• Szépirodalmi írások

    Tábita

    A ház felső szobáját fűszeres, átható illat töltötte meg, foszlányai az ajtón, ablakokon keresztül az alul lévő helyiségekbe is belopóztak, sőt az utcán közlekedők orrát is meg-megcsapták. A szobában középkorú nő tisztára mosott, textíliákba csavart holtteste feküdt. A fehér arc, a lehunyt szemek a személyiségnélküli ürességet sugározták. Tragikum, kiábrándultság és felháborodottság lengte be a szobát keveredve a kenet érzékelhető illatával. A fájdalom úgy lepte be a néma jelenetet, mint ahogy téli napokon az ónos eső rádermed a fákra, utakra, csillogó, ám halott exkluzivitásba fagyasztva a tájat. Lentről sírás, és kiáltozás hallatszott.Az angyal gyengéden, de határozottan fogta a nő kezét. Vissza kellett tartania az emelkedni vágyó, felrepülni törekvő embert. Rámosolygott „foglyára”:–…