Sámson. Bűn és kegyelem.

Az Úr felkentje. Az egyik legbizarrabb küldetés. Az egyik legellentmondásosabb karakter. Sámson. Rengeteg rossz döntés.
Testi vágyak vezették. Isten még ezeket is becsatornázta a szolgálatba.
Szoknyabolondsága miatt Sámson olyan helyzetbe jutott, hogy már nem tudta élvezni azt sem, ami sorsának egyik fő motívuma volt. A filiszteus nők szerelmét.

Megláncolva, vakon az ellenségét szolgálta. Áthágta Istene törvényét, nazireusi elhívását. Kopasz, vak rabszolga lett.
A betűn felhízlalt, képzett, szigorú vallási erkölcs ekkor mondhatta: „Azt kapta, amit megérdemelt.”
Isten azonban nem így gondolta. Ezen a ponton tűnik fel a kegyelem.
Egy odavetett pici mondat. Egy gyufaláng a mindent beborító éjszakádban:

“Sámson haja azonban megint nőni kezdett azután, hogy levágták.” (Bírák 16.22.)

Nem vette el hűtlen szolgája ajándékát, elhívását. Nem fordult sértődötten el tőle.
Sámson sem tagadta meg Őt csalódottan, hanem vakon, rabszolgaként végre megszólította.
Ott volt a pici jel. A kegyelemé: A sörte haja. Talán az indította imára, hogy megsimította saját fejét.
Az Isten elhívása és ajándéka megbánhatatlan. Soha nem bánja meg. Veled kapcsolatban sem.
Talán sok minden igazságtalanság ért, talán vágyaid kívánságaid szele kapott fel és fújt le az alapról. Vagy már szédül a fejed ömagad nagyságától. Talán úgy érzed magad, mint ez a Sámson. Nem valóságukban látod a dolgokat, a helyes döntést. Talán sorsodat teljesen rabszolgasorsként éled.
Simítsd meg a fejed! Érzed? Kiserkent a hajad!
Lefekszel és valami édes, bús, szorító, gyönyörű érzés ragadja meg a szívedet.
Nő a hajad. Hív a kegyelem, szólít az Úr!
A reménytelenség kopaszsága helyén sarjad a remény. A betegség gyötrő sivatagában a gyógyulás virágai kezdenek hajtani.
Az elutasítottság, a szeretetlenség jégmezőin a szeretet hóvirágai bújnak elő.
Akár a te hibád okozta a szenvedést, akár nem, az Isten fel akar emelni helyre akar állítani.

Ha csak dramaturgiailag nézzük, a színpadképet tekintve Sámson és Jézus között nagyon sok a hasonlóság.
Mindketten a halálukkal semmisítették meg az ellenség elitjét.
Kitárt karokkal mentek a halálba.
Haláluk mutatta be a hit győzelmét.
Haláluk volt a korona szolgálatukon.


Ám mégis óriási a különbség. Sámson saját vágyai miatt került bajba, fogságba.
Jézus elválasztottsága, küldetése, jellembeli tisztasága miatt.

Mégis mindketten betöltötték Isten elhívását, ajándékaik működtek, hitük győzött.

Ez a kegyelem.
Akkor lehet Delilákkal hetyegni? Lehet, de érdemes hetyegés előtt megnézni Sámson földi sorsát: Ez a bűn ára. Szóval nem érdemes.
De a kegyelem nagyobb a bűnnél, nagyobb az emberi gonoszságnál, az igazságtalanságoknál, lelki sebeinknél is. Győztessé tesz akkor is, ha szinte mindent elvesztettünk: „Kopasz nazireussokká” váltunk.
Nem hagy el a kegyelem. Kiserken a hajunk.

A nőbolond Sámson és Jézus, mindketten a hit bajnokai.
Sámson ott van a hit hősei között a Héberekhez írt levél 11-ben.

Te se felejtsd soha: „Sámson haja azonban megint nőni kezdett azután, hogy levágták.”