Fagyott lélekkel.

Kinek mondom? Kinek írok?
Nem verselek, nem is sírok.
Fel nem olvad fagyott lélek,
Könny sincs már a csepegéshez.

Siketeknek énekeltem.
Vakok nézik, mit festettem.
Dallamok már jéggé fagytak
Festékeim kiszáradtak.

Éles szél csapja a havat,
Úgy koppannak mind e szavak.
Jeges szálkák. Fáj az arcnak.
Kopogok. Már csak magamnak.

Ha megfagyott, már nem fáj.
Ha volt is érzés, vége már.
Hideg világ, jeges fény.
Bent is kívülről nézem én.

Hát jó. Jézus, itt vagy velem.
Így van. De nem elég nekem.
Ez van.  A szép – ócska kacat.
Sorssá vált a sok kirakat.

Mohó semminek tapsolunk.
Rég ellopták azt, kik vagyunk.
Jó, szép, igaz és gondolat?
Kinek kéne? Ki örülne?
Fagyott érzés. Fagyott szavak.
Hideg szél fúj. Hulló szavak.