Te ismered: hogy el nem mondhatod, hogy nincs rá szó,csak fáj nagyon, és a szégyen is szúr egy kicsit,mert szívedben ott a hit, és restelled azt, hogyha fáj, mert tél után jön a nyárés nem lehetnél sose gyenge, mert él már a hit a szívedben, és harcolsz, hogy erős legyél, az enyhülés el még sem ér, és tudod azt hogy színigaz: önmagadból nincs vigasz, de kívülről meg el nem ér sejted fázik lelked fél,mert a másik jeges táj: nyelve sebez, szeme vág,meg időd is már régen töltöd: Nem jó embernek lenni a Földön. Te ismered, mert itt vagy te is, hogy töviserdőn kertet keríts, hogy oda menjél, hogyha fáj is,…