Te ismered

Te ismered: hogy el nem mondhatod, hogy nincs rá szó,
csak fáj nagyon, és a szégyen is szúr egy kicsit,
mert szívedben ott a hit, és restelled azt, hogyha fáj,
mert tél után jön a nyár
és nem lehetnél sose gyenge, mert él már a hit a szívedben,
és harcolsz, hogy erős legyél,
az enyhülés el még sem ér, és tudod azt hogy színigaz:
önmagadból nincs vigasz, de kívülről meg el nem ér
sejted fázik lelked fél,
mert a másik jeges táj: nyelve sebez, szeme vág,
meg időd is már régen töltöd:
Nem jó embernek lenni a Földön.

Te ismered, mert itt vagy te is, hogy töviserdőn kertet keríts,
hogy oda menjél, hogyha fáj is,
hol sebzett testtel vár a másik, hogy sebzett kezed bekötözze,
az odébbálljon, meg se köszönje,
meggyógyulva rúgjon beléd,
akkor sebzett kezek nyúlnak feléd
és szél hoz szelíd szavakat:
„meg ne sajnáld magadat,
vár még sok-sok feladat,
mert én szeretem a vadakat”.

2011. 03.