mérgesen konzervatív, és a mérgesen liberális embertárson is az evangélium hirdetésével.
Mert nincs magasabb rendű és erkölcsiségű bírói székünk.
Az evangélium van, amit ma csak mi tudunk hirdetni.
Az emberi jogokért küzdő liberalizmus és a bibliai erkölcsöt védelmező politikai kereszténység erre képtelen.
Sose felejtsük el, hogy mi Jézushoz, nem ideológiai és politikai platformokhoz tartozunk.
Ahhoz a Jézushoz, aki szereti a képmutató vallásosokat, és a liberálisokat, de még a szexuális vágyaikat modern vallássá szublimáló LMBTQ-aktivistákat is.

Egy barátom még ezt tette hozzá az elmondottakhoz:
„Szerintem Jézus azért nem bízta magát az emberre János evangéliuma alapján, mert mi emberek mindig valahova le akarjuk valahová tenni a voksunkat és meg akarunk felelni emberi elvárásoknak!
De Ő, aki nem bízott az emberben, mert tudta, hogy mi lakik az emberben – mégis az életét adta érte!”

Nekünk is csak ezt lehet képviselni! Jelenleg is rettenetesen megosztott a kereszténység.
Teológiaivá emelt ideológiai elvek, személyes sérelmek, pénz és hatalmi ambíciók, zsarolhatóság, becsvágyak és megalkuvások miatt.
Ha ezt politikai és ideológiai szinten még tovább élezzük, ahogy az ma egyre jobban kiteljesedik, akkor biztos, hogy lecsúszunk a Kőszikláról.”
Új korszaknak kell eljönnie.