Evangélium,  Hitéleti írások,  Uncategorized

Az evangélium

Miközben az evangélium nagyon egyszerű dolog, – annyira egyszerű, hogy az Írásokban képzetlen, halászemberek, Péter, András, János és Jakab is simán megértették -, az elmúlt kétezer évben a hívők különböző csoportjai rendszeresen hozzátettek különböző követelményeket, aztán ezek mentén szakadások alakultak ki, és létrejöttek a felekezetek.
Ezek egymást tagadták ki (vagy átkozták ki) a szerintük valódi egyházból. Ma is ez zajlik nagyon sok gyülekezetben.
Lehet, hogy a szájukkal időnként vallják az evangéliumot, de aztán hozzátesznek újabb és újabb követelményeket, amik nélkül nem lehet valakinek örök élete, és ezeket a követelményeket számon kérik a többi hívőn.
Az ilyen extrák követése ad egy olyan megigazultság tudatot, amivel fölé lehet kerekedni a többieknek. De Isten nem akarja, hogy egyik hívő fölérendelje magát a másiknak. Ezért hangsúlyozza Pál az Efezusiakhoz írt levélben, hogy


„Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék.”

Egyrészt a megmenekülés, az örök élet kegyelemből (azaz Isten jóindulatából) a mienk, másrészt hit által ragadjuk meg.
Az evangélium ilyen egyszerű.
Isten jóindulatból küldte el, Jézust az Isten bárányát, hogy elvegye a világ bűneit. Ezt pedig hit által megragadjuk és örök életünk van.
Ebben semmi cselekedet nincsen. Nem kell megtartani sem a mózesi törvényt, sem semmilyen más szabályt, nem feltétele az örök életnek a bűnök megbánása, a bűnök megvallása, sem a jó cselekedetek.
Erre azt mondhatja valaki, hogy ez tévtanítás, mert máshol az ige azt mondja, hogy „valljátok meg a bűneiteket…”, meg azt, hogy „az egész írás Istentől ihletett”, és ezért mindent figyelembe kell venni.
Ezek ellen számos ellenérv felhozható (például rengeteg olyan ige, amely egyértelműen kijelenti, hogy az örök élet egyetlen feltétele a hit), de most nézzük meg az Apostolok Cselekedeteiből, hogy mit hirdettek az apostolok.

ApCsel 10:42-44 (RÚF 2011)
És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. A próféták mind róla tesznek bizonyságot, hogy mindaz, aki hisz benne, bűnbocsánatot nyer az ő neve által. Míg Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az Igét.

Tehát Jézus azt parancsolta, hogy két dolgot hirdessenek: Jézus az Istentől rendelt bíró, és mindenki, aki hisz benne bűnbocsánatot kap.
Ennél jobb hír nem is létezhet.
A bíró, aki elítélhetne, maga lett bűnné, és maga vette el az ítéletet, és feltámadt a halálból, nekünk pedig, akiket elítélhetne, csak hinnünk kell benne és megmenekülünk az ítélettől. Arról, hogy ez igaz, a Szent Szellem tett bizonyságot azzal, hogy leszállt a hallgatóságra.
Az evangélium ennyire egyszerű.

ApCsel 13:38-39 (RÚF 2011)
Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. És mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.

Mózes törvénye nem a megigazulás miatt adatott, hanem azért, hogy mindenkit bűnösnek nyilvánítson, így elvezesse a zsidókat a Krisztushoz.
Az állatáldozatok arra jók voltak, hogy elfedezzék a bűnt, de arra nem, hogy az áldozók igazzá legyenek nyilvánítva.
Jézus által azonban mindenki igaznak lett nyilvánítva, aki hisz.
Kell tenni valamit az igazzá nyilvánításért? Nem, csupán hinni kell.
Mondhatja valaki, hogy bűnbánat is kell, sőt kellenek a megtéréshez illő cselekedetek is.
Aki ezt mondja tagadja az evangéliumot. Egyrészt bűnbánatról sehol nincs szó az újszövetségben – csak a Károli fordításban – másfelől a cselekedetek gyümölcsök.

ApCsel 26:17-20 (RÚF 2011)
Megszabadítalak téged ettől a néptől és a pogányoktól, akik közé küldelek, hogy megnyisd a szemüket, hogy sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy a bennem való hit által bűneik bocsánatát vegyék, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek. Azért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea egész tartományában hirdettem az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek.

Tehát az evangélium lényege, hogy a Jézusba vetett hit által bűnbocsánatot kapunk. Ehhez kell a szemek megnyitása, a sötétségből a fénybe való kihozatal – Jézus a fény -, és a Sátán hatalmából Istenhez fordulás.
A bűnbocsánat mellett a megszenteltek közti örökséget is megragadják a Jézusban hívők (és nem osztályrészt nyernek).
Pál pedig eleget tett Jézus parancsának és mindenhol hirdette, hogy változtassák meg a gondolkodásukat (és nem bánják meg bűneiket, ahogyan Károli fordította), forduljanak Istenhez olyan tetteket végrehajtva, melyek megfelelnek a megváltozott gondolkodásnak.
Vagyis teljesen világos, hogy a cselekedetek a gondolkodásmód megváltoztatását (régiesen a megtérést) követik, és nem feltételei a bűnbocsánatnak.
Pál úgy fogalmaz az efezusiaknak, hogy

„az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Tehát a jó cselekedeteket, vagy a megváltozott gondolkodásnak megfelelő cselekedeteket maga Isten készítette el, ezzel kihúzva a szőnyeget a dicsekvő ember alól.
Nézzük meg az evangélium hirdetésének még egy példáját, amely talán a legjobb bizonyítéka az „egyszerű” evangéliumnak.

ApCsel 16:29-31. (RÚF 2011)
Az pedig világosságot kérve berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé, majd kihozta őket, és azt kérdezte: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Azok pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!

Említett bármi extrát Pál és Szilász?
Nem, csak a hit szükségességét.
Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, vagyis megmenekülsz mind te, mind a te házad népe. Ennél egyszerűbb nem is lehet az evangélium.
Az evangéliumnak ebben az egyszerűségében kell meggyökereznünk mindnyájunknak.
Ebből származik a bizonyosság abban, hogy örök életünk van, hogy Isten minden bűnünket eltörölte és igaz emberek vagyunk.
Többé nem kell kényszeresen bizonygatni, hogy mi átugrottunk a lécen.
A lécen Jézus ugrott át, mi emberek csak elfutunk alatta.
De nem kell már szaladgálnunk. Csak nézzünk Jézusra a mi hitünk kezdetére és végére, aki az alfa és az ómega, aki maga vitte fel a mi bűneinket az ő testében a golgotai keresztfára, hogy mi meghaljunk a bűnnek és a megigazultságnak éljünk.
Nincs más evangélium.
Aki mást hirdet az átok alatt van, amint azt Pál kinyilvánította.
Itt az idő, hogy a keresztények végre felemeljék a fejüket és kijöjjenek a szolgaságból, kijöjjenek a hamis evangélium szolgálatából, és Istent szolgálják.
Kinek jó a hamis evangélium?
A testnek és a sátánnak. Sátán mindent bevet, hogy az emberek figyelmét Jézusról önmagukra fordítsa.
A test pedig szeret dicsekedni az értelmével, a bölcsességével, az akaraterejével, azzal, hogy mennyi mindent megtesz Istenért, hogy adakozik, hogy hatalmas kijelentéseket kapott, és hasonlók.
Ezért a test tökéletes partnere a sátánnak.
Az evangélium azonban felettük áll. Akik megismerik az igaz valóságot – Jézus Krisztust és amit ő tett -, azok megmenekülnek.
Ezt a világot a mi hitünk, a Jézus Krisztusba vetett hitünk győzi le, és a róla való bizonyságtételünk. Az evangélium hirdetése által győzzük le a világot és nem az okoskodások és vitatkozások által.
Az örömhír egyszerű: aki hisz Jézusban, annak örök élete van.
Ez a hit legyőzi a világot.
Ne adjuk fel a hit harcát, és ne adjuk meg magunkat az okoskodásoknak!
Pacsay Zsolt alias Ben

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük