-
Eltúlzott kegyelem.
A bűnnel kapcsolatban az általános keresztény álláspont az, hogy a bűn elveszi az ember szabadságát.Ezzel homlokegyenest ellentétesen, a világ gondolkodása bizonyos bűnök lelkiismeret furdalás nélküli gyakorlását, az elnyert szabadsággal azonosítja.Ebben a koordináta-rendszerben a kegyelem valamiféle kibúvónak tűnik a tradicionális keresztény nézőpontból: „Megtesszük, ami jólesik a testnek, mégse veszítjük el a szabadságot, sőt még lelkiismeret-furdalásunk sincs, hiszen Isten úgyis megbocsájt, mi pedig megmaradunk a kegyelemben.” Pedig az elkövetett bűn személyes és gyakorlati eltörlése/megbocsájtása, csak bűnbánat, bűnvallás-gyónás és annak a bűnnek a teljes elhagyása révén valósul meg.– mondja a mainstream keresztény gondolkodás. (Ezért nem végzett a zsarnok királlyal Hamlet a kápolnában, miközben az „imádkozott”, nehogy az Isten megbocsásson neki és esetleg megússza…
-
Mi a helyzet azzal, hogy ha fát, szalmát, szénát építünk, meg fog égni, amit csináltunk?
Sokszor kapnak a hívők figyelmeztetést a pulpitusról, hogy vigyázzanak, mit építenek az alapra, mert majd az Úr napján tűz fogja megpróbálni az építményt, és ha nem jót építünk, megég, mi pedig nem kapunk jutalmat. Vajon így van-e ez? 1 Kor 3:4-7 Csia Lajos fordítás Mert ha ezt mondja az egyik: én Pálé vagyok, s a másik: én Apollósé, nem emberek vagytok-e? Micsoda Apollós és micsoda Pál? Szolgák, akiken keresztül hívőkké lettetek, ki-ki úgy, ahogy az Úr adta neki! Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten növesztett, úgyhogy semmi az ültető, semmi az öntöző: csak az Isten valami, aki a növekedést adja. Itt Pál azt a kérdést taglalja, hogy miért veszekednek a…