Farkaszokni a diktaturiból.

Már nyolc milliárdan élünk itt.
Nélküled ez a bolygó  lakatlan.
Üres meder folyik minden patakban.

Csak hogy tuggyuk, csak azért mondom el,
mer én már csak attól félek, hogy meggyávulok.

Félek azzá válni
mint a nagyok.
Kiknek ellenség  a hazátlanok ,
és szájharcolnak
a nyugisokkal,
akik még zsét is adnak,
de az ágyú ha frankón dördül,
rögtön felcsapnak töketlen
békegalambnak.
Búgnak és persze torkokat
is harapnak,
ami kínos egy
békegalambnak.
Merhát csőrrel kell.
Úgy meg nehéz
torkot harapni el.

Az egész olyan
nemtommilyen:
Csak kavarol
meg keverel!
Eztet má’ én
nem ‘iszemel!


Ez a vers csak arról szól,
Hogy szánalmas  a tigris flanelpapucsban.
A hegyi farkas is, ha cseveg  a nappaliban,
a puha perzsa miatt
karmát tartva
gyapjúzokniban.

Tegnap turizta a
diktaturiban.

S mert a gazda úgy hívja;
„Szobáka!”
Ezért nem piszkít be a
szobába.

Se nem bárány, se nem farkas,
tigrisnek is farkatlan csak.

Az egész olyan
nemtommilyen.
Öcsém, eztet má’
nemis’iszem;

Ahelyett, hogy megvédje,
belelép a
gyöngébe.

Az arcába, pofájába
az ágyába, családjába.
Mantráival
az agyába.

Biblia van a kezében,
a másikkal meg
zsebekben turkál éppen.

Az egész olyan
nemtommilyen.
Öcsém ezt má’
nemis’iszem;

OK. Má nem vagy
ruppótlan lúzer!
A tudod hovába.
Oda húzz el!

„Farkaszokni”. Okkal fura.
Okkal vagyok én is „mulya”.

De hamarosan te is látod mi mennyit ér.
Üdvözöl egy állampolgártestvér.

Mert ki elvette az
ingyeneset,
nem lájkolja be a
kincseidet.

Az egész olyan
nemtommilyen.
Öcsém ezt má’
elsehiszem!

Már nyolc milliárdan élünk itt.
Nélküled ez a bolygó lakatlan.
Az üres meder folyik minden patakban
nélküled.
Az erekben,
a szívekben,
az agyakban.