(A Galata-igézetröl 3.rész) Az Apcsel. leírásából megtudtuk, hogy a huszon-egynéhány éves jeruzsálemi gyülekezet nagy létszámú volt, (ami nem jelenti, hogy rendszeresen tartottak is több ezres összejöveteleket) hittek is Krisztusban, mint Üdvözítőben, de ragaszkodtak a törvény cselekedeteihez is. A törvény haragot nemz, a testi természetet energizálja és látjuk is hogy Pál megítélése esetében ez erősebb volt, mint a testvéri szolidaritás vagy önfeláldozás krisztusi elvárása. A felekezeti gőg, elitizmus, kirekesztés sohasem a kegyelem terméke, hanem mindig a szabályoké, elvárásoké. Számomra kicsit ismerős a kép: Egy kevert evangéliumot tanító, az állandó elvárások és teljesítményi követelmények miatt fogyatkozó szabadságban élő, testi gondolatokkal, indulatokkal is küszködő óriás-gyülekezet volt Jeruzsálemben. Bár valószínű, hogy ott a közösségi…