Évszakok, korszakok, madarak.

Te tavaszi madár,
lármázol, csicseregsz, szélnek feszülsz,
a Napig repülsz,
és csillagot csipegetsz.
Finoman fészket fonsz, beleülsz,
párod hívogatva.

Te nyári madár, 
száguldva szárnyalsz és énekelsz, örvendve a fénynek.
Fiókáid várnak.
Végtelen a léted.

Őszi madár,
ülsz az ágon.
Némán nézelődsz,
Simogató szellő borzolja a tollad és a
lelkedig hatol.
Szárnyad, ha rebben, 
a csendet simítja meg szelíden.

Téli madár,
nincsen dalod. 
Fáradt, megbékélt mosoly vagy.
Könnyű, mint egy pihe.
Lehullasz lágy sóhajjal.