Hogyan lettem nagy bölcs néhány óra alatt?

Ma ismét volt időm pár órán át a könyvtár csikorgó, szigorú székét melegíteni.
Aforizmákat, bölcs mondásokat, szentenciákat olvastam.
Hát ezeknek a múltban messze repült, görög és német bölcs baglyoknak az elhullajtott elme-magvait csipegetve, olyan iszonytatóan megbölcsültem magam is, hogy e délutánon bármerre járok, bárhova nézek, hullanak belőlem is a bölcsesség nagy kenyerének apró morzsái.
El is hajítok hármat, hátha okosságfa hajt ki belőlük:

1. Azért, mert valaki beszélni képes, még nem sokat tud a nyelvről.
   Ugyanígy: Attól hogy valaki éli, élvezi Isten kegyelmét, jóságát, lehet hogy semmit sem tud arról, semmit sem ért abból.

2. Előttem fiatalok ülnek a metrókocsiban. Szűk szárú nadrág, edzőcipő, mobil a kézben, füles a fülben.
Nézek magamra: Szűk szárú nadrág, edzőcipő, a mobilon pötyögök.

A divat a tradíció pillanatfelvétele.
Egy rövidke pillanat valami erős hagyományból.
És az erős hagyományok kisebb-nagyobb mértékben mindenkit bedarálnak.
Lám csak, engem is.

3. Kemény arcú fiú ül szemben, mellette kisírt szemű lány, talán a barátnője.
Más irányba néznek. A fiú szája feszesen elhúzott, haragosan keskeny.
A lányé lefelé görbül, remeg.
Látszik, hogy összetartoznak, de most szemem láttára nővekszik közöttük az idegenség a távolság. Határ épül éppen. Fallal, szögesdróttal, őrséggel.
A lány kétségbeesettebb, a fiú tudatosan eteti-táplálja belül a haragját sértettségét.
Nyomkodja lelkén a sebeket amiket a lány okozhatott.
Hadd fájjon! Így őszintébben tud haragudni.

Belőlem meg, mint a degeszre tömött, lukas búzás-zsákból, előtör a vékonyka bölcselet gabona-folyás és az ujjaimon keresztül a telómba áramlik;
Ha nem nézünk a másikra, nem törünk át az épülő határsávon, csak befelé figyelünk a sebeinkre, akkor a sértések, bántások, mellőzések darazsaitól megdöfött szeretet-kapcsolatok, testvériségek, elkötelezettségek, szövetségek, olyanná válnak mint egy holttest.
Elszáll az élet, a szellem belőlük.
Mint Lázár testéből.
Már szaga is van.
Gyakran a tudatosan, sérelmeink emlékével felerősített-feltáplált, makacs büszkeségünk állja el a Megváltó útját a most temetett kapcsolat friss sírjához.
Nem engedjük Lázárt feltámadni. Nem engedjük a Szelet a holttesthez, a száraz csontokhoz, nem engedjük, hogy újra éljen.
Így hát elporlad és szétesik. Az is, amit lehet, hogy Isten maga teremtett és épített és óvott.

Nos, tehát így váltam példabeszéd-íróvá íziben, ma délután, holott csak az olvasmányok lendülete sodor tovább.
Sok szempontból is érdekes szerkezet az emberi lélek.