Tranzitban ülök. Gyorsétterem.Kapkodva nyelem hamburgerem.Menetszél hajt át az életen. Horgonyt vetek. Megkapaszkodom.Sodorna űzött, hajszolt korom.E vers súlyos, dacos horgonyom. Lökhajtásos emberek, társak.Csekkolnak, intéznek. Nem várnak,a muszájban sem. Kiabálnak. Gyorskaja és koffeines álmok.Pörgő kényszer és korbács-átok.Megérkezel, de új út vár ott. A céltudatos céltalanság,mint idomított vágómarhátterelne enni sorsod alját. Megszerezni! Mert jaj lemaradsz!Csészédben kávéd. Benne a zaccsem ül le. Folyó sodor; „Haladsz”. Az ember a tranzitban leül,de a tranzit le nem ül belül. Űz: Építs palotát a holtnak!Piramist, díszraktárt a voltnak.Felejtsd: „Az én békémet adom.” Az ember a tranzitban leül,de a tranzit le nem ül belül. Az ember, vagy a tranzit van felül?

Jeruzsáem legnagyobb üzenete számomra: Jézus él. A feltámadás elkezdődött.

(Képeslapok Izraelből 8.) Ésa. 12:1-3 És így szólsz ama napon: Hálákat adok neked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, [de] elfordult haragod, és megvigasztaltál engemet! Íme, az Isten az én szabadítóm! (Jeshuám) bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nekem szabadítóm (Jeshuám)! S örömmel merítetek vizet a szabadító (Jeshua) kútfejéből (forrásából) Újra a Falnál ülve szól hozzám ez az üzenet. Jeruzsálem, Cion a megszólított, de azok is akik a Messiásban, a Szabadítóban (a 3 vers 3-szor használja a Jeshua – Szabadító nevet) bíznak, Őt várják, benne reménykednek. (ld. 11. fej.) Hozzád is szól tehát. Köszönetet mondasz azért, mert ha haragudott is az Isten,…

(Képeslap Izraelből 7.) A Falnál ülök és ezek jutnak eszembe: Jeruzsálemet többször lerombolták. Mark Twain is járt Jeruzsálemben valamikor régen. Kis piszkos falunak írja le. Nehéz volt elhinnie, hogy ez volt, hogy ez lesz Isten városa. Ma Jeruzsálem jelentős város újra. Gyerekek játszanak, fiatalok házasodnak, öregek bicegnek, öröm, ének, civakodás, indulat, kiabálás, béke és harag. Mind. A Város újra él. Ezékiel látomása a feltámadó holtakról szemünk előtt teljesedik. Több is. Mindenféle etnikumok, népek jönnek ide az Úr miatt. Egyeseknek még Adónai, nekünk már Jeshua. Nem természetes ez. Mennyből vezérelt folyamat. A Szentírás logikájával folytatva: Ha ez megtörtént, Jézus és Jeruzsálem feltámadt, mennyivel inkább be fog teljesedni az a sok csodás…

(Képeslap Izraelből 6. Silo) Valójában kegyelemben élt, de nem vette észre. Hitt, férje szerette, de hiányban élt és e hiányra fókuszált. Szomorú, frusztrált volt. Különösen, ha elmentek a gyülibe, a silói szövetség sátrához. Ott érezte magát igazán terméketlennek. Peninna, a termékeny tesó (Elkána másodfelesége, vetélytársa), folyamatosan bántotta, ingerelte, őt. Anna ugyanis meddő volt. Élete egy fontos és nagyon transzparens részén nem tudott gyümölcsöt teremni. Pedig mennyire akart! Férje vígasztalni próbálta, de hitet, bizalmat Isten kegyelmében nem épített benne. Peninna meg az Anna számára jelenleg teljesíthetetlen elvárással kínozta, ítélgette, törte össze önbecsülésését. Ugye, milyen ismerős? „Nem vagyok elég szent, elég engedelmes, nem termek olyan húsos látható gyümölcsöket, mint XY tesó, vezető…Holott…

a gyenge a legerősebb, és ami nem szép, az a szép… (Képeslap Izraelből 5.) Amikor Sámuel Isai fiai közül királyt készült felkenni, szólt hozzá Isten: „Ne azt nézd, ami a szemed előtt van, mert én nem azt nézem. Láss mélyebbre.” Így nem a legdélcegebb, hanem a legkisebb srác lett a király. A Dávid. Elizeus egy egész hadsereget fogságba ejtett egymaga. Jézus istállóban született, nem a jeruzsálemi Rózsadomb elnöki palotájában. Tanítványai nem Szanhedrinből származtak, hanem galileai halászok voltak. Folytathatnám hosszan… Az egyik legerőteljesebb hatás, ami ért ezen az úton Izraelben, az a felismerés, hogy a leghétköznapibb, a legemberibb, abszolút nem magasztos körülmények között és hétköznapi emberekben született meg az új világ…

(Képeslapok Izraelből 4). Péter, a nagy fogadkozós, nem jól ismerte magát. Letagadta Jézust egyszerű emberek előtt. Szólt a kakas, ő meg összetört. Harmadnap versenyt futott Jánossal az üres sírhoz. Aztán mégis visszament halászni. Nem gondolta, hogy hiányozna Jézusnak, vagy hogy alkalmas lenne Őt hirdetni. Jn 20. Hát szépen halásznak, de nem fognak semmit. Csalódottan eveznek a part felé. Ekkor egy hang rájuk kiált: „Gyerekeim, van ennivalótok?” Bizony nem volt. Akkor folytatta: „Dobjátok csak ki a hálót!” Ez ismerős volt. Megtették. Nagy fogás lett. János így szólt; Azta! Ez az Úr! Erre Péter gyorsan felöltözött (?hmmm..), fejest a vízbe és úszott egyenesen ahhoz a valakihez, akit szeretett, de akit elárult pár…