Megtartotta-e Pál apostol a törvényt? Pál vs. Jakab pásztorék törvény-felfogása.

(A Galata-igézetröl 3.rész)

Az Apcsel. leírásából megtudtuk, hogy a huszon-egynéhány éves jeruzsálemi gyülekezet nagy létszámú volt, (ami nem jelenti, hogy rendszeresen tartottak is több ezres összejöveteleket) hittek is Krisztusban, mint Üdvözítőben, de ragaszkodtak a törvény cselekedeteihez is.
A törvény haragot nemz, a testi természetet energizálja és látjuk is hogy Pál megítélése esetében ez erősebb volt, mint a testvéri szolidaritás vagy önfeláldozás krisztusi elvárása.
A felekezeti gőg, elitizmus, kirekesztés sohasem a kegyelem terméke, hanem mindig a szabályoké, elvárásoké.
Számomra kicsit ismerős a kép: Egy kevert evangéliumot tanító, az állandó elvárások és teljesítményi követelmények miatt fogyatkozó szabadságban élő, testi gondolatokkal, indulatokkal is küszködő óriás-gyülekezet volt Jeruzsálemben. Bár valószínű, hogy ott a közösségi élet a Salamon tornácán kívül házi csoportokban zajlott a kezdetek után is.
Ugyanakkor esetükben nem hibáztathatóak a kevert evangélium miatt a jeruzsálemi hívők és vezetők sem, mert nem voltak kanonizált újszövetségi iratok és nem volt teljes Újszövetség sem.
Az egész szituáció egy zsidó hívő számára teljesen új, meghökkentő, a gondolkodásmódjuk, társadalmi elvárásaik számára ijesztő és botrányos volt. Idő kellett a megértéshez a változáshoz.
Több mint 30 évet kapott a Jeruzsálemi keresztény közösség a kevert evangéliumra. A Templom lerombolása Kr.u. 70.-ben lehetetlenítette el ezt a gyakorlatot.
A jeruzsálemi hívők Eusebius szerint a Jordán melletti Pellába menekültek egy prófécia miatt, pár évvel a háború előtt. Feltételezhetően innen sokan eljutottak a pogány-keresztény gyülekezetekbe is valószínűleg a törvény vonalát erősítve.

A Pálnak adott kijelentés a kegyelemből hit általi üdvösségről, messze felülmúlta a kortársak világosságát. Nélküle nincs Újszövetség, nincs nemzetekbeli eklézsia, mert nem is érthető nélküle az evangélium ezerféle áldása, hatásai, működése.
Az előző részben talán nem hangsúlyoztam eléggé, hogy Pál apostol, amikor alávetette magát Jakab tanácsának és a törvény szerinti szertartásokon tüntetően azonosságot vállalt az ószövetségi zsidó vallással, akkor az ő gondolkodásmódja már más volt. Ellentétes azzal, amit tett.
A kompromisszumot meggyőződése ellenére hozta, és mutatott be az ároni papság részvételével törvény szerinti áldozatot.
Ez abból világos, hogy a Galata-levélben már leírta, hogy akik a törvény által keresik az igazságot azok Jézus Krisztus kegyelméből kiesnek. Sőt, kétszeres átkot mondott azokra, akik más, törvénnyel kevert evangéliumot hirdetnek.
A Róma levél is vagy kész volt néhány hónapja Pál templomi rítusaikor, vagy formálódott. Ha ez utóbbi igaz, akkor még könnyebben érthető, amit mond a 9. fejezetben:

3.  Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, [elszakasztva] a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint

Vagy a pár éve írt 1 Korinthusi-levélben:

9. 20  És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;

 
Mintha csak tudatosan ment volna alá részlegesen annak az átoknak, amit ő maga mondott ki évekkel ezelőtt a Galata-levélben:

Gal 1.8  De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.   9  Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.
(ld. az írás végén a megjegyzést)

Az eredmények, a gyümölcsök azonban egyértelműek voltak. Majdnem azonnal megölték, és senkit nem tudott megnyerni a törvénytisztelő zsidók közül Jézusnak. Hasztalan volt a még oly jó szándékú megalkuvás is a kegyelem evangéliumát illetően. Ma is az.

Olyan radikális üzenet az evangélium, amit csak radikálisan lehet hatásosan hirdetni és képviselni.

Ilyen módon Pál apostol jeruzsálemi templomi áldozata nem hogy nem bizonyítja a törvénynek való engedelmesség és a hit általi megigazulás össze-egyeztethetőségét, hanem teljesebb szöveg összefüggésében vizsgálva kifejezetten cáfolja azt.
Pál azt is tette, amit hirdetett: nem tartotta meg a törvényt Jézussal való találkozása után.
Apostolok cselekedetei 21. fejezet: Jakab és a vének Pálhoz intézett szavaiból és tanácsából világosan kiderül, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben Páléval ellentétes látás meggyőződés alakult ki.
Az, hogy a zsidók közül Jézus Krisztusban hívővé vált embereknek meg kell tartaniuk továbbra is Mózes törvényét.
Utalnak arra is, hogy a pogányságból hívővé lett embereknek viszont nem kell megtartaniuk a törvényt. Csak ahhoz a négy rendelethez, tanácshoz igazítsák az életmódjukat, amelyet az apostolok hoztak. (Apcs. 15.)
Azt is mondják, hogy Pálról azt hallották, hogy a zsidó hátterűeknek is ugyanazt tanítja, mint a pogányoknak, vagyis, hogy nem feltétel a körülmetélés és a törvény megtartása az üdvösséghez Jézus Krisztusban.
A Galata- és a Róma-levélből teljesen világos, hogy ezek a vádak igazak voltak.
Pál például nem járt fel évente Jeruzsálembe a Templomhoz.
Mivel akkor még működött az áldozati rendszer, kizárólag léviták által és kizárólag a Templomnál, így az áldozatok által elnyerhető áldásokból is csak ott lehetett részesedni személyesen. Pál ezt nem igényelte, jobbra cserélte. Krisztus egyszeri és örök áldozatára. (Volt ugyan olyan hagyomány a messzi diaszpórában élő zsidók között, hogy életükben legalább egyszer menjenek fel Jeruzsálembe, de a Mózesi törvény többször megerősítve évi három zarándoklatot vár el. ( 2.Móz.23.17: 2.Móz 34.23: 5Móz.16.16)

2 Móz 23. 17  Esztendőnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten színe előtt.

Az Apostolok cselekedetei és a Galata-levél említi Pál jeruzsálemi útjait. Ezek nem évenként történtek, hanem csak néhány volt szolgálati Ideje alatt. Az első kettő között rögtön 14 év telt el. Nem a Mózes törvénye szerint járt tehát Pál.

Gal 1. 15  De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,   16  Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,   17  Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba.   18  Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
Gal. 2. 1  Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.

A Jézussal való találkozása után meghatározatlan ideig volt Arábiában, majd visszatért Damaszkuszba és ott töltött három évet mielőtt Jeruzsálembe ment. Ez akár tizenvalahány év is lehetett Templom nélkül.
A következő jeruzsálemi útja pedig 14 év múlva történt.
Mindez távol van a törvény előírta évenkénti 3-tól. 

Az is nyilvánvaló hogy Pál felfogásával szemben a jeruzsálemi keresztények gondolkodásában a törvény megtartása a az első Pünkösd után huszon-egynehány évvel, nem szabadon választott gyakorlat volt, hanem masszív elvárássá csontosodott.
Olyan mértékben, hogy Pál irányában gyanakvást, bizalmatlanságot hozott létre a hívőkben is, a Jézusban nem hívő zsidók egy részében pedig pusztító, vallásos haragot Pál felé.
Pál Antiochiában Péterhez intézett figyelmeztetése, feddése alapján azt is tudjuk, hogy Péter maga sem tartotta meg rendszeresen és precízen a törvényt.

Gal 2.14. mondék Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

Azt is hozzátenném, hogy a jeruzsálemi közegben hatalmas módon koncentrálódott az az erő, ami ugyan Isten ószövetségi parancsaiban talált igazolást, de a Jézus Krisztusban hit által kegyelemből igazzá lett emberek esetében igézetként is működhetett, ha igazságukat, üdvösségüket a törvénynek való engedelmességtől kezdték várni.
A buzgóság, a lelkesedés mellett, látjuk, megfélemlítő is volt a légkör, fanatizmusra való nagy hajlama miatt. Hívő legyen a talpán, aki ennek szilárdan képes ellenállni.
Mégis azt gondolom, Pál ilyen volt. Megalkuvásában a zsidóság iránti szeretete, a megmentésük vágya játszotta a legfőbb szerepet, azaz tudatosan, nem a nyomás, nem a félelem miatt, és meggyőződése ellenére ment alá a rituális parancsoknak.
Látjuk azonban, hogy meddő kísérlet volt. Bár bizonyságot tett kétszer is sok ember előtt, (Szanhedrin és a tömeg), senki nem vált hívővé akkor.
Ő is prédikált úgy, nem csak mi, hogy senki nem tért meg.
A Zsidókhoz írt levélből tudjuk, hogy az Újszövetség a zsidó hátterű keresztényektől sem várja el a törvény megtartását.
Tehát megerősíti, hogy Pálnak a Galata-levélben leírt mondatai Isten gondolatai, akarata arra nézve, hogy nem fér össze a hit általi és a cselekedetek általi üdvözülés, igazzá válás tanítása.
A Templom lerombolása pár évvel később, a gyakorlatban is lehetetlenné tette a törvény megtartását a zsidóság számára is.

Igazzá válni Isten előtt hit/bizalom vagy cselekedetek által?
Üdvözülni kegyelemből, vagy a törvény és egyéb szabályok megtartása által? Az Újszövetség szerint nem keverhetőek egymással.
Hitből, vagy cselekedetek által? Kegyelemből, vagy a törvény megtartása által. Nem lehet igaz egyszerre mindkettő. Nem keverhetőek.

Az a jelenség, amit Pál levelei és az Apcsel. alapján „galata-igézetnek” neveztem mégis e keverésre tesz kísérletet. Ezzel meghamisítja az evangéliumot és egy „más evangéliumot” tár az emberek elé, ami már nem tisztán JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMA
A jeruzsálemi közegben született tehát meg az a fajta gondolkodás, indulat és irányultság, amely a nemzetek Jézusban hívő közösségeiben a „galata-igézetnek” nevezhető jelenséget létrehozta. Minden esetben zsidó hátterű keresztények hozták be a nemzetekben létrejött közösségekbe, olyanok, akik felekezeti buzgalmukban a Jeruzsálemi gyülekezet közmegegyezéses, elfogadott, erős elvárását a zsidó hátterűekre vonatkozóan, a pogányokra is kiterjesztették.
Az egyházban azonban Templom és állatáldozatok nélkül is tovább élt és él a „galata-igézet” kitermelte keverék evangélium, immár a törvény erkölcsi parancsolataira és a Szentírásból leszűrt alkotott, százféle elvárásra, szabályra, felekezeti rendeletekre, sőt le sem írt, ki is ritkán mondott, de a gyülekezetekben nagyon erős emberi érdekekre, elvárásokra támaszkodva.
Az így „mixelt” evangélium elfogadásának, elszánt védelmének, a kegyelem evangéliumával és hirdetőivel szembeni gyanúnak, indulatnak, elutasításnak, haragnak és üldözésnek az oka pedig szerintem ugyanez az igézet, amit Pálon és a Galáciai gyülekezeten keresztül leplezett le Isten Szelleme.
Ez ad energiát, hamis igazság-érzetet és gyakran fanatizmust azoknak a hívőknek, akik elszántan ellenállnak a kegyelem evangéliumának és hirdetőivel szemben haragot, indulatokat, ellenszenvet gerjesztenek másokban is.
A „galata-igézet” nem erkölcsi és okkult bűnök kényszeres elkövetését jelenti, ahogyan nem egyszer magyarázták nekem is, hanem távolodást, elszakítási kísérletet, az embereket a hitből való igazsággal megajándékozó, ingyen kegyelem evangéliumától – Jézus Krisztus evangéliumától egy másik „evangélium” irányába.
A Jeruzsálemben megszületett és Galáciában diagnosztizált „galata-igézet”, tehát átalakult a Templom pusztulása után, tovább él ma is a keresztény közösségekben, gondolkodásmódban, tanításokban és sokakat távol tart Jézus Krisztus valódi evangéliumától.


(Megjegyzés: Az átokkal kapcsolatban fontos tény, hogy nem csak a törvény átka és az emberek átkozódásai különböznek egymástól, hanem Károli két különböző görög kifejezést fordít végig az Újszövetségben valamiért egyaránt a magyar átok szóval. Ezek a görög eredetiben rokon jelentésűek, de sokban különböznek is. Ez nagyon sok félreértést okoz. Mintha valaki az angol damage és destruction szavakat ugyanúgy, mindig elpuszít-nak fordítaná. Pedig sok tekintetben eltérő a jelentésük. A két görög szó a katara és az anathéma. Ezekkel a magyar fordítások többségében) egyaránt csak átok-ként találkozunk. Sok problémának, vitának az értelmezésben ez az oka.
Pál a Galata 1.-ben az anathéma szót használja.)