Csúf koldus ül a kapualjban,
A falnak fordulva fecseg.
És a fal tán előbb hallja meg
Mint mi, ugyanolyan emberek.
Kővé vált szívekre, mint a kéreg
Szárad rá a bűnvakolat
És lehet rajta bármi festék,
Fel nem oldja kőbe bezárt magányodat.
2004. november