Te szép, te Hold-illatú!

Csillag-szilánkos, megfáradt nyár éjszaka.
Hozzám simul egy álom, a Hold illata.
Feje vállamon, hátam érzi két kezét,
Közel jöttél most, te Hold-illatú, te szép.

Albumot nyit a sötétség,
Köd, sok mélyre merült szépség.
Gyermekarcok és mosolyok.

Az éjszaka a paplanom,
Nézegetek, és lapozok.

Képet hallok, látok zenét,
Múltból bomló ősi mesét.

Kettő volt, de egy lett immár.
Mesét nézek, hogy muzsikál.

Te szép, te Hold-illatú,
Megyek már!

Itt maradok. Mert muszáj.
Az élet szép, de néha fáj.