• Szépirodalmi írások

    A Patkányvár kapitánya

    A központi pályaudvar mellett, egy szobor talapzata körül száz-százötven rosszul öltözött ember várakozott. Voltak, akik dideregve csapdosták össze kezeiket, mások természetellenes jókedvvel hangoskodtak. Őket belülről fűtötte az ócska kannás bor. A forró rántott levest és a péksüteményt várták, amely évek óta a hét ugyanazon napján, ugyanazon órában meg is érkezett. A tömegben ott álldogált az öreg János is. Széles, csontos, szomorú arca, szürke szemei egykedvűen meredtek a fagyos januári délutánba. Korához képest meglepően széles, izmos termetén begombolhatatlanul feszült a molyrágta pufajka-kabát. Sapka nem volt rajta, de láthatóan cseppet sem fázott. A sorban mögötte álló, felhevülve a pancsolt szesztől barátságosan a hátára csapott: – Jó erőben vagy, öreg! Mint egy díjbirkózó!…