Szépirodalmi írások

Egy kis mosoly.

Nem gondolom, hogy a Teremtő Isten kálvinista.
Tehát, hogy mindent eldöntött és elrendelt előre, és eleve meg is határozott mindent, a világot, embereket illetően.
Azt már inkább hiszem, hogy mindent tudott és tud előre. Merthogy mindentudó.
Már a teremtés hat napján tudta mire lesz szüksége kedvenceinek.
Ízletesnek teremtette a gyümölcsöket, finomnak a csirkét és a bocit, meg a pho-levest. Kedvesnek, szépnek a nőket.
Megparancsolta már akkor a hollóknak, hogy etessék Illést, amikor depis lesz, a tengernek, hogy mikor a Mózes nevű zsidó botját látja, gyorsan nyíljon ketté, az angyalnak, hogy lopja ki Pétert a börtönből leszedálva minden őrt még a foglyot is.
Az oroszlánoknak megparancsolta, hogy mikor Dánielt közéjük dobják, legyenek azonnal, de csak átmenetileg, vegetáriánusok. Meg ilyeneket.
Azt nem értem miért nem parancsolta meg a csülköknek, pacaloknak, pizzáknak, spagettiknek, békési köménymagos kolbászoknak, sütiknek, hogy kockássá tegyék a kedvencei hasát, ne hordóvá?
Azt megparancsolta már az idők kezdetén a nagy halnak, hogy nyelje le Jónást, a próféta és Ninive érdekében.
Azt nem tudta, hogy engem is meg fog teremteni?
Nem tudta, hogy azt szeretném, hogy legyen egy cethal ami lenyeli az összes rántáscsomós borsófőzeléket meg a tojásleveseket, hogy ne is lássam őket?
Hogy mennyire fogom akarni: Bárcsak lenne egy cethal, lenyelni az összes plázát, meg az élet halál kérdésévé dagasztott választási kampányt, és vallási vitákat!
Na meg a kezelhetetlenül bonyolulttá agyonfejlesztett okostelefonokat!
Jaj de szeretném ha lenne egy nagy cethal aki lenyeli a mosogatást meg a nagytakarítást, meg a hivatalokat, meg a Covidot, meg a gyűlölködést, megvetést amit létrehoz? Nem a vírus. Az emberek.
Nyelje csak le az én privát cethalam és ki se köpje őket soha, mint egykor a prófétát.
Lenyelhetné ez a hal a „mérgezettegér”-szindrómát, a stresszt, a kikényszerített futós-kapkodós életmódot, az embertelenül pörgős életet! De legalább azt a hazugságot, ami ezt emberinek és modern-menőnek mondja! És odaigézi az emberek lelkét az elmúló anyaghoz!
Miért nem tud az ember, mint Ábrahám, csücsülni a sátor előtt, gondolkodva Istenén? Elmélkedni a mezőn, mint Izsák, esetleg fűszál helyett békéscsabai köménymagos kolbászt rágcsálva?
Miért gondolják ezt a vágyat is sokan lustaságnak? Miért nem emberinek?
Nyelje csak el ezt is az én jó cethalam!
Ha ott lettem volna vele a teremtéskor tanácsadói státuszban, bizony másképp nézne ám ki a történelem!
Talán ott is voltam. Talán el is mondtam ezeket.
Talán egy fontosabb, magasabb szempontból szavazták le bölcs tanácsaimat.
Talán jobb, hogy Ő a Főnök, nem pedig én.
Hmmm.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük