Álmodik az idő.Nyammog, szájába nyúl,kifordítja magát.Fordul, horkol,alszik tovább.Csak most kívül lett,ami bent volt;Vér, meg rém, megsok-sok holt.Szundidő. Nemlátja magát.Nyammog, horkol.alszik tovább. Csigaház csigaház,önhasába magyaráz.De király, de király!Bendődbe fut a spirál! Az ember szorongcsak.A halandó részek.Monoton kopogó cseppek.Percek és napok és évek.Szétpattanó, elfolyó tervek,Vibráló idő-idegsejtek.Csak mi, a halandó részek.Mi szorongunk.Harcolunk, ha nem kell is,mint a részeg.Meg el is esünk,mint a részeg. Csigaház, csigaház,önhasába magyaráz.De király, de király!Bendődbe fut a spirál! Belőlünk ered és belénk tér vissza.Mi főzzük az időt ésmi vagyunk, aki issza.Aztán spiccesen álmodunk.Cseppjeibe zárva változunk. Szerpentin örvénylik bennünkés mi suhanunkrajta, percekért pörögve… …Csend ül ki egyszer majda tó-idő partjára.Nincsen szó már, se nesz. Semmi.Lármacsendül ki, letörtüvegnyakvalahára! Az órák, az évek elől…

Hogy ragyog ma az őszi nap!Derűs, fényes és fáradtabb.Mire bízták, elvégezte.Föld kincseit megérlelte. Így most ragyog.Hadd ragyogjon! Átjár az idő illata,Mirha-sóhajt, szép elmúlástSző a titok szövetébe,Csönd színeit örömébe. Csak ragyogj, ragyogj őszi nap!Szellőben simít sugarad. Fényezz, borzolj szőke hajat,Ráncok között mosolyt fakassz!Ragyogj, csak ragyogj őszi nap! Fagy felhője talán elnyel,Alszol egyet a hideggel,S ébredsz újra, élni végre,Örök fényre és szépségre!Ragyogj! Élsz, győztél.Nyaradnak már nem lesz vége! Ragyogj hát, ragyogj őszi nap!

                            Már nyolc milliárdan élünk itt.Nélküled ez a bolygó  lakatlan.Üres meder folyik minden patakban. Csak hogy tuggyuk, csak azért mondom el,mer én már csak attól félek, hogy meggyávulok. Félek azzá válnimint a nagyok.Kiknek ellenség  a hazátlanok ,és szájharcolnaka nyugisokkal,akik még zsét is adnak,de az ágyú ha frankón dördül,rögtön felcsapnak töketlen békegalambnak.Búgnak és persze torkokat is harapnak,ami kínos egy békegalambnak.Merhát csőrrel kell.Úgy meg nehéztorkot harapni el. Az egész olyannemtommilyen:Csak kavarolmeg keverel!Eztet má’ énnem ‘iszemel! Ez a vers csak arról szól,Hogy szánalmas  a tigris flanelpapucsban.A hegyi farkas is, ha cseveg  a nappaliban,a puha perzsa miattkarmát tartvagyapjúzokniban. Tegnap turizta adiktaturiban. S mert a gazda úgy hívja;„Szobáka!”Ezért nem piszkít be aszobába. Se nem bárány,…

Nagy, égszínű és sóvár szemekkel bámult bele a világba. Iván teljesen átlagos fiatal srác volt.Sport, csajok, zene, egy-két sorozat, haverok, főiskola.A fegyverekhez nagyon vonzódott. Jól lőtt. Meg küzdősportok. Tudta, erős férfi lesz.Mint a Vezér, vagy a Bokszoló. De semmi különös. Később lakás, család, gyerekek, kocsi. Ahogy szokás, ahogy látta. Akkor jött a háború. Neki semmi baja nem volt a másik néppel. Majdnem egy a nyelvük is.Kinézetre sem különböznek tőlük. Most meg ellenségek.Apja azonban tele volt haraggal, gyűlölettel a szomszédok iránt.Mit tudta Iván kiütött először! Ki támadott, ki az, aki védekezik?Csak szemlélte miként forog a sértés és a bosszú körtánca. Bosszúállás a bosszúállón, ami újabb sértés. Aztán újra.Forog a véres körhinta.…

Bedumália, a kontinens délnyugati részének északkeleti csücskében elhelyezkedő kis ország legpuccosabb városa volt Zsákzsozsófalva.Szabályosan elrendezett tiszta utcák, szép autók, egyforma modern házak, szép és egyforma emberek. Szorgalmasan siettek dolguk után. A dolguk pedig a pénz megszerzése és elköltése volt. Hát mi más?A város közepén gigantikus obeliszkként egy oszlop magasodott talán 200 méter magasan.Nemrég épült meg és azt tervezték, hogy az adott év legsikeresebb emberének hatalmas hologramja fogja a város polgárait elárasztani napi pár órában bölcsességével.Egy egész éven át. Rövid idő múlva fel is fogják avatni és elindul a dicsőséges projekt.Az utcákon, a metrókon, az autók GPS-ein, telefonokon, folyamatosan mentek a reklámok.Kedves gyerekarcok tűntek fel a hatalmas utcai képernyőkön, kockás hasak,…

Igazán szép pár. Még a reggeli szürkület is így látta, amennyire a reggeli szürkület látni képes, ahogy egymás mellett lépdeltek a kiserdő útján.Persze senki nem látta, csak a kis erdő fái, meg talán madarak.Diszkrét buliról tartottak valahová. Egy-két pohár bor, beszélgetés, nevetgélés, jól nevelt, erkölcsös fiatalok társasága. Diszkrét, finom, elit-buli volt.Éjfél körül döntötték el, hogy szétmennek. Szakítanak.A hatalmas ház egyik kis szobájában meg is beszélték.Semmi veszekedés, harag, semmi fájdalom.Unták egymást.Egész eddigi életükben minden szép volt, diszkrét volt. És nagyon unalmas. A gyönyörű barna lány édesapja egy nagy gyülekezet lelkészeként Istent szolgálta.Minta család, minta élet, mintaszerű jövedelem. Ahogy az apa szokta mondogatni:„Isten megbecsüli az ő szolgáit.”A ruganyos, sportos fiú szülei valamilyen…

Nos, a fejem odakint állnagykabátban.Most idebent én egy kicsitcsak megálltam.Kicsit most inkább növesztema szakállam.Csöpög, ugat punnyadt sámlim.Egy hazátlan.

Most, hogy itt vagy,most fellélegezve sóhajtják sejtjeim; „Mennyire hiányoztál!” Szelíd mezőkringanak szemeidben.Lágy, pajkos hullám. Mosolyodon siklom feléd.Tenger hátán búzamező,földig hajt meg gyengédszellő. Lebegek éscsontig-szívig eláztat,hogy szeretsz.Újra értem, tégedlátva,kiért lettem,mire vágytam? Ringok csak csodád ölében.Végtelen mély e békesség.Végtelen, mert sosem elég.Örök is, mert sosem elég.