A minap jártam egy kis gyülekezetben, ahol a prédikátor egyik mondata elindított egy gondolatfolyamot bennem. Dávid és Góliát történetéről beszélt és a kavicsokkal kapcsolatban felhozta a jelenések könyvéből a smirnai gyülekezetnek írottak végszavát: Jelenések 2:17 (RÚF 2011)„… és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.” Ez a kövecske, amit a hitben megmaradó győztesek kapnak, az új teremtést jelképezi, mert annak az új neve van felírva rá, aki kapja. Ez az új név valami olyat fogalmaz meg, ami az új teremtés lényege és egyben nagyon személyes is, hiszen senki sem ismeri, csak az, aki kapja és nyilván az Úr, aki…