Szépirodalmi írások

Megérkezés

Megérkezés
ÉS
Minden, ami elköszön           és
Minden, ami visszajön          és
Minden, ami felemel             és
Minden, ami visszanyel        és
Mindenfelé fesztivál              és
Mindenféle tepsi sár             és
Minden ki van takarva          és
Minden kéz a magasban!     És

Minden rím, mely zakatol:

Mint roppan az abrak a lófog alatt,
Szétzúzza a bánat a napsugarat.
Nem érzi a bendő, hogy mennyi elég:
Nyeldekli a felhő a nap melegét.
És
Semmi, ami nincsen már       és
Nincsen, ami visszajár           és

Ma is jönnek haverék,
Amit hoznak, buborék.
Ám este jönnek mások,
Zaklatóak, álruhások,
Titkot súgnak: „ kék az ég,
Zöld a fű „ – ez épp elég:

Megcsillan a csöndben a kincs, az a csalfa,
Ezüstös a tálca, aranylik az alma,
Megrezdül a szellő, elgördül a felleg,
A lenti világnak a függönye felmegy,
Berobban a létbe, aranylik az élet,
Bemártja a tűzbe, úgy festi a képet,

Él a Vagyok, él a lét, eltűnt rég, de visszatért.

Aranyfény izzik: napsugár,
Felizzik a szív is: itt a nyár!

2 hozzászólás

  • Kiss Borbála Mária

    „Ezüstös a tálca, aranylik az alma”… és én milyen gazdag lettem ma! (is) Köszönöm, hogy megosztod kincseidet!!!

Hozzászólás a(z) Kántor Gabriella bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük