Vértanúhatnám Sámuel.

A jó humorú, szúrós tollú, mindig időszerű Móra Ferencet olvasgattam.
Miközben szemeim ekéivel szántottam lapjait, hát kifordult elém ez a gyöngy.
A Tennessee állambeli Sámuel története.
Sokáig csak Samuel F. Trainnek hívták. Ezt a nevet ismerte a publikum. Gazdag gyapjúkereskedő és gentleman volt Samuel. Vértanúhatnám Sámuel akkor lett, mikor bajuszt akasztott az Igaz Tökéletességű Keresztények Társaságának elnökével és így, az összes igaz tökéletességűvel is.
Talán 150 év sem telt még el a salemi boszorkányság-, átok-, és rontástörő hivatalos akasztások, és agyonverés óta.
Amely tetteket nem szépíti meg még az sem, ha a bibliai morál nevében, „jókeresztények” akarata, vagy kezei által történnek. De a jenki puritánok láthatóan nem vicceltek ilyesmivel.

Történt szóval, hogy egy nagyhatalmú, főnagytiszteletű, nagyon igaz, rev. Ezmegaz lelkészpásztor, akit az egy egész vidék, mint gáncstalan keresztény vezetőt tisztelt, pajzán leveleket írogatott egy csinos, fiatal, amerikai girlnek, akarom mondani sisternek.
A testvérnő ezen felháborodva, -„Ne prédikáljon már vizet az, aki bort nyakal!”- nyilvánosságra hozta ezeket a leveleket.
Haj, meggyújtotta a kis nő a bomba kanócát! Az erkölcsvédő és tökéletesen igaz hívek közvéleménye felháborodva arra sarkallta Ezmegaz lelkészprédikátor urat, hogy becsületsértés okából perelje be a leányt, nyájának kis bárányát. Ők pedig a publicitás erkölcsét romboló iratok terjesztése miatt követelték a kis hölgy letartóztatását.
A szigorúan erkölcsös, cseppetsemrészrehajló, helyi jogászság és végrehajtóik, az igazság szolgái, el is fogták, be is zárták. A csörcs, a szolgáló, és a társadalom morális érdekeit védelmezve a veszélyes, hosszú szoknyás, főkötős, szégyenlős, szégyentelen, ámbátor bátor leánytól.
Hogy „azIstenmunkáját” ne gáncsolják már a gáncsoskodók.
Na, ekkor lépett színre a mi Sámuelünk.
Mint a legtöbb, hívő, Tennessee-beli milliomos ekkoriban, hétköznapokon a dollárokat, vasárnap Bibliát olvasta, és énekelt a csörcsben.
Ez a buzgó igazság-lovagja, a mi Sámuelünk, felhasználva tekintélyét, befolyását, pénzét is, a girl-sister védelmére kelt.
Fogta a Bibliáját, kimazsolázta Júda és a menye, aztán Dávid történetét Uriás asszonyával, meg a súnemita Abisággal, meg Amnon-Támár sztoriját, meg a pátriárkák szenvedélyeit. Aztán csatolta az Énekek éneke néhány versét, a szókimondó próféták mondásait, a nőfaló Sámson esetét, akiket a nagy igazságú és tökéletes erkölcsű keresztények se tudtak kilökdösni a bibliai credóból. Legfeljebb kínos okoskodással kimagyarázni, de inkább hallgatni róluk.
Sámuelünk meg akarta mutatni, hogy a Biblia maga is tartalmaz erkölcstelen sztorikat, hogy az életről szól, nem pedig morálfilozófia.
Szóval összeállított egy füzetkét és kiadta. Lássák meg, hogy az erkölcs nem ugyanaz, mint a hit, és megfordítva sem.
Sőt meginterpellálta az államügyész urat, kérdve: „Vajon erkölcsös történeteknek véli-e ezeket a Szentírásban?” A félve tisztelt hatalmasság gondolkodás helyett inkább berágott, és lecsukatta a teológus-gyapjúmágnást.
Az igaz tökéletességűek is begerjedek, nem kicsit. A Szent Morált védő tűz fellángolt a tökéletes igazakban és olyan hangos kórusénekbe kezdtek, hogy csinnadrattás per indult a vállalkozó írásmagyarázó ellen.
Persze a mi öreg Európánk kereszténységében több vér, több kín, több szégyenteljes ügy kapcsolódik nemcsak a Biblia-védő de a vallás-, dogma-, tekintély-, érdek-, és pénzforrás-védő buzgósághoz, mint az óceán túlsó felén.
Csak itt ezek nem voltak publikusak, mint az Újvilágban. Ma sem azok.

Tehát elkezdődött a komoly per.
Egy bölcsebb, maga is erkölcs-csősz, keresztény jogász megkérdezte a tökéletesen igaz erkölcsbajnokokat, hogy mit is szeretnének Sámuellel?
Azok, testvéri szeretettel, egy akasztófán látták volna szívesen.
De, – mondja a gondolkodni is képes erkölcsvédő jogász- brother:
„Hátha Sámuelt elítéljük akkor vele együtt a Bibliát és elítéljük!”
„Húha!”- hökkentek fejvakarva a tökéletesen igazak.
„Akkor legjobb lesz felmenteni őt!” Vagy ejteni az egész dolgot, és morcos szemöldökkel hazaküldeni a dollárcsináló birkanyírót!
No, de ebbe a metódusba meg a Vértanúhatnám Sámuel nem egyezett ám bele!
Ítéletet követelt. Vagy mondják ki, hogy a Biblia és a hit alapja nem az erkölcs, ezért is írja meg az Úr, szentjeinek erkölcstelenségeit, vagy ítéljék csak el vele együtt az Isten Szavait is!

Fel volt ám adva a lecke az erkölcs bajnokainak!
Törték a fejüket, hogyan bújjanak ki ebből a hurokból anélkül, hogy se ultraliberálisnak, de esztelen, fanatikus bolondnak se tartsa őket, színigaz erkölcsű híveket, az egyre nagyobbra dagadó publikum!
Be is indult bennük a kacifántos politikusi taktikázás, stratégia-eszkábálás! Vetítésekkel, hazudozással és manipulációval.
Meggyőzték Sámuel feleségét, hogy utazzék Európába. Egyeztettek az óceánjáró kapitányával is, hogy mikor gyapjúdolláros Sámuel a fedélzetre kíséri búcsúzóul asszonyát,
azonnal induljon el és vigye csak akarata ellenére messzire az izgága, és gondolkodni nem átalló botcsinálta bibliamagyarázót!
Az azonban a hajóhídra sem volt hajlandó lépni, csak a partról integetett nejének.
Akkor meg e tökéletes igaz lelkek, lelkesen igyekeztek mindenféle szakértőkkel elmezavarodottnak nyilváníttatni, és így felmentetni, ravaszdin kibújva a maguk állította csapdából, melybe tisztaság-apologétai dühükben, jól beletrappoltak.
Sámuel hibbantságára hivatkoznának tehát.
De hát Sámuel csak egy milliomos volt, és köztiszteletben álló iparos! Csak nem totál dinka akkor! Mit szólnak az emberek! Hát ez se ment úgy, mint meleg kés az olvadó vajban!Ráadásul Sámuel újra kiadta igegyűjteményét, mert az első kiadást szétkapkodták.
Erre az igaz tökéletességű hívők, vezetőik tüzes szavaitól lángra kapva, lincshangulatig forrósodtak. Az igazán nem tökéletes hívők pedig önként felsorakoztak a dollárgyapjas bátor bárány, a Sámuel mellé. A néhány, ott élő darwinista, meg a partvonalon kívül mulatott a keresztények ostoba és kegyetlen mérkőzésén. Úgy tűnt, Tennesee a vallási polgárháború szakadékának szélén inog.
Erre lefogatták Sámuelt, hogy őt a lincseléstől, a közösséget meg az erőszaktól távol tartsák.
Végül olyan bíró került elő, aki kijelentette, hogy a per nem érintheti a Bibliát.
Ez a büntetőper Sámuel bibliagyalázásairól szól. Nem lehet tehát citálni, említeni a védőknek, sem a tökéletesen igaz keresztényeknek, de a Sámuel oldalán álló csetlő-botló hívőknek sem Isten Szent igéjét.
Azaz, megparancsolom: „Fogadd el hogy az ég zöld, mert én, az elhivatott, szakértő azt mondtam és ne merészelj felfelé nézni, vagy elhinni, amit látsz odafent!”
A gigatekintélyű bíró végül buggyantnak nyilvánította Vértanúhatnám Sámuelt és tébolydába kívánta záratni.
Erre Sámuel kiugrott a terem nyitott ablakán. Otthagyta Bibliát, saját művével, meg a tisztelt bírósággal, az összegyűlt kíváncsiakkal együtt és elfutott.
Nem nagyon üldözték, de Sámuel ezentúl sajnos nem olvasott mást, csak a dollárjait.
Ugyan felhagyott az ótestamentumi stúdiumokkal, de ablak-ugrásával bizonyította, hogy több esze van mint a bírónak, esküdteknek és az igaz tökéletességűeknek mindösszesen.

Hogy milyen időszerű ez a százéves történet!
Akárcsak a kétezer éves, amikor egy Sámuelnél sokkal igazabb, egyedül tökéletesen igaz embert ítéltek el Jeruzsálemben Bibliagyalázás és Istenkáromlás vádjával. Úgy emlékszem, Jézusnak hívták.

Aztán meg, ma is hány kvázi önkéntes és önkényes egyházi bíróság ítélkezik, háborodik fel csak azért, mert valaki mást is észre mer venni a Bibliában, nem csak azt, amit ők tanítanak, prédikálnak, képviselnek.
Mennyire fájdalmasan jelen van köztünk a vak, bigott, önmagát is nevetségessé tevő türelmetlenség! Mintha nekünk kéne Istent és az ő igéjét megvédeni!
A tökéletes erkölcs, a Tízparancsolat meg olyan valami, amit sem Izrael, sem az emberiség egyetlen tagja, a názáretin kívül, még soha nem volt képes megtartani.

De Isten a Szeretet. Ezért ő bizalmat kér, nem erkölcsöt, nem verejtékes tökéletességet. Hagyja, hogy a bizalma által igazzá vált ember hite, szeretete teremje meg az Ő kegyelme által a jobb, a javuló erkölcsöt is.

Mórának meg köszönöm a jó témát, és engedelmével a sztorin kívül, a stílusából is kölcsönvettem egy evőkanálnyit.