Az örök művész

Holdfényben az ecset ázik,
csillagporral szórt a vászon,
kedves és hűvös alkonyat,
mosoly ballag, át a tájon.

Szomorúan áll a művész:
„Folytatnám, mert itt az óra
képünk, féltő szeretettel.
Hol vagy ember? Eltűnt róla.”