-
Lenn a tónál.
A tóparton egy bácsi ül évek óta egyedül. nem horgászik, nem beszél, A vizet nézi, üldögél. A tó tükre meg visszanéz olyan nyugodt az egész. Szem a tóban víz a szemben, nézik egymást szemtől szemben. Ősz haja van, kora nincsen jobban látszik lent a vízben görcsös botja, hajlott háta, mosolyában a pipája. Ül a tegnap holnapjában, az idő füstöl pipájában. Odaült az első napon, utolsóig ül ott bizony. Minden ember mellé ülne, Ő mindenkit jól megtűrne, Bölcs szavakkal simítaná, Vízben arcát megmutatná. Mégsem ült még mellé senki, bácsi nem tud így elmenni. Mindent ismer mindent megért, tóba bámul éppen ezért. Egy kisgyermek arra játszik, hurkás lábán ott kacsázik, hopp megcsúszik,…